Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

60 éve együtt a Bakos házaspár

Algyő - A 60 esztendő életkornak is szép, hát még házasságban eltöltött időnek! A köszöntő hallatán egymásra mosolyogva ölelkezik a Bakos házaspár. Az algyői Bakos József és Gonda Anna családi körben ünnepelte, hogy 1952 őszén örök hűséget fogadtak egymásnak.
– Sokat dolgoztunk! Mindig mindent megbeszéltünk, aztán döntöttünk, mi legyen tovább – mondja szeretetteljes pillantással a férjéhez fordulva Anna néni. – A jég hátán is megéltünk! Ügyes volt nagyon! – néz végig büszkén a párján Józsi bácsi. – Igaz, a munka hozott össze bennünket – kanyarítja a szót a megismerkedésre Bakos József. A sok testvér, a háború utáni mélységes szegénység miatt hamar munkába kellett állniuk az algyői fiataloknak. S bár korábbról, a nagycsaládi kapcsok miatt ismerték egymást, de azt, hogy egymáshoz illenek, a téesz-földeken végzett munka, pontosabban a munkához való viszony döntötte el. Kivették részüket a kapálásból, az aratásból és cséplésből, a szénaszedésből. A munka után, hétvégeken az algyői bálokban is találkozgatva alakult az egymás iránti szimpátia szerelemmé.

A munka hozta össze egy párrá a 60 éve együtt élő algyői Bakos Józsefet és Gonda Annát. A szerző felvétele
A munka hozta össze egy párrá a 60 éve együtt élő algyői Bakos Józsefet és Gonda Annát.
A szerző felvétele

Mosolyogva, a másik mondatain fel-felnevetve meséli életét, villantja föl az együtt töltött 60 év örömeit és nehézségeit Bakos József és neje, Bakos Józsefné Gonda Anna. Családi körben üldögélnek a jubileumi vasárnapon is. Ahogy egymásra néznek, azt a mai fiatal szerelmesek is megirigyelnék. süt a tekintetükből a másik elismerése, nagyrabecsülése, a megértés.

– Egyszerű eljegyzést tartottunk, aztán a polgári esküvő után otthon szerény református szertartás szerinti menyegzőt. Az anyósomékhoz, Irma majorba mentünk lakni. Onnan jártunk napszámba – meséli Anna néni. Az első fiuk 6 hónapos lehetett, amikor katonának vitték a férjet. Leszerelés után saját házat építettek a faluban: egy kisebbet, két kezük munkáját dicsérve, de később elé húztak egy nagyobbat, mert mint kender-, aztán juta-, később konzervgyári munkások, majd a gáztöltő üzemben már jobban kerestek. – Mindig egy helyen dolgoztunk – folytatja. Kérdezték is tőlük: hogyan tudnak úgy dolgozni, hogy még csak rá se nézhet másra, mire ők visszakérdeztek: „Miért is néznék másra?"

Előre haladni csak úgy lehetett, hogy mindent megbeszéltek, közösen terveztek, takarékoskodtak, vagyis mindenben összedolgoztak, nem szét! – bólint az egyik helyeslően a másik mondatára. A házépítésről, a takarékoskodásról is ugyanazt gondolták. Mindkét fiuknak szakmát adtak a kezébe, hogy boldogulhassanak.

– Mi a boldog házasság titka? – kérdeznek vissza szinte egyszerre. – Össze kell csiszolódni. Értékelni kell a másikat. Hinni kell! – ad tanácsot a házipénztárnoki szerepet magára vállaló Anna néni. Józsi bácsi meg a falvédőkre varrt bölcsességgel felel: „Jó asszony a háznál kincs, rossz asszony jobb, ha nincs!"
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kamarai regisztráció - 5000 forintot is behajthat januártól a NAV

A megyében 33 ezer nyilvántartásba vételre kötelezett vállalkozásból 60 százalék regisztrált. Tovább olvasom