Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

50 éve nyílt meg Szeged híres áruháza: dumapartival ünnepeltek az egykori centrumosok

50 éve nyílt meg Szeged híres áruháza: dumapartival ünnepeltek az egykori centrumosokFotó: Török JánosA cikkhez tartozó galéria megnyitása
(Új ablakban)
Szeged - A Centrum évtizedeken keresztül ,,az áruház" volt Szegeden, mára az összetartó csapat szimbóluma lett a közösség. Az egykori dolgozók rendszeresen találkoznak. Így tettek a hétvégén is, amikor a nyitás 50. évfordulóját ünnepelték, vacsorával, zenével, de főleg nosztalgiázással.
Sajtóvisszhang

A Délmagyarország is komoly protokollnévsorral számolt be a Tisza Állami Áruház 50 évvel ezelőtti nyitásról. A lapfej alatt hozta a fotós tudósítást, majd egy nappal később is visszatért a hét eseményére. Áruháznyitás – némi hisztériával, ez volt a főcím, majd kiderült, hogy a vásárlók „az irgalmatlan tumultusban felborították az edényes pultot". De azért csitultak a kedélyek, és a keddi, vagyis a nyitás utáni napon már csak 1,5 millió forintos volt a forgalom – az olajkályha, a Szokol rádió és az orkánkabát volt a legkapósabb.
– Nem ismersz meg? – kiált rám egy hölgy szombat estefelé a szegedi Kék Csillag étterem bejáratánál. Szabadkozom, hogy nincs rajtam a szemüveg, de erőlteti, hogy a méterárun dolgoztam. – Kezét csókolom, ő egy másik őszes úr lesz, én csak a sajtótól jöttem a Centrum Áruház megnyitásának 50. évfordulóját ünneplő találkozóra – mondtam.

Az összejövetel elérte célját, vacsora után, de még fél kilenc előtt egészen komoly vonatozás vette kezdetét, ami minden más zenés-táncos összejövetelnél sokkal később szokott kezdődni. A masiniszta, Ludmanné Emma főszervező frappáns magyarázatot is ad. – 220-an lehetünk, ebből 190 centrumos, és csak a többi hozzátartozó – beszél az arányokról, és hozzáteszi, ez inkább dumaparti, mint tánc- és vacsoraest. A rokonok, jobbára a férjek, belenyugvóan legyintenek ilyenkor: jól van, centrumozzatok. Ez mindjárt meg is magyarázza az egyszemélyes zenekart, amelynek frontembere az egykori Mister Minit volt – természetesen a Centrumban. A hangulatos családi összejövetelre meghívtak mindenkit, akit elértek, a takarítónőket éppen úgy, mint az irodistákat vagy az üzemorvost. Dr. Jung Ibolya hosszasan nézegette azt a minikiállítást, amit az elmúlt 50 év emlékeiből raktak össze a szervezők. – Először vagyok ilyen találkozón, de nagyon megható – mondja a 85 éves hölgy, aki a belklinikai főállása mellett gyógyította a centrumos dolgozókat több évtizeden keresztül.
50 éve nyílt meg Szeged híres áruháza: dumapartival ünnepeltek az egykori centrumosok. Fotó: Török János - GALÉRIA


Mi is nézelődtünk a relikviák között, és találtunk dokumentumot társadalombiztosítási szolgáltatásokról – a nyomtatvány ára 4 fillér. De volt az asztalon szépen vezetett brigádnapló, szakszervezeti könyv és 1966-os keltezésű felvonókezelői engedély is – a nyomtatvány ára 7 fillér.

1966. október 17-én nyitott a Centrum Áruház, akkor még Leninnek nevezték a kiskörutat, Dózsa Pál volt az első igazgató, és Marsi kartárs a helyettese. 5400 négyzetméteren, 55 millió forintos árukészlettel várta a vevőket, amikor 3 forint volt egy kiló kenyér és egy liter tej is. A harmadik ötéves tervben jártunk, át is rendezte a város kereskedelmét a korabeli multi, a fehérnemű-forgalom 70 százalékát például az áruház produkálta.

A klasszikus centrumos időszak utolsó két igazgatója is részt vett a jubileumi vacsorán. Bánáti Antal 1989-től tíz évig volt főnök, neki már csak 180 beosztottja volt a csúcson kétszer ennyi embert foglalkoztató áruházban. Őt Nógrádiné Kovács Margit követte a vezetői székben, de voltak a pesti központból is az esten, ahogy mindig, az elmúlt 50 évben.
Centrumos találkozók 2012-2016 - Galéria


Ahogy az idő telik, úgy egyre több a hiányzó, megható volt az az egyperces néma felállás, amivel a már eltávozottakra emlékeztek.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kalandvágyból mozognának olvasóink

Kalandvágyból mozognának olvasóink
Milyen környékbeli kalandban venne részt? Mit próbálna ki, amit eddig még nem sikerült? Csongrád megyei olvasóinkat és az utca emberét is megkérdeztük. Tovább olvasom