Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Balsors akit régen tép

Lemaradtunk a focivébéről. Már megint. Sokáig állt a zászló, mígnem eljött a magyar– svéd meccs. Reményeink akkor foszlottak szerte.
Ha svédnek születek, olyan hangos röhögés fog el, hogy azt Stockholmtól egészen Malmőig hallják. De magyarként a sírás kerülgetett. A jelenetsor a skandinávoknak groteszkbe illő volt, nekem, nekünk tragédia, sorscsapás. Ahogy a Himnuszunkban felcsendül: balsors akit régen tép. Abban a tíz másodpercben minden bajunk, szerencsétlenségünk benne foglaltatott. Kivel mással, mint velünk, magyarokkal történhet csak meg ilyen!

Ki ne tudná, hogy mire gondolok. Szeptember 5-én labdarúgó világbajnoki selejtezőn Magyarország Svédországot fogadta a színültig megtelt Puskás Ferenc Stadionban. A helyszínen 42 ezren, a tévé előtt ülve, fekve, állva, guggolva, térdepelve további néhány milliónyian vártuk a mieink diadalát. Lelki szemeink előtt felsejlett egy kép, amelyen a Dél-afrikai Köztársaságban Gera Zoltán csapatkapitányi minőségében vezeti ki mondjuk az argentinok ellen nemzeti gárdánkat. Mert mi aztán tényleg megérdemeljük, hogy ott legyünk a vébén. Hiszen valaha tőlünk tanult a világ futballozni, kétszer játszottunk vb-döntőt, háromszor nyertünk olimpiát, labdarúgónemzetnek tartottak bennünket. Aztán 1986 nyarán lekerültünk a focitérképről, de most közel negyedszázadnyi kínlódás, vegetálás után újra megcsillant a reménysugár.

A nagy találkozás Ibrával. Babos Gábor sohasem felejti el. Fotó: MTI
A nagy találkozás Ibrával. Babos Gábor sohasem felejti el.
Fotó: MTI

És akkor 1–1-es állásnál, a 92. percben a sárga-kékek első számú csillaga, Zlatan Ibrahimovic felé szállt a labda. Mellette kamikaze védőnk, Tímár Krisztián toporgott. Az angol másodosztályú Plymouth cseréje úgy érezte, eljött az ő nagy pillanata. Bekerülhetek a történelemkönyvekbe, ki más, csakis én fejelhetem el azt az átkozott labdát – villant át az agyán. Csakhogy a kivitelezésbe jókora bibi csúszott, csúnyán alászaladt, az Ajax, a Juventus, az Inter, napjainkban pedig a Barcelona sztárja ettől aztán annyira meglepődött (tán még kajánul nevetett is), hogy válogatottunk Hollandiában profiskodó kapusával, Babos Gáborral szemben állva kissé ügyetlenül hosszút szöktetett. Derék portásunk észlelve a veszélyt kifutott, el is érte hamarabb a lasztit, azt rúghatta volna balra, jobbra, ehelyett a rá dúvadként rontó svéd óriásba vágta. És a hatalmas testről a golyóbis elindult 16 méteres útjára, az Álmaink szertefoszlása nevezetű sugárúton. Ha lett volna ott egy kiemelkedő fűcsomó, vagy feltámadt volna a nyugati szél, esetleg arra repül egy óriásmadár, és felkapja a skulót, de egyik sem. A labda bevágódott, mi el. Ennyi volt. Nem jött ki hang a torkunkon, csak könnycsepp a szemünkből. Balsors akit régen tép...

Slusszpoén: mint tudjuk, legszebb öröm a káröröm, nemcsak mi, a svédek is lemaradtak az Afrika legdélibb országába tartó járatról.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dakar 2010: Peterhansel életét az év eleji rali ritmizálja

A Dakar-ralin kilencszer győztes Stéphane Peterhansel a januári újabb verseny előtt úgy… Tovább olvasom