Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 19°C | 33°C Még több cikk.

A primadonna: Bordás Barbara

Szeged - Bordás Barbara játssza Lucyt a Szegedi Szabadtéri Játékok évadnyitó produkciójában, a Leányvásárban. Az Operettszínház fiatal primadonnája olyan szerepekkel hódította meg a zenés színpadot, mint a Marica grófnő vagy a Csárdáskirálynő Szilviája.
– Szigetszentmiklósról, a Pintér Tibor vezetésével működő musicalstúdióból indultam, amely Sziget Színház néven utazó társulattá alakult. Nyaranta bemutattunk egy operett-produkciót, amelyet azután országszerte játszottunk. A Leányvásárt ott énekeltem először; öt évvel ezelőtt lovakkal, countryegyüttessel állítottuk színpadra a Jacobi-operettet – meséli pályakezdéséről Bordás Barbara, aki 2010-ben második lett a Lehár Ferenc Nemzetközi Operett Énekversenyen. Abban az évben szerződött a Budapesti Operettszínházhoz, ahol rögtön elnyerte a legígéretesebb tehetségnek járó Marsallbotot, azóta már több főszerepben is bizonyított. Sikert aratott Marica grófnőként, a Csárdáskirálynő Szilviájaként is. Tavaly Csillag-díjat kapott, és az év operettszínésznőjévé választották.

– Meghívásos meghallgatást rendeztek a Leányvásár főszerepeire, engem is hívtak, hogy menjek el. Azt gondoltam, biztosan Kerényi Miklós Gábor direktor ajánlott, de amikor kikértem a feladatról a szakmai véleményét, ő is meglepődött. A müncheni karácsonyi gálakoncertünkre készültünk éppen, taxival rohantam a próbánkról a Nemzeti Színházban tartott meghallgatásra. Az esélytelenek nyugalmával énekeltem, mert több neves kollégát is meghallgattak Lucy szerepére. Még a pályám elején járok, úgy gondoltam, nem biztos, hogy eljött az ideje a Szegedi Szabadtéri Játékokon főszerepben bemutatkozni. Januárban szóltak, hogy megkaptam a szerepet. Kicsit megilletődtem, mert ebből a rangos gárdából senkit sem ismertem korábbról – mondja Barbara, aki a Bartók Konzervatóriumban végzett, majd az Operett Akadémián folytatta a felkészülést a pályára.

A primadonna: Bordás Barbara.Fotó: DM/DV
A primadonna: Bordás Barbara.
Fotó: DM/DV

Operaszerepeket is tanulna

A jövő évadban a Csókos asszonyt játsszuk a Tháliában, majd Verebes István rendezésében a Cirkuszhercegnő főszerepét éneklem. Decemberben a Csárdáskirálynővel Izraelben turnézunk, készülünk a szokásos müncheni gálakoncertre is. Az Operettszínházi Bohém Casting miatt elkezdtem érdeklődni az opera iránt is. Szeretnék a szabadidőmben megtanulni néhány operaszerepet. Egyelőre Mimin, Liun és a Pillangókisasszonyon gondolkodom – árulja el Barbara, aki három éve fellépett már a Dóm téren azon az opera-operett gálakoncerten, amelynek Miklósa Erika volt a sztárvendége. Szeretne visszajönni a nyáron a Porgy és Bess miatt, és kollégáit is megnézné az Elfújta a szélben.

– Sokat segített az akkori zenei vezető, Kéringer László, aki szívén viseli a fiatal művészek elindítását. Énektechnikában, zenei és művészi megformálásban is rengeteget tanultam tőle. Bori Tamás pedig az önbizalomhiányt kezelte jól, ami akkor alakult ki, amikor egyik pillanatról a másikra professzionális csapatba kerülve azt éreztem: most vagy soha. Teljesítenem kell, mert nem biztos, hogy lesz még egy ilyen lehetőségem. Türelemmel és szeretettel segített a gátlásaimat feloldani. Primadonnaként Kalocsai Zsuzsa a példa számomra, mert olyan kisugárzással, nőiességgel rendelkezik, amely kevés művészben található meg, mindemellett közvetlen, kedves személyiség is. A régi nagyok közül Németh Marika és Honthy Hanna a példaképem, még akkor is, ha azt a játékstílust ma már nem tartjuk követendőnek. Szeretném, ha az a fajta művészet – egyszerre emberközeliség és elérhetetlenség –, amelyet ők képviseltek, az én életemben is jelen lenne. A fiatalok leggyakrabban falunapokon találkoznak az operettel. Kiáll két középkorú művész, szépen elénekli a dalokat, de ez már a mai világban, ahol a moziban 3D-ben jönnek szembe a dinoszauruszok, egy percig érdekes. Két-három ilyen alkalom után a fiatalok könnyen kijelentik: az operett nem az ő műfajuk, nem szeretik. Kerényi Miklós Gábor kitalálta, hogy azokat a művészeket – Dolhai Attilát, Szabó Dávidot, Kerényi Miklós Mátét, Dancs Annamarit, Peller Károlyt, Szendy Szilvit, Vágó Zsuzsit –, akik a musicalekben váltak népszerűvé, megpróbálja átvinni a másik műfajba is. Őket látva a fiatalok is rádöbbennek: az operett is szerethető, mai műfaj. Kell egy kis csel ahhoz, hogy becsábuljanak, levetkőzzék az előítéleteiket – hangsúlyozza Barbara. Nem titkolja, a próbák kezdetén tartott a szereplőtársaitól.

Nagy Ervin, Hegedűs D. Géza, Schell Judit, Ujlaki Dénes, Szombathy Gyuszi bácsi és a többi színészkolléga mellett azt gondoltam, kakukktojás vagyok. Vártam a próbaidőszakot, hogy minél több dolgot ellessek tőlük. Persze ez nehéz, mert valami újat szeretnénk most létrehozni, új karakterek formálódnak, ők sem a jól bevált dolgaikat hozzák, mindenki keresi az utat. Ráadásul ez egy operett, amelyet nem elég eljátszani, el is kell énekelni. Mindannyian sokat segítenek. Ervinről pedig nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól énekel. Cinikus humorát nem mindenki tudja kezelni, de mi hamar megtaláltuk a közös hangot – kacagja el magát Barbara, aki a „Tele van az élet rejtelemmel..." kezdetű slágert kedveli a legjobban, és szülei, nagyszülei mellett külföldön dolgozó szakmabeli párját várja leginkább a pénteki premierre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fiókái után halt a kacsamama

Négy kiskacsát ütöttek el a Fő fasoron kedd délután. Az anyjuk hosszú ideig téblábolt a tetemek felett az úttesten, keservesen hívogatva őket. Tovább olvasom