Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

Szabó László, a győri tizenegyesölő

Kora egyik legjobb magyar labdarúgókapusának számított a Szeol AK-ban két éven át szerepelt Szabó László (56). Bár Miskolcon született, jelenleg Egerben él és dolgozik (az egyik biztosítónál főtanácsadó), de Szeged mindig is az egyik kedvenc városa marad.
– Nagyot tévedek, amikor azt állítom, hogy pályafutásának egyik legszebb emléke az 1983 őszén lejátszott Győr–Szeol AK mérkőzéshez fűződik?
– Nem hibázott. A Mágus, azaz Verebes József által vezényelt, kétszeres bajnok otthonában káprázatos eredménynek számított az 1–1-es döntetlen. Fantasztikusan ment, kivédtem a szemüket, ebbe két tizenegyes is beletartozott. Emlékszem, a Népsporttól 9-es osztályzatot kaptam. De hogyan? Akkoriban Lakat T. Karcsi is a sportnapilapnál dolgozott, ő tudósított a meccsről. Az osztályozás viszont egy helyi újságíró feladata volt. A meccs után megkérdeztem Karcsi barátomat, hogy hányast kaptam. Elhűltem, amikor hallottam, hogy csak hetesre értékelt a kollégája. Megkérdeztem, ugyan mit kellett volna tennem egy jobb jegyért? Sikerült meggyőznöm – a kilencessel már kiegyeztem...

– Ha nem reklamál, lehet, hogy ugrott volna az év kapusa titulus?
– Nem kizárt. Az 1983/84-es évadban ugyanis a Népsport osztályzatai alapján én lettem az élvonal legjobb hálóőre! Egyébként mindig is érdekelt, izgatott, hogy a szakírók milyen jeggyel jutalmaznak. Nem tagadom, ha nem egyezett a véleményünk, az felbosszantott.

– Ha már itt tartunk, megkérdezném, hogy az is kicsapta-e önnél a biztosítékot, hogy a kilencedik hely után sereghajtóként búcsúzott a Szeol AK az NB I-től?
– Gondolhatja. Kiestünk, mégpedig azért, mert bennünket is elért a tipikus magyar betegség. A jó szereplés után mi, játékosok elhittük magunkról, hogy milyen jók vagyunk, kevesebb melóval is jönnek majd az eredmények. Hatalmas pofára esés lett belőle...

Szabó László (az álló sorban balról a harmadik) sokat tett azért, hogy a Szeol AK az 1983/84-es évadban 9. legyen az NB I-ben. Fotó: DM/DV
Szabó László (az álló sorban balról a harmadik) sokat tett azért, hogy a Szeol AK
az 1983/84-es évadban 9. legyen az NB I-ben. Fotó: DM/DV

– Elégedett a pályafutásával, vagy akad hiányérzete?
– Rengeteg szép emléket őrzök, sokat kaptam a futballtól, viszont három dolgot különösen sajnálok. Az első, hogy a Diósgyőrnél a Szabó Gézát váltó Puskás Lajos edző Veréb Gyuri és Gulyás István mögé, csak a harmadik számú kapusnak sorolt. A bajnoki bronzérem után furcsa volt ezt megélni... Az is bántott, hogy bár mentem volna, nem tudott a Vasas átigazolni, a Szeol AK-val való kiesésről pedig már beszéltem.

– Az ön idejében egyértelműen látogatottabbak voltak a mérkőzések. Minek tudható ez be?
– A jelenleginél jóval magasabb színvonalnak. Sokkal több volt a jó csapat, képzettebb játékosok szaladgáltak a pályán. Emlékszem, Szegeden beleszámított a prémiumunk nagyságába, hogy mennyi néző előtt futballozunk. Muszáj volt jól játszanunk. Mostanság az NB III-as Eger csapatának vagyok a kapusedzője. Emiatt erre az osztályra viszonylag nagy a rálátásom. Számos labdarúgó a mi időnkben a megyeegyben sem kapott volna szerelést...

– Szokott Szegeden vendégeskedni?
– Nemcsak azért járunk Évivel, a feleségemmel, mert szép a város, az egykori játékostársak kedvéért is kocsiba ülünk. Druszáimhoz, Kutasi és Czibere Lacihoz ezer éves barátság fűz. Előbbi nemrég ünnepelte 60. születésnapját, a diósgyőri különítményből rajtam kívül Salamon Jóska, Oláh Feri és Tatár Gyuri is megjelent az eseményen. Istenem, mennyit és milyen jót nosztalgiáztunk!

Névjegy

Szabó László 1953. április 27-én született Miskolcon. A Diósgyőrben 1971-től 82-ig szerepelt, aztán egy évadon keresztül a Délép SC-t erősítette, 1983-tól 85 nyaráig a Szeol AK kapuját védte, a következő idényben a Békéscsabáét, pályafutását az Eger csapatánál fejezte be, amelyet hat éven keresztül szolgált. Az NB I-ben kb. 250-szer, az NB II-ben 100-szor lépett pályára. A legnagyobb sikerei között tartja számon a Diósgyőrrel szerzett bajnoki bronzérmet (1978/79), a Szeol AK-val kivívott 9. helyet (1983/84), az utóbbi évadhoz kötődő év kapusa titulust, de arra is büszke, hogy a magyar ifiválogatott kapuját 10-szer, az utánpótlásét 15-ször védte. Trénerként dolgozott az Eger utánpótlásában, Bélapátfalván (NB III), Novajon, Makláron (mindkettő megyei I. o.), Hevesaranyoson (megyei II. o.), jelenleg az NB III-as Eger kapusedzője. 1975-től nős, Anelita lánya 32 esztendős.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyar Kupa: 11-4-es összesítéssel búcsúzott a Kecskemét

A labdarúgó Magyar Kupa 5. fordulójában a hazai után az idegenbeli meccsét is elveszítette az Újpest… Tovább olvasom