Szeged - delmagyar.hu

Két éve indította el a szegedi Somogyi-könyvtár A könyv házhoz megy szolgáltatását azok számára, akik mozgásukban korlátozottak. Az idei könyvhétre unikummal álltak elő a könyvtárosok: Szegeden élő szerzőket is házhoz visznek. Az alsóvárosi Sári Józsefékhez a József Attila-díjas Szilasi László író, irodalomtörténész kopogtatott be. A házi író–olvasó találkozóra Józsi bácsiék a szomszédaikat is meghívták. A házigazda, az öttömösi iskola nyugdíjas magyar–történelem szakos tanára köszöntőt írt a különleges vendég tiszteletére. Szabó Lőrinc műfordításkötetének címét idézve örök barátairól, a könyvekről és szerzőkről beszélt. Azt mondta: piros betűs ünnep, ha Berta Márta megérkezik a Somogyi könyvkupacával, de a mostani kettős ünnepnek számít, hiszen személyesen is megismerhetik az írásai révén már közeli írót, kutatót.

Házhoz viszik a Szegeden élő szerzőket. Az alsóvárosi Sári Józsefékhez. Fotó: Schmidt Andrea

Felelevenítette, hogy Szilasi László egy korai tanulmánykötete tetszett meg először, A selyemgubó és a „bonczoló kés" című, de idegen szavak szótára kellett hozzá. Mire a szerző élcelődve beismerte: lángoló ifjúságában írta, amikor még azt hitte, így kell fogalmaznia. Ezt a gyerekbetegséget azóta kinőtte.

Író és olvasója hamar közös kapcsolódási pontokat talált: Békés megyei gyökereket, a szegedi egyetemről közös tanárokat és Jókai Mórt. Kiderült, a szerző is felkészült az olvasóiból: végigböngészte könyvtári kéréseik listáját, és igencsak meglepődött, milyen tájékozott a házaspár a kortárs irodalomban. Figyelmükbe ajánlotta Tömörkény István műveit és Illyés Gyula Puszták népe című regényét, ami legutóbb megnyerte a tetszését, mert ritka finoman fogalmaznak az elesettekről. Szilasi László, amikor a munkájáról kérdezték, elárulta: regényíráskor „diktálják" neki a sorokat, egyfajta belső sugalmazás nyomán dolgozik. Tanulmányíráskor pedig mondatokat állít elő, azokat ő kalapálja össze – de mindkettőt cédulázás előzi meg.

Az író két éve megjelent, Rotary irodalmi díjas regényéből, a Szentek hárfájából olvasott fel egy vicces részletet a nappali közönségének, majd egy magával hozott kötetét dedikálta is a háziaknak. Amikor a vendéglátói kölcsönzött könyvkupacában meglátta a könyvet, megjegyezte: egy háztartásban nem látta még ennyi példányát.