Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Török Tibor, a pólós fogorvos

Mi lett vele? sorozatunkban (16. rész) a Szegedben 327 OB I-es vízilabda-mérkőzésen szerepelt Török Tiborral beszélgetünk. A 39 éves egykori kiválóság immár 16 esztendeje fogorvosként praktizál.
Török Tiborról meg lehetett volna mintázni a hűség szobrát. A „Töcő" becenévre hallgató egykori vízilabdás ugyanis világ életében a Szegedben szerepelt. Nem is akárhogyan.

– Huszonöt évet húztam le szeretett klubomnál – emlékezett Török. – 1979-ben lettem a Szeol AK igazolt játékosa, 2004-ben a Szeged Betonban hagytam abba. Mód Petivel együtt az Athénban olimpiát nyert magyar válogatott ellen volt a búcsúmeccsünk. Felejthetetlen élmény!
Töcő pályafutásának egyik legfontosabb éve 1989 volt.

– Kezdődött azzal, hogy a magyar ifjúsági válogatottal megnyertük az utolsó IBV-t, a szocialista tábor egyik legnagyobb viadalát, az Ifjúsági Barátság Versenyt. Emlékszem, a döntőben a szovjeteket győztük le. Aztán folytatódott az isztambuli ifjúsági Európa-bajnokság aranyérmének megszerzésével. Törökországban Jugoszláviával vívtuk a finálét, és bár a többek között a később világklasszissá érett Vujaszinoviccsal felálló jugók elhúztak 8–4-re, ekkora hátrányból is sikerült fordítanunk 10–9-re. Azt gondolom, az ifi Eb-elsőség is belejátszott abba, hogy a Szentes elleni felnőtt OB I-es összecsapáson Pozsgay Zsolt edző bedobott a mély vízbe. Az élvonalbeli debütálásom nem is sikerülhetett volna jobban, a Kurca-parti oroszlánbarlangban 8–7-re győztünk, a diadalból két góllal vettem ki a részem.

Elképzelhetetlen volt nélküle a Szeged, hatalmas termetével, az ebből fakadó erejével hosszú éveken át segítette a csapatot.

Török Tibor huszonöt évig játszott a Szegedben. Fotó: Gyenes Kálmán
Török Tibor huszonöt évig játszott a Szegedben.
Fotó: Gyenes Kálmán

– 327-szer játszottam az OB I-ben, kicsit sajnálom, hogy nem értem el a 350-et, de ennek az volt az oka, hogy az élvonal létszámcsökkentésének áldozatul esve 1999-ben kiestünk a másodosztályba. Természetesen ez az egyik legrosszabb emlékem, de az is bántott, hogy bár kétszer vívhattam döntőt az Universiadén, sem Fukuokában, sem Buffalóban nem sikerült aranyat nyernünk, de arra sem gondolok vissza örömmel, amikor 1996-ban négygólos előnyt buktunk el a későbbi bajnok BVSC-vel szemben az elődöntőért vívott párharcban. Ugyanakkor büszke vagyok a Komjádi-kupában a 80-as évek végén aratott győzelmünkre, az 1990-ben szerzett bajnoki bronzérmünkre, és természetesen az 1996-os LEN-kupa-ezüstünkre.

Viszonylag fiatalon, 32 évesen döntött úgy, hogy felhagy az élsporttal.

– Ennek két oka volt, egyrészt megszületett a második gyermekem, másrészt pedig akkor már kilenc éve dolgoztam fogorvosként is, emiatt hetente 3-4 edzésnél többön nem tudtam részt venni. Bakson, Kecskeméten és néha Szegeden is dolgozom, az alapellátás mellett fogszabályozással is foglalkozom.

Két évvel ezelőtt az SZVPS-ben újra sapkát húzott, jól is ment a játék, de egy szerencsétlen ujjtörés végleg eltántorította a versenysporttól.

– Néha lejárok a csapat edzésére, de a tétmeccsek már nem hiányoznak.
Az izgalmasnak ígérkező Szeged Beton-mérkőzésekről nem szokott hiányozni. Mint elmondta, nagyon szorít a csapatnak, hogy bejusson a döntőbe, és külön szurkol unokaöccsének, a válogatottban is rendszeresen lehetőséget kapó Török Bélának.

Három gyermek apja

Török Tibornak az első házasságából született 14 éves Dávid fia, aki korábban jégkorongozott, mostanság a kosárlabdázással kacérkodik. Jelenlegi párkapcsolátából származó 6 esztendős Abigél lánya most tanulgat úszni, Ákos gyermeke még nincs 1 éves.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vásárhelyi atlétikaérmek

Budapesten, a Syma-csarnokban rendezték meg a fedett pályás ifjúsági és junior atlétika országos… Tovább olvasom