Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 32°C Még több cikk.

Születésnapodra - Nyári Sándor ma hatvanéves

"Elnézést a tegező tónusért, nexusért, de akiről szó lesz, azt muszájból sem tudnám magázni. Nyári Sándor ma hatvanéves. Sanyi, ma vagy hatvanéves. Elszállt az idő. Ismeretségünk közel két évtizedes múltra tekint vissza."
Elnézést a tegező tónusért, nexusért, de akiről szó lesz, azt muszájból sem tudnám magázni. Nyári Sándor ma hatvanéves. Sanyi, ma vagy hatvanéves. Elszállt az idő. Ismeretségünk közel két évtizedes múltra tekint vissza.

Emlékszel? Biztos! Van azonban, amit te sem tudsz. 1990-ben Budapesten, a Folyondár utcában rendezték a Magyar Kupa négyes döntőjét, akkor kísértem el először a csapatot „vidékre". A gárda bejutott a fináléba, és reggel vettem egy üveg pezsgőt, azzal állítottam be a sportcsarnokba. Az események nem úgy alakultak, ahogy vártam, „csak" ezüstérmesek lettünk (néha így, indokolatlanul besorolva magunkat a keretbe, fogalmazunk, mi firkászok), nem láttam földöntúli boldogságot az arcokon – igazából senki sem ünnepelt. Jómagam pedig azon tanakodtam, gyötrődtem – szólni nem mertem senkinek –, mit csináljak az itallal? Előhalásszam a sporttáskából, vagy maradjon ott? Végül hazahoztam Szegedre. Akkor nem bontottuk ki.

Emlékszel? Tuti! Ne is tagadjuk... Később bőven bepótoltuk. Sör, vodka, Unicum, pezsgő – megnyert mérkőzések, elhódított trófeák után. Koccintottunk. Egymással, a játékosokkal és a szurkolókkal. Ünnepeltünk. És a múló, a tűnő pillanatok örök emlékként maradtak meg. Fantasztikus sikereket éltünk át: a srácok a pályán, Te a kispadon, jómagam – a kollégákkal – a jegyzetfüzetet és a tollat szorongatva. Az izgalomtól olykor megfeledkezve arról, az eseményeket néha azért rögzíteni kellene... Amikor a ligetben, vagy a Széchenyi téren felcsendült a „Marina, Marina" – Nyári Sanyi-féle interpretálásban –, aki hallotta, tudta: aranyat ünnepel a Papíron, a Medikémia. Összesen hatszor – bár a sláger nem mindig csendült fel –, kétszer bajnoki cím, négyszer MK-diadal apropóján. S a válogatott szövetségi kapitányaként is dalolhattál: Eb-döntőbe vezetted legjobbjainkat.

Emlékszel? Naná! Nemcsak az örömökből, a bánatból, a keserűségből is bőven kijutott Neked. Anyagi problémák, harc a csapat életbennmaradásáért. Mindennapi, olykor teljesen reménytelennek tűnő küzdelmek. Betegeskedtél, panaszkodtál – volt, hogy klinikáról csörögtél rám, megint be kellett feküdnöd –, féltél, féltettünk. Kicsit meg is keseredtél. Támadások, vádak értek. Elismerted, olykor joggal bíráltak, de akadtak rosszindulatú attakok is.

Emlékszel? Ugye, csak a szépre? Mert abból sokkal több volt. Hatvan év, mely – kis túlzással, illetve egyszerűsítéssel – egy sportágról és egy városról szólt. A röplabdáról és Szegedről. És Rólad. Most itt az ideje – ha képletesen is – „eldurrantani" azt a tizenhét évvel ezelőtti „magyarkupás" pezsgőt. A születésnapodra. Isten éltessen, Sanyi!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újra ötödik lett a szegedi Csakazért

A szegedi Csonka-sportcsarnokban rendezték meg az ülőröplabdások Magyar Kupa-döntőjét, melyen a… Tovább olvasom