Délmagyar logó

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 2°C | 12°C Még több cikk.

Aki keres, az 70 fölött is talál

Szeged - Zenés mesét írt második férjhezmenetele történetéből Raffai Éva. Az örökké tevékeny asszony azt mondja, nyugdíjas korában virult ki igazán.
Kétéves ismeretség után 2009. január 22-én kötött házasságot Raffai Éva és Széles János, a menyasszony akkor volt 74, vőlegénye már átlépte a 75-öt. Egymásra találásuk történetéből Éva egyfelvonásos zenés mesét írt Aki keres, az talál címmel.

Fiatal a lelkük

Az asszony középiskolai tanár volt, több mint 20 éve, a nyugdíjazása után virult ki igazán, óraadó lett az egyetemen, ahol oktatófilmet forgatott, tankönyvet írt. Emellett az egyik helyi rádióban dolgozott műsorvezető-szerkesztőként, és a 30-as évek dalaival máig turnézik. Azt mondja, különösen azoknak a településeknek a meghívása szerez számára örömet, ahol korábban évekig zongoraórákat adott. – Szellemi tevékenység nélkül nem tudtam létezni, és bírom, de hetven fölött már csak orvosi karbantartás mellett. Jánosom és én is genetikailag jól állunk, felmenőink több mint kilencven évig éltek. A tanítványok, akik meglátogatnak, és néhányukat mind a mai napig korrepetálom, fiatalon tartják a lelkünket. Idehozzák a kinti világot, ahová én már nem jutok el – meséli Éva egy dal után, még a zongoránál ülve. Férje a háttérből átszellemülten hallgatta a házi előadást. Olyan összhang sugárzik belőlük, ami megfogja a velük beszélő emberek lelkét.

Az asszony tíz éve volt már özvegy, a fiáék Pestre kerültek, úgy érezte, mindent megtett, amit neki Isten kijelölt, és szüksége van egy hasonló korú és gondolkodású társra, aki ha beteg, hitet és reményt ad a felgyógyulásra.
kanadától Fokvárosig

Az igaz mese főszereplői: Éva és János. Olyan összhang sugárzik belőlük, ami megfogja a velük beszélő emberek lelkét. Fotó: Kuklis István
Az igaz mese főszereplői: Éva és János. Olyan összhang sugárzik belőlük, ami megfogja a velük beszélő emberek lelkét. Fotó: Kuklis István

– Mint az Ida regényében, házassági hirdetéseket adtam fel egy országos napilapban és hetilapban. Svédországtól Kanadán át Fokvárosig jöttek a levelek. Néhányukról, akivel egyáltalán hajlandó voltam találkozni, felkészültem jogilag és lelkileg is, és utánanéztem a hallottaknak. Kérdezgettem őket, és aki másodjára másképp mesélte el a történetét, mehetett isten hírével – idézi fel a kezdeteket a bőbeszédű asszony.
– Tudtam, kit keresek, és a hatodik érzékemre hagyatkoztam. Hatvan éve, amikor János, aki út- és hídépítő mérnök volt, a Hattyas sori utászlaktanyában volt hathetes gyakorlaton, mindennap az utcabeli házunk előtt járt el, vagyis akár találkozhattunk volna, de a sors nem hozott össze bennünket.

Amikor már a családtagjainkat eltemettünk, akkor sodort egymás mellé az élet. De még hogy! Két év keresgélés után, amikor elegem lett, és majdnem elkezdtem beletörődni, hogy egyedül maradok, elküldtem egy utolsó hirdetést. Erre az egyik válaszlevélből előbukkan egy álomszép idézet Puskin Anyeginjéből, én amúgy gyűjtöm ezeket, rövidítve a vezetékneve és a telefonszáma, és hogy kérem, hívjon fel telefonon, „hogy hangját halljam, és szavára felelni alkalmam legyen". Ráadásul személyesen adta le a levelet a szerkesztőségben, nehogy megtudjam a postai bélyegzőről, honnan küldte. Teljesen levett a lábamról. Felhívtam, onnantól kezdve óránként telefonáltunk, két napra rá pedig itt állt az ajtóban. Mire ideért Veresegyházáról, már ismertük egymást, és a hangja alapján tudtam, hogy ő az, és ő is biztos volt benne, hogy meg kell fognia a kezem. Ahogy szemben álltunk egymással, arra a másodpercre megállt az idő, csak ő nem mondja így el.

János bácsi is beugrott

A zenés darab a keresgélés kalandjaival indul, és a hepienddel zárul, vagyis eljegyzéssel és boldogító igennel. Az ősbemutatót a szegedi Senior Centerben tartották 58 és 85 év közötti nyugdíjas amatőrökkel. Ám a premier előtt két-három héttel derült ki, hogy a férfi főszereplő egészségi állapota miatt nem tudja vállalni János szerepét. – Éva sírt, és ha egy nő háromszor-négyszer sír, egy férfinak engednie kell, így feláldoztam magam. Egyetlen reményem volt, hogy harmadikos egyetemista koromban kétszer álltam színpadon, pincért játszottam frakkban egy darabban. Szóval Éva zongorázott és énekelt, az ő szerepét egy másik nyugdíjastársunk alakította – nevet János bácsi.

Azóta amatőr társulatok játsszák a zenés felnőttmesét a megyében és távolabb. Éváról nemrég egyetemi szakdolgozat is íródott. Aktív nyugdíjast kellett megszólaltatni, és a szerző őt választotta alanynak. Neki is hangsúlyozta a családi mottójukat Jászai Maritól: „Az ember önmagáért legyen tisztességes, mások úgysem veszik észre".

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Je suis Charlie

Salman Rushdie 1988-ban egy regénnyel vívta ki a muzulmán világ gyűlöletét. Kiderült, hogy a globalizált világban egymással szembekerülő kultúrák között életveszélyes konfliktusok alakulhatnak ki. Tovább olvasom