Délmagyar logó

2018. 02. 20. kedd - Aladár, Álmos 1°C | 4°C Még több cikk.

Pastor edző már tükörbe nézett és nem hagyja el a süllyedő hajót

A Plock elleni hazai BL-vereség (25-24) után pokoli hangulat volt az újszegedi sportcsarnokban. A MOL-PICK Szeged férfi kézilabdacsapatának játékosai, szakmai stábja kapott hideget-meleget a szurkolóktól. Juan Carlos Pastorral beszélgettünk.
– Elég komoly válságba került a csapata. Lát kiutat a felemelkedésre?
– Tisztában vagyok azzal, hogy miként működik egy cég, egy csapat. Létezik egy házirend, van egy rendszer, van egy érték, amit képviselünk. Aki ezt nem tudja teljesíteni, az nem ide való. Csakis ebben bízom, hogy mindenki tudja a dolgát.

– A Plock elleni vereség után pokoli volt a hangulat, a szurkolók egy része keményen nekiment a csapatnak, a szakmai stábnak. Érzékelte?
– A mi helyzetünket mindig összehasonlítom egy családdal. Mi is sokszor mondjuk, hogy mi vagyunk a PICK-család, amit így is gondolok. Előfordul egy família életében is, hogy nem úgy működik minden, ahogy kell. Ilyen helyzetben egy család összetart. A mi kézilabdacsaládunk nemcsak a játékosokból, a szurkolókból áll, hanem a tulajdonosból, az elnökségből és a támogatókból is. Itt ebben a helyzetben a családról beszélek. Nem lenne jó, ha a csapat és a szurkolók kettéválnának, mindig összetartónak kell lennünk.

– Megfelelő játékosok szerepelnek a mai Szegedben?

 Ameddig én leszek itt az edző, mindig olyan játékosokat szerződtetünk, akik segítik a csapatot, velük tudjuk megvalósítani a céljainkat. Léteznek speciális játékosok, mi is hoztunk ilyen típusúakat. Úgy látszik, nálunk most ez nem működik, ebben hibáztam, hibáztunk.

Mi megpróbáljuk a legjobb játékosokat hozzánk csábítani, persze van olyan, amikor a piac is befolyásolja az átigazolást. Egyet el kell fogadni: a mai MOL-PICK Szeged nem baráti klub, nem erről szól, hanem egy profi csapat. Döntéseket kell hoznunk ebben a helyzetben, ami a csapat érdeke, és ezeket a döntéseket meg is hozzuk. Egy csapatot sohasem egyszerű felépíteni. Mindig 2-3 évvel előtte már meg kell tervezni. Ez néha kockázatos.

– Tudják a játékosai, hogy milyen patinás és elismert klubban játszanak?
– Az első naptól elmondjuk a játékosoknak, hogy hol játszanak, mi a házirend, mi a rendszerünk. Még mindig van, aki nem tudja, nem érti ezt. Ha kérdezik tőlem, hogy hol játszanak, akkor a Barcelona futballcsapatával szoktam összehasonlítani magunkat. Ezen vannak olyan emberek, akik jót mosolyognak, pedig komolyan gondolom. Miért hasonlítom magunkat a világ egyik leghíresebb klubjához? Azért, mert itt csakis a játékra, az edzésekre kell koncentrálnunk. Minden a fenekünk alá van rakva. Játszanak nálunk is olyan kézilabdások, akik ehhez nem voltak hozzászokva. A rendhez, fegyelemhez és ahhoz sem, amit kérünk tőlük a játékban. Ezt a problémát is meg kell oldanunk.
Juan Carlos Pastor is kikészült a vereségek után. Fotó: Kocsis Alíz
Juan Carlos Pastor is kikészült a vereségek után. Fotó: Kocsis Alíz

– Mi lehet a kiút ebből a komoly hullámvölgyből?
– Sokkal többet kell edzenünk, több időt kell együtt töltenünk. Erre novemberben nem volt lehetőségünk, mert sok meccset játszottunk. Csakis munkával tudjuk helyrerakni a dolgainkat. Hétfőn dél- előtt sem lett volna edzésünk, mégis tartottam foglalkozást.

– Mit kér elsőként a játékosaitól?
– Az első, legfontosabb dolog, hogy most mindenkinek tükörbe kell néznie. Ezt a csapat érdekében kell megtennie mindenkinek.

– Önnek is?

Első vagyok ebben a helyzetben! És megtettem!


– Mit szeretne látni a pályán?
– Csakis olyan játékos érdekel, aki a saját tudását be tudja illeszteni abba rendszerbe, amit a MOL-PICK Szeged játszik. Nem érdekel a múlt, a jelen a legfontosabb. Mi a gond most? Támadásban még mindig nem tudjuk, hogy mit kell játszanunk. Rossz döntést hozunk. Ezért fogunk még többet edzeni. A ziccereket be kell lőni, ezt nem lehet gyakorolni.

– Fontos meccsek vannak még ebben az évben. Lesz még egy Tatabánya elleni összecsapás is.
– Az még messze van, én mindig a következő feladatra koncentrálok. Egy lehet a célunk, tisztességesen befejezni a decembert. Ez a csapat nem felejtett el kézilabdázni. Nemrég megvertük a Barcelonát, igaz, akkor volt teljes a keretünk. Nem keresem sohasem a kifogásokat, magunkban keresem hibát. Egy biztos, hogy ez változik majd, magasabb szintre kerülünk.

– Ha megkérdezné, mit mondana Csányi Sándornak, a tulajdonosnak, hogy mi a gond a csapattal?
– Biztos, hogy részletesen elmondanám, hogy miért kerültünk ilyen helyzetbe. Kiváló a kapcsolatom vele, mindig őszintén beszélünk.

– Néhányan nagyon gyengén játszanak. Két példa, lehetne akár több is: Gorbok támadásban, Blazevic védekezésben játszik rosszul. Miért?
– Nem mindig a gólok száma határozza meg, hogy ki játszik jól. Mindig mindenkit használunk, ez a célunk. Kristianstadban Szergej Gorbok rövid idő alatt hat hibát követett el. Ekkor cserélni kellett. Ez nem jó, viszont Bodó Richárd egyre több szerepet kap, ami a későbbiek szempontjából fontos lehet. Ő még fiatal, és növekszik, lépésről lépésre jobb. A védekezés hasonló, ha valaki nem teljesít jól, akkor cserélni kell. Mindenki kap lehetőséget, csak élni kell vele.
Még többet kell edzeni. Fotó: Kuklis István
Még többet kell edzeni. Fotó: Kuklis István

– Több játékosnak lejár az idény végén a szerződése. Őket miként lehet motiválni?
– Ezzel a kérdéssel nem is szabadna foglalkoznunk. Profi sportolók mindannyian. Június 30-áig szerződés köti őket.

Ez nem bölcsőde, és nem óvoda.

Amikor Nikola Karabatic Barcelonából Párizsba igazolt, nem azt mondta, hogy leülök a padra, hanem küzdött minden meccsen. De ott van Sterbik Árpád, aki biztos az utolsó pillanatig megtesz mindent a Vardar sikeréért. De nálunk is előfordult ilyen. Mikler Roland az utolsó szegedi idényében már tudta, hogy elmegy tőlünk. Mégis ő volt a főemberünk, az egyik legfontosabb pillérünk.

Az a játékos, aki nem így gondolkodik, az nagyon rossz, akkor nem ide való sportoló. Mindenkitől a száz százalékot várjuk el. Mindig! Minden meccsen!


– Van tanulsága a sikertelenségnek?
– A mostani helyzetben kap igazán képet az edző, hogy kire lehet számítani. Hogyan viseli a terhet a pályán, az öltözőben.

– Foglalkozik saját magával?
– Sohasem lehet kétségem, hogy amit csinálunk, az jó vagy rossz. Régóta dolgozom a pályán, úgy gondolom, hogy tapasztalt edző vagyok. Bízom abban a felfogásban, amit képviselünk. Ez a helyes út. Olyan típusú edző vagyok, aki minden meccsre felkészül, elemez. Ezen nem változtatok, abban hiszek, hogy a munka, a felkészülés egy-egy meccsre eredményre vezet. Egy ellenfelet ki kell elemezni maximálisan, mindent tudni kell róla, majd megtalálni a megoldást, hogy sikeresen játsszál ellene. Én nem tudok úgy kézilabdázni, hogy tessék, játsszatok. Van egy rend, amit mi játszunk, és bizonyítottuk már, hogy ez eredményes és sikeres. Én azokat hozom Szegedre, akik ezeket képesek megvalósítani. Persze van, amiben hibáztam. Elismerem. Egyénieskedő emberekre nincs szükségünk, nálunk a csapat érdeke az első. Itt mindenki nyer, itt mindenki veszít, mindenki fontos része a csapatnak.

– Kilábal a csapat?
– Tavaly magas szintre léptünk. Ott lógtunk a BL négyes döntő kapuján. Volt esély arra, hogy pozitív szezont zárjunk. Az mk-döntőben és a bajnoki döntő első meccsén is sokáig jól játszottunk. Közel voltunk, hogy megvalósítsuk a célokat. Azonban most nagyon visszaestünk.

Ha nem is elölről kell kezdenünk mindent, de a mostani helyzetünkben vissza kell lépni, felépíteni magunkat, újból. Amit edzünk, azt kell megvalósítani, és még többet dolgozni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Második és harmadik vonal: óriási küzdelmek, megnyert rangadók

Tovább olvasom