Délmagyar logó

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 10°C | 20°C Még több cikk.

Ágota-tábor: tartozni valahova

Szeged - Új barátságok és szerelmek is szövődnek az Ágota-táborban, amely hétfő óta tart. Idén 180 család nélkül élő fiatal nyaral Szegeden. A legnépszerűbb program a strandolás: tegnap jártak a táborozók a Napfényfürdő Aquapolisban.
Elég három gyerekkel fürdőbe menni, az ember sokszor úgy érzi, százfelé szaladnak. Az Ágota-tábor szervezői tegnap 180 fiatallal léptek be a Napfényfürdő Aquapolisba. És mégis, az állami gondoskodásban élő táborlakók példás fegyelmezettséggel élvezték, amit a legtöbbjük csupán itt kaphat meg: egyetlen sípszóra villámgyorsan összecsődültek, és már zengett is az épület jókedvű kántálásuktól.

Az állami gondoskodásban élő gyermekek országos találkozóját immár 16. alkalommal rendezik meg. A szegedi József Attila Általános Iskola és Szakiskolában 180 gyerek és 120 önkéntes segítő táborozik 10 napon keresztül, ám ahogy tegnapi programjuk is mutatja, rendkívül élménydúsra szervezték pihenőjüket.



– Volt már sportbajnokság, roma est, szépségverseny és vadaspark-látogatás is – sorolta Kothencz János, az Ágota Alapítvány elnöke.
– Hajnal 2 óráig mindennap van valami program, ami esti mesével zárul. Ezt a 17–18 évesek is ugyanolyan szívesen hallgatják, mint a kicsik.
– A strand a legjobb program – mosolygott Béka, aki már másodjára táborozik az Ágotával. A csanádpalotai otthonban élő 16 éves lány idén új barátot is szerzett itt, Gabriellát, aki viszont először élvezheti a tíznapos rendezvényt. Van, aki ennél mélyebb kapcsolatot is kialakított: Ernő és Szimonetta között szerelem szövődött a táborban.

Támogatók nélkül nem menne
A tábort, amely a legtöbb gyermek számára az egyetlen nyaralási lehetőséget jelenti, csak összefogással lehet megrendezni. A 120 önkéntes segítő munkája mellett többek között a Mol Új Európa Alapítványa és egyéni támogatók is kellettek, hogy a család nélkül élő fiatalok élménydús programokon vehessenek részt.
– Ez egy kis kikapcsolódás, lazítás a suli után – fogalmazott János, akinek minden nyáron ez az egyetlen programja. – Utána pedig ismét visszatérnek a hétköznapok: nyelvvizsgára készülök és táncolok – sorolta a fiú, aki hétévnyi intézeti bentlakás után 3 hónapja került családba.

– A valahová tartozás érzését adja meg nekik ez a tíz nap – fogalmazta meg a tábor lényegét Kothencz János. – Találkoznak más fiatalokkal, akik ugyanúgy gondolkodnak és ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint ők. És látják azt is, hogy van kiút, vannak ugyanis autentikus segítőink, akik valaha szintén táborosok voltak. Ők mostanra szakmát szereztek, és önálló, boldog életet élnek.

Olvasóink írták

29 hozzászólás
12
  • 29. delgadopapa 2012. augusztus 06. 13:18
    „Néha magam is meglepődök, hogy mennyire kirí az emberi butaság idegen szavak mögé csomagolva is. Ez a cikk arról szól, hogy ezek a gyerekek eljutottak a fürdőbe és -mások pihenését is tiszteletben tartva- jól érezték magukat. Lehet h csak én olvasom rosszul, de nem az van mondva - szép magyarsággal- hogy mindegyik gyerekből orvos lesz vagy mérnök. Hanem az, hogy lehet életében először lát valami mást is , másfajta viselkedést, másfajta hozzáállást. Megtapasztalja, hogy egy felnőtt nem csak veri őt, meg elhanyagolja, meg hajléktalan életmódra készteti, hanem FIGYEL RÁ. Figyelembe veszi a véleményét is. Elfogadja őt szabad indivídumnak. Ennyi történik ebben a 10 napban. A gyerek pedig- mivel nem fogyatékos, hanem ugyanolyan érző emberi lény, mint bármelyik családban felnövekvő társa- megérezve a szeretet és tisztelet ízét, eldöntheti, hogy azt a példát, sorsot szánja magának, ahonnan jött, vagy ezt a másikat választja, ahol a tisztelet és szeretet nyelvén beszélnek. A szervezők hite pedig ebben nyilvánul meg: hiszik töretlenül, hogy a jót megmutatva van esély arra, hogy a jót választják maguknak a fiatalok. Lehet itt mindenféle idegen szavakkal - tollakkal magunkat felékesítve fitogtatni széleskörű (?) műveltségünket, de a valóság ez. Én megértem a cikket kétkedve fogadókat is. Megértem, hogy az elkeseredés, a napi megélhetési gondok akár irigységet szülve is elhatalmasodhatnak rajtunk. De egy biztos. Lehet jakuzzi, dínom-dánom, tej-vaj is, ha nincs 1 ember se a földön, aki szeret és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Szóval én még akkor se cserélnék ezekkel a gyerekekkel fiatalokkal, akik a legbiztosabb pont, a család nélkül kénytelenek élni. Biztos vagyok benne, hogy én sem voltam mindig minden helyzetben mintaapa. Voltam igazságtalan is néhányszor. De tudom, hogy az én gyerekeim nincsenek egyedül a világban és hálistennek én sem vagyok. Én nem tudom azt felvállalni, hogy gyerekeket vegyek magamhoz. Még azt se tudom felvállalni, hogy foglalkozzak velük. De az nem irigységgel, hanem tisztelettel tölt el, ha más ezt megteszi. És ha kinézek a szemellenzőmből, próbálva hosszabb távra előretekinteni: hát nem jobb mindenkinek, ha ezek a gyerekek jó mintákat is látva maguk előtt nőnek fel? A gyerekek a mi tükreink. Azt csinálják amit tőlünk, okos felnőttektől látnak. Így gondolkozzunk erről a dologról- ha van rá módunk.
    És még egy: mikor mi magunk belsővé tettünk egy szabályt (mondjuk nem beszélünk csúnyán), akkor eltűnhet a külső kontroll, azaz senkinek nem kell ránk szólni, hogy ne beszéljünk csúnyán, mert mi magunk belsővé tettük ezt a szabályt (interiorizáltuk) . Erre értik az interjúban sztem, hogy a közösség viszi magát, és eltűnhet a struktúrált szabályrendszer- mert beépült, beivódott. Ez az a 10 nap, ahol 10 nap alatt is el tudják ezt érni. Mert nem papolnak, nem okoskodnak- hanem együtt vannak a gyerekekkel, nem felügyeleti jelleggel. Én értem , amit csinálnak, és nagyon jónak tartom. Tisztelem és becsülöm ezt a fajta hozzáállást és elhivatottságot is. Ja, és én például a nem -mintaapa viselkedésem után is tudtam bocsánatot kérni a gyerekeimtől. Mert oda- vissza formáljuk egymást. Ez történhet a táborban is.
    Szép napot!”
  • 28. tucat 2012. augusztus 02. 21:40
    „Kedves Shopping!
    Egy valamiről nem is kell meggyőznie. Erről: "...minden gyermek egyformán szerethető ((lételeme is a szeretet, anélkül testileg-lelkileg megbetegszik, eltorzul és elsorvad, de szerencsére a magunkfajta számára képtelenség nem szeretni őket)) és érdemeitől függetlenül elfogadható. És vannak emberek, akik képesek reményt ébreszteni, és gyógyítani, ott ahol a legnagyobb a fájdalom, és a kiszolgáltatottság...". Ebben ugyanis egyetértünk. Mélyebben, mint gondolná. Minden más pedig lényegtelen ehhez képest. Én legalábbis így gondolom. Ez pedig megerősíti azt a felismerését is, hogy nem a kölykökkel van problémám. Azzal a miliővel - jól érzi: ezt valóban roppant bonyolult kérdésnek tartom -, amelyben élniük kell, annál inkább. Erről sem ők tehetnek - egyelőre -, de formálja őket, így hát...
    Nem kizárt, hogy a szeretet fogalmáról némiképp eltérően gondolkodunk, de talán ez sem igazán lényegi kérdés, bizonyos határokon belül, természetesen. Másfelől e fogalom kibontása is szerfelett terjedelmes lenne, kivált, ha az életkori sajátosságokat, az egyéb csoportjellegzetességeket is figyelembe vesszük, nem is szólva az egyénre szabott törődés optimalizált szükségéről. S még ez a felsorolás sem lenne elégséges vázlata egy ilyen tárgyú polémiának, pedig az aspektusok rendszerének dinamizmusát még nem is említettük. Javaslom, most, itt ne is tegyük. Talán nem is szükséges; ami mindenek felett állóan fontos, abban tehát egyetértünk.

    Jó éjt!”
  • 27. shopping 2012. augusztus 02. 19:56
    „26.tucat 2012.08.01. 21:43
    Üdvözlöm Tucat!

    Egyben örülök annak, hogy sikerült saját magát meggyőzni elmélete alaposságáról, és szakmaisága csalhatatlanságáról. Mély tiszteletem a nagyon bonyolult, és összetett világképe előtt, érzem, tudom, hogy semmiről nem tudnám önt meggyőzni, és semmi újat nem tudnék mondani arról, hogy bizony vannak emberek, akik hisznek abban, hogy minden gyermek egyformán szerethető, és érdemeitől függetlenül elfogadható. És vannak emberek, akik képesek reményt ébreszteni, és gyógyítani, ott ahol a legnagyobb a fájdalom, és a kiszolgáltatottság. Én ide tartozom, ide érek haza, ebben vagyok biztos, ez a hitem,és egyben a hivatásom is. Nagyon régóta.
    ...és valóban, Önnek nem a gyermekekkel van problémája...
    Shopping”
  • 26. tucat 2012. augusztus 01. 21:43
    „24. shopping 2012.08.01. 19:52
    Üdvözlöm ismét, Shopping!

    Ez a kérdése elkerülte a figyelmemet "...mi a franc baja van néhány szerencsétlen sorsú, család és szeretet nélkül felnövő gyermekkel és fiatallal..." Mert kiemelve az összetett mondatából, kérdés, ugye? Ha igen, akkor válaszolok. Kevésbé útszéli stílusban, ha nem bánja.
    Röviden: semmi.
    Bővebben: velük semmi.
    Sajnálom, hogy "túlstrukturáltam" a korábbi bejegyzésem mondatait. Bizonyára ezért nem értette. Még egyszer tehát a válaszom: semmi. Nincs velük semmi bajom. Nincs semmi bajom a szerencsétlen sorsú, család és szeretet nélkül felnövő fiatalokkal.
    De nem értem, miért kérdezi. A táborozók egyike sem ilyen. Szerencséjük van, hiszek Önnek. A családjuk távolságáért is kárpótolja őket ez a közösség. Gondoskodnak róluk. Szeretetben élnek. A perspektíváik kiemelkedően jók. Jobbak, mint a családban élőkéi. Sokan egyetemet, főiskolát végezve futnak be nagy ívű pályát. Mondta, s én hiszem. Boldog családot alapítanak. A többségük bizonyosan. Gyerekeket nevelnek. A sajátjaikat. Jobban, mint a családból kikerülők. Érthető: ők tudják, mit nélkülöztek.
    Nem is tudom, most, hogy elgondolkodtam, lehet, hogy szeretnék gyermekotthonban élni. (Bocsánat a "túlstrukturált" mondatért!) Itt, Magyarországon, ahol a jövő (ismét) elkezdődött. Nem vagyok öreg, de ehhez már nem elég fiatal. Meg a szüleimmel is kezdenem kéne valamit. Rá kéne vennem őket, hogy sodorjanak veszélybe. Komolyan. Rendszeresen. Láthatóan. Látványosan. Hogy a hatóság észrevegye. Verjenek félholtra. Igyanak. Ne törődjenek se egymással, se velem. Semmivel. Senkivel. Ez nem megy. Feladom. Maradok, ahol vagyok. Ez megnyugtatja Önt kissé, gondolom. Képzelje, milyen lenne egy magamfajta kölyökkel! Lehet, hogy naponta "átstrukturálnám" az elméletét. Meg a tábor életét is. Meg a gyermekotthonban sem lenne könnyű velem. Élőlény vagyok. Sérült. Talán frusztrált is. Sikertelen. Senki. Annak érzem magam. De bizonyítani akarok. Hogy "valaki" vagyok. A magam módján bizonyítok. Olykor erővel. Ezért vagyok agresszív. Gyakran. Ha korlátoznak, akkor pláne. Minél jobban, annál inkább. Makacs vagyok. Dacos. Állítólag értelmes is. Önálló akaratom van. Érvényesítem. Ha helyes Ön szerint, ha nem. Amíg meg nem győznek valahogyan. De az nagyon nehéz. Van, hogy lehetetlen. Akkor pedig cirkusz van. Nagy cirkusz. Néha törés-zúzás is. Visszapofázás, üvöltözés. Elküldés. Messzire. Tudom, bünti. Nem számít. makacs és kitartó vagyok. Tényleg. És sértett. Mélyen. Nagyon mélyen. Fájdalmaim vannak. Nem tűröm az igazságtalanságot. Én döntöm el, mi az, nem Ön. Azt is, mikor hova megyek. És végrehajtom. Bármi áron. Tudom, bünti. Nem érdekel. Olyankor végképp nem. Mert sértett vagyok és dühös. Nem tudnak legyőzni. Megtörni se. Soha! Bünti? Tudom. Teszek rá. Szeretet? Türelem? Elképzeltem. Az írása alapján. Nem akarom! Azt nem! Megyek. Akárhová. Innen el. Ez kezd tetszeni, ugye? Jó. Akkor minden jót. Majd jövök, ha akarok. Mi? Hová? Mi köze?! De a kajámat rakja el, ha jót akar, mert különben marha ideges leszek. A zsebpénzemet is! Nehogy abból fizesse a múltkor betört ablakot! Abból gáz lesz! Minden dől-borul. Én szóltam. Tudja, milyen az. Törik-szakad reped. Minden. Én is. Fáj, de lesza... Elnézést. Így nem beszélek. A körözést máris kérheti. Kell is, tudom. Lesza... a rendőröket is. Tehetnek egy szívességet. Sosem kapnak el. Mit mond? Nem. A boltban sem. Majd jövök, ha fázom, vagy éhes leszek. Orvos leszek, tanár leszek. Mindkettő. Mint a többiek. Majdnem mind. Én is zenész. Csellós. Hagyjon már!

    Jobb ez a távolság. Véd mindkettőnket. Ne féljen, nem leszek a gondozottja. Több okból sem.

    Jó éjt!”
  • 25. tucat 2012. augusztus 01. 20:48
    „24. shopping 2012.08.01. 19:52
    Akkor egyszerűen strukturált mondatokkal:
    Köszönöm a tájékoztatást! Nem reméltem, hogy néhány mondattal megértetheti velem bárki egy ennyire nehéz hivatás lényegét. Ez a hozzáállás a részemről azért bizonyult helyesnek, mert nem kellett csalódnom magamban. Egy keveset mégis megértettem. Például a hitelesség fontosságát. Meg az egyszerűen strukturált kommunikáció jelentőségét. Másként nem értik, mit akarok mondani. Meg azt is, hogy a táborvezetővel rokon hivatású, de nála jóval idősebb ismerőseim szaktudása elavult. A tapasztalataik pedig az eufemizáló emlékezet áldozatai lettek. Hiteltelenek. Elszáll az idő. Én még nem vagyok öreg ember, lesz időm sok mindent újra tanulni. Kell is, úgy tűnik.
    Az irigységet is említi. Ebben téved: egyszerűen nem értek bizonyos dolgokat, és kérdezek. Miért is irigyelnék olyan embereket, akikkel a legtöbben semmi pénzért sem cserélnének? Én sem. Ennyit tudok a sérült lelkű gyerekekről. Ha azok, mert már ebben sem vagyok biztos. Nehéz nekik, nehéz velük. De mintha ez a tábor ennek az ellenkezőjét igazolná. Talán ezeknek a gyerekeknek a hétköznapjai sem agyonstrukturáltak. Talán, mert oly mértékű az értékek interiorizációja, hogy... Ez már túl bonyolult mondat lenne, értelme se sok. Elnézést, nem szeretném a figyelmét és a szintaktikai ismereteit nagyon igénybe venni.
    Örülök, hogy ilyen pompás a gyermekvédelem feedback-je: említi, hogy csupa tanár, mérnök, orvos kerül ki az otthonokból. Ez igazán remek. Elavultak az információim. Másként tudtam. Értettem is, azt gondoltam. De örülök, hogy kiderült, tévedtem. Tényleg! Kicsit csodálkozom is. De hát, ahol isten munkálkodik a lelkeken és a lelkekben... Ahol a hitelesség és a szeretet strukturálja a személyiség-formáló miliőt... Ott ez természetes. Régen nem így volt, úgy tudom. Örülök, hogy a jövő elkezdődött.
    Az ajánlott irodalom tanulmányozása, félek, összezavarná az amúgy is sekélyes és felszínes pedagógiai és lélektani ismereteimet. (Elnézést az iménti, többszörösen összetett mondatért!) Azért köszönöm, talán alkalomadtán teszek egy kísérletet. Óvatosan, nehogy frusztrálni kezdjen a saját sötétségem felismerése. Kérem, próbálja megérteni az aggodalmaimat: sok mindent másképp tudtam. Már látom: rosszul. Bármily fájdalmas e felismerés, hálás vagyok Önnek. Önöknek. Nem is strukturálom tovább a mondanivalómat: az üres semmit. A túlstrukturált, üres körmondataimat is leleplezte. Mégse haragszom, ellenkezőleg. Szégyellem magam. Nagyon. Mintha ezrek szégyene lenne ez. Pedig csak az enyém. Még időben. Így még lehet jövőm. Statisztikailag sok lehet még. Túl sok is talán. Nem mindegy, hogyan telik. Most már jobban. Mert dereng a fény. Indulok felé. Köszönöm!

    Remélem, eléggé egyszerűen strukturált volt minden fenti mondatom. Még egyszer köszönöm, hogy kísérletet tett a felvilágosításomra, és elnézte a bántó tudatlanságomat!
    Abban a reményben, hogy legalább az irigykedésemmel kapcsolatos gyanúját eloszlattam, formális tisztelettel

    Tucat”
  • 24. shopping 2012. augusztus 01. 19:52
    „23. tucat

    Mély tiszteletem a magasztos irodalmiaskodásodnak, és a barokk körmondataidnak. Laikus olvasó csak annyit ért meg belőle, hogy hú , de fene okos lehet ez az ember, de, hogy mi a franc baja van néhány szerencsétlen sorsú, család és szeretet nélkül felnövő gyermekkel és fiatallal, azt bizony a továbbiakban is homály fedi. Azt gondolom, hogy bármennyire is okosan próbálsz reflektálni egy olyan dologról, amiről semmi konkrét tudásod nincs, csak néhány elcsípett félmondatod a médiából, nem tudsz annyira körmönfont lenni, hogy ne az irígység érződjön a soraidból. Hogy mi az, ami egy ilyen táborban történik? Elmondom neked! 10 napon keresztül sok-sok értékes ember, láthatóvá teszi a saját értékeit, olyan gyermekek számára, akikben sokan megkérdőjelezik , azt, hogy értékesek, szerethetőek, és ugyanolyan emberek, mint bárki más. Értékeket tesznek láthatóvá, normákat, amibe a gyermek belekapaszkodhat, megfoghat. A segítők hitelessége nem kérdőjelezhető meg, hiszen sokan közülük hasonló sorsot jártak meg, de mára szakmával, és diplomával vannak itt, hogy segítsenek a sorstársaikon, és sokan közülük elhivatott pedagógusok, igazgatók, gyermekfelügyelők,orvosok, akik egyébként is részesei a gyermekek mindennapjainak. A hitelesség teszi lehetővé a szilárd normák elsajátítását a gyermekek számára, ezért tűnik el a tábor végére az állandó kontroll. A struktúrát nem kell naponta kialakítani, hiszen a szilárd , egyértelmű, követhető, és a gyermekek által is elfogadott szabályok egy bizonyos idő elteltével megtartják a strukturát. És valóban, nagyon sok esetben az egy gyermekotthonból érkező kisebb közösségek magukkal viszik az itt megtapasztalt , szabályokat, és otthon is alkalmazzák, használják azokat. Ennyit a strukturáról, meg annak értelmezéséről, egyébként meg azt gondolom, hogy a család nélkül felnövő gyermekek pedagógiájával, pszichológiájával, és szociológiájával a legnagyobb alapossággal,és tudással az általad is említett K.J. foglalkozott, és foglakozik. Keresd meg a könyveit az Egyetemi könyvtárban, vagy a Somogyiban és olvasgasd. Remélem megfelelő " szellemi kihívást" jelentenek majd.”
  • 23. tucat 2012. augusztus 01. 15:49
    „Hátha még erre téved valaki...
    Néhány perce elcsíptem egy, a táborvezető K. J-vel készült riport utolsó mondatát a kontinensünk nevét viselő református rádióban. Tartalmilag így valahogy hangzott: mondtam a (táborbeli - kiegészítés tőlem) munkatársaimnak, figyeljétek meg, hogy egy idő után nem kell kontroll, nem kell a tábor életét strukturálni, mert a közösség automatikusan fogja járni a maga útját. Remélem, a mondat tartalmát helyesen idéztem. Ha igen, akkor azt, hogy ez mit jelent, tudatlan laikusként inkább nem boncolgatom. De ha még bekukkant ide egy szakember, mondjuk egy pedagógus, aki már ült villamoson olyan utas mellett, akinek az ismeretségi körében akad olyan, aki hallott már kölykökről, kisebbekről, nagyobbakról, kamaszokról, akik a mégoly világos célmeghatározás (motiválás) után, "strukturáltság" nélkül, önjáró közösséggé formálódva - valahol Európában -, lankadatlanul és kivétel nélkül tartják a helyes, előre kijelölt, kívánatos irányt, mert - egyéb impulzusaik nem is lévén - értik és tökéletesen, fegyelmezetten azonosulnak is vele, akkor annak a véleményét azért kellő figyelemmel elolvasnám ez ügyben. Mindig is szerettem tanulni, a (szellemi) kihívások elől sem szoktam megfutamodni, hadd fejlődjek még egy kicsit! Mert úgy tűnik, valamiről nagyon lemaradhattam, vagy alapvetően, a fundamentumokig hatolva kell felülvizsgálnom az amúgy, bevallom, felszínes pedagógiai és lélektani ismereteimet. Ha ebben segít nekem valaki, azért hálás leszek, ígérem!
    Ha már senki sem jön ide vissza, akkor megpróbálok saját erőmből nekifutni a vállalkozásnak. Legfeljebb elbizonytalanodom eddigi önmagamban. De semmi baj: egy alapos önvizsgálat, ha fárasztó és átmeneti önbizalomválsággal jár is, mindenképpen komoly haszon reményével biztat! :)”
  • 22. macs 2012. július 31. 12:07
    „20. mgabca,
    az sokkal jobban felháborít, hogy miért szolgálják ki őket.”
  • 21. tucat 2012. július 30. 23:40
    „20. mgabca 2012.07.30. 19:51
    Taktikai okokból. És nem csak a dohányzást.”
  • 20. mgabca 2012. július 30. 19:51
    „Az Eteka sori rutinpálya mellett van ez a sok gyerek napközben.
    Jó látni, hogy jól érzik magukat.
    Nekem egyetlen problémám van!
    Ugye ők állami gondozottak, az állam fizeti az ellátásukat.
    Akkor - kérem szépen - miért engedik nekik a dohányzást?
    Ugyanis ezek a fiatalok az iskola területéről kijönnek a lakótelepre, a zöldövezetbe, és dohányoznak.
    Miért engedik ezt nekik?
    Vannak, akik még 18 évesek sincsenek. Ott lógnak a padokon, a földön ülve, vagy sétálva... és bagóznak.
    az adófizetők pénzéből.
    Hmmm... ez nagyon nem tetszett nekem.
    Igenis tanuljanak meg egészségesen táplálkozni, élni, és akkor majd nekik is egészsége,s normális családjuk lesz!”
  • 19. bánki 2012. július 30. 19:49
    „18. kakoszeged 2012.07.30. 08:20

    Neveli az utánpótlást !

    ,,A Népszabadság korábban arról írt, P. unokatestvérével, J. Olivérrel együtt tartózkodott Pécsen a gyilkosság után is."”
  • 18. kakoszeged 2012. július 30. 08:20
    „memicsináltezakothenczgyrekpécsett?”
  • 17. rózsakert 2012. július 29. 20:00
    „a végén még kiderül..hogy a sok gyermek az nemesít-felemel-tiszteletet érdemel....stb....hunniában ez meg is történik...élősködőék vannak pozitiv diszkriminálva az adózó és dolgozó-őket eltartókkal szemben.

    EZ ÍGY IGAZSÁGOS...AHA...A h betűs országban !”
  • 16. florian72 2012. július 29. 19:52
    „15. tucat 2012.07.29. 16:13

    "Ez utóbbi is egyre inkább egy hatalmi csoport ideológiájának a játéktere lesz, és mint ilyen, gigantikus örömtüzeket igyekszik gyújtani önigazolásképpen, amelyek lángjai körül néhányan melegszenek, és a fényük is jól megvilágítja a kiválasztottakat: a jelenleg éppen hűséges tűzrakó szolgákat, akik közül sokan más tábortüzek mellett éppígy melegedni tudnak, mert mindig jól érzékelik a széljárás változásait, jól tudják, mikor melyik máglyát táplálja épp a szél... Persze, valamiféle törődés, gondoskodás azért így is megvalósul e tüzek körül, kérdés, hogy ennek az eredményei milyenek lesznek egy szétmálló, önmagát sem találó társadalom ködös perspektíváiban. Erről majd úgy tíz-tizenöt év múlva tájékozódhatnak - a jelen túlélői, de a kiknek szemük van a látásra, azok bizony, úgy tűnik, nem túl bizakodóak..."

    Vér profi az írásod,és ez a valóság !”
  • 15. tucat 2012. július 29. 16:13
    „Azt hiszem, Macs, jó irányban kapirgálod a szemétdombot, de úgy gondolom, a probléma ennél sokkal mélyebb és kiterjedtebb: nemcsak a "szocpollal" hanem az egész szociálpolitikával, ezen belül pedig a már voltaképpen csak (igaz olykor látványos szeánszokban, de megkérdőjelezhető tartalommal és a társadalom állapotát jól tükröző módon, labilis, változékony, nehezen definiálható és rögzíthető célokkal) nyomokban létező gyermekvédelemmel is súlyos bajok vannak. Ez utóbbi is egyre inkább egy hatalmi csoport ideológiájának a játéktere lesz, és mint ilyen, gigantikus örömtüzeket igyekszik gyújtani önigazolásképpen, amelyek lángjai körül néhányan melegszenek, és a fényük is jól megvilágítja a kiválasztottakat: a jelenleg éppen hűséges tűzrakó szolgákat, akik közül sokan más tábortüzek mellett éppígy melegedni tudnak, mert mindig jól érzékelik a széljárás változásait, jól tudják, mikor melyik máglyát táplálja épp a szél... Persze, valamiféle törődés, gondoskodás azért így is megvalósul e tüzek körül, kérdés, hogy ennek az eredményei milyenek lesznek egy szétmálló, önmagát sem találó társadalom ködös perspektíváiban. Erről majd úgy tíz-tizenöt év múlva tájékozódhatnak - a jelen túlélői, de a kiknek szemük van a látásra, azok bizony, úgy tűnik, nem túl bizakodóak...
    Másfelől pedig Bánki - akivel nemcsak ritkán értek egyet, hanem gyakran nem is sikerül értenem őt, hacsak nem viszem a gondolatait az érzelmek síkjára, ahol tisztábban érzem az megnyilvánulásai motívumait - egészen biztosan nem a srácokra haragszik, egyszerűen csak rájuk vetíti az indulatait. Ebben ugyan magam sem értek egyet vele, de ezúttal legalább értem, miért teszi. Hogy a projekciója tartalmával és céljával mennyire tudok azonosulni, azt hetvenhét okból jobbnak látom elhallgatni. Ahogyan az egyszeri kis falu templomának a harangja is éppen ennyi okból hallgat délidőben. Ezek közül az egyik: már nincs meg a harang...

    Rébuszok, tudom. De te, Macs, a lényeget érteni fogod így is, efelől nincs kétségem. :)”
  • 14. macs 2012. július 29. 15:22
    „13. bánki,
    tiszteletet érdemelsz, de az a tény, hogy nagycsaládos vagy, még nem jogosít fel ezeknek a gyerekeknek szidalmazására, ha valaki, hát éppen ők azok, akik nem tehetnek róla, hova születtek. Azt mondod, át kéne alakítani a szocpolt, hogyan? Aki arra érdemesnek találtatik, azt támogatjuk, a többi pedig oldja meg, ahogy tudja?”
  • 13. bánki 2012. július 29. 14:34
    „12. macs 2012.07.29. 13:30

    Nagy családos vagyok az átlagnál több gyerekkel !

    Kolompár úr 9 nevelt és Kothencz úr és a Pécsi balhé után talán az egész szocpolt át kéne alakítani !”
  • 12. macs 2012. július 29. 13:30
    „7. bánki,
    mi váltotta ki nálad a gyerek iránt ezt a hihetetlen gyűlöletet?
    10. Manitu007,
    "Minket vagy a szomszédom kislányát aki szintén nem volt még mikor viszik el ingyen ebbe a kulákfürdőbe???"
    Talán soha, de erről nem ezek a gyerekek tehetnek.
    Egyébként olvasva a hozzászólásokat az a kérdés fogalmazódott meg bennem, ha a vicsorgók olyan helyzetbe kerülnének, hogy a gyerekekkel kapcsolatosan döntési jogkört kapnának, mit tennének, mire használnák fel a kapott hatalmat? Várom az ötleteket!”
  • 11. bánki 2012. július 29. 12:09
    „9. quewa 2012.07.29. 11:19

    Igazad van ! Van az a kis okos ellenőrző rutin a jobb felső sarokban.

    Mentségemre szolgál, hogy ezen írások két másodperc alatt felviszik a vérnyomásom és csípőből reagálok.
    Jogos a pont !

    Gondolkodás nélkül - enter !”
  • 10. Manitu007 2012. július 29. 12:03
    „Én még soha nem voltam ,nem engedhetem meg magamnak!Láttam a hátrányos helyzetűeket a városban nemsokára láthatjuk egy némelyiket a kék-fényben.Minket vagy a szomszédom kislányát aki szintén nem volt még mikor viszik el ingyen ebbe a kulákfürdőbe???”
29 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lelkésznek indult, operaénekes lett

Először lép fel a Dóm téren a Bajazzók Tonióját alakító Szegedi Csaba, aki református lelkésznek készült. Tovább olvasom