Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Állva ünnepelt a közönség az Elfújta a szél Dóm téri bemutatóján

Szeged – A hosszúra nyúlt ünnepléssel majdnem éjjel egyig tartott az Elfújta a szél pénteki magyarországi bemutatója a Dóm téren. Az Operettszínház csapatának dinamizmusa meggyőzte a nézőket, felállva tapsoltak a Presgurvic-musical közreműködőinek.
Vannak olyan történetek, amelyek kitörölhetetlenül bennünk élnek. Annyira, hogy semmilyen feldolgozás nem árthat nekik, mert minden újabb verzió felidézi az első találkozás élményét. Generációk olvasmánya volt Margaret Mitchell Pulitzer-díjas bestsellere, a romantikus-nosztalgikus Elfújta a szél, amely megihlette a Rómeó és Júlia musicalváltozatával berobbant francia zeneszerzőt is. Gerard Presgurvic a monumentális regény legemlékezetesebb jeleneteit felvillantó darabot barkácsolt össze, amelyhez első hallásra befogadható, nem különösebben fantáziadús, nem is túl eredeti dalocskákat komponált. Sokat nem kockáztatott, ahogy a musicalt magyarországi bemutatóként a szabadtérire elhozó Budapesti Operettszínház sem: bevált panelekből építkeztek.

Elfújta a szél a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

Az előadás fiatal rendezője, Somogyi Szilárd mesterétől, Kerényi Miklós Gábortól tanulta meg a zenés színház hatásmechanizmusát, szakmai fortélyait; a tanítvány azonban nem tudta túlszárnyalni mesterét, nem talált ki semmi olyat, amit Kerótól eddig ne láttunk volna már sokszor. Bátonyi György impozáns, míves és meghökkentően variábilis díszletet tervezett: a Tarát, Atlantát és a többi helyszínt megidéző hatalmas falak, lépcsők, ablakok görgős kocsikon robognak a színpadra, perdülnek-fordulnak, pillanatok alatt idomul a színpadkép a 42 jelenethez. Ez a filmszerű dinamizmus a szereplőgárdára is igaz, Duda Éva koreográfus éppúgy ötletesen mozgatja a tánckart, mint a csatajelenetekben az óriási zászlókat lengető katonákat.

Nagy felfedezés a Scarlett O'Harát alakító dívaalkatú, csupa tűz Gubik Petra, aki kiválóan énekel, tudja viselni Velich Rita pazar, romantikus jelmezeit, és azt is képes pontosan érzékeltetni, hogyan válik a figura duzzogó, makacs bakfisból elszántan küzdő, öntudatos, szenvedélyes asszonnyá. Az egyre karakteresebbé férfiasodó Szabó P. Szilveszter nagyvonalú eleganciával, iróniával fűszerezett humorral játssza Rhett Butlert. Különösen hatásos volt közös duettjük, a fekete-fehérben eltáncolt Elég-valcer, amelyben az örök férfi-nő párharcot is plasztikusan megmutatták.

Elfújta a szél a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

A produkció egyik tartóoszlopa a kurtizán Belle Watling szerepét alakító Janza Kata, akinek minden jelenete vibráló, izgalmas, magával ragadó. A Kéjnő-dal, a Hazudj, hazudj... és a Scarlett házasságának állomásait ironizálva elmesélő tangó, a Kézfogó, kézfogó... az előadás legerősebb pillanatai közé tartoznak. Bíró Eszter Melanie Hamilton szerepében maga a megtestesült jóság, bensőséges, lírai duettet énekelt az Ashley-t folyton hezitáló, unalmas szépfiúnak ábrázoló Veréb Tamással. Nosztalgikus felhanggal képviselték a változásra képtelen, letűnő régi Dél világát. A további szereplők közül kiemelkedett a fekete dadát, Mammyt életre keltő Nádasi Veronika, aki olyan fekásan énekelte a néger spirituálékra emlékeztető dalait, mint egy vérbeli afroamerikai dzsesszénekes. A Stuart Tarletont megformáló Serbán Attilával közös daluk, a „Nézz le ránk, Uram..." után elismerően zúgott a nézőtér. Karakteres színfoltja a produkciónak a Prissy szerepét humorral játszó Czigány Judit és az ájuldozó, repülősós Pittypat néni, Csengery Ottilia. A többi szereplőnek nemigen akadtak emlékezetes pillanatai.

Feltűnő, hogy a dalok magyar szövegéből mennyire hiányzik az igazi költészet, nyelvi finomság, leleményesség, olykor kifejezetten földhözragadtak, erőltetettek, közhelyesek. Rettenetes, amikor például a Gerald O'Hara szerepét játszó Szomor György azt énekli: „féltem földem" vagy „földem lányom gondozza tovább". Az sem hangzik sokkal jobban: „mámorral átitatva remeg a száj". Házi barkácsolás helyett a rendezőnek és a művészeti vezetőnek érdemesebb lett volna profira bíznia a szövegírást. Bár akkor nem biztos, hogy ilyen direkten átjött volna a darab aktuális üzenete: „Hazudj, hazudj... ezt űzi jól sok politikus". Mintha az alkotók lelkesen egyetértenének azzal is: a túlélés parancsa felülír minden más értéket.

Elfújta a szél a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

A produkció zenei vezetője és karmestere, Balassa Krisztián sokat dolgozhatott a nem túl invenciózus alapanyaggal, amelyben olyan ötletsziporkákkal találkozhatunk, hogy aláfestésként jellegzetes ír népzenei motívumokat játszik a zenekar, amikor Scarlettnek ír származásukról mesél az apja. A közreműködő szegedi szimfonikusok és az ötfős rockszekció mindezek ellenére odaadással, élvezetesen muzsikált, oroszlánrészük volt a nagy sikerben.

A bemutató végén a nézők felállva ünnepelték a szereplőket, Somogyi Szilárd pedig – ahogy Kero szokta – mikrofont kért, és minden alkotótársát színpadra szólította.

Olvasóink írták

  • 15. kevesebb 2013. augusztus 05. 03:11
    „Én csak reménykedem, hogy színvonalasabb produkció lesz. Sopronnak pedig sok kitartást kívánok! Elkél majd...”
  • 14. kipasmacskaja 2013. augusztus 04. 14:10
    „11 kovacs miböl gondolod?sokan lemondtak a szegedre utazast amikor megtudták hogy alföldi rendezi
    .”
  • 13. kipasmacskaja 2013. augusztus 04. 14:08
    „állva ünnepelték hogy végre végre :)”
  • 12. csd79 2013. augusztus 01. 13:40
    „:-P”
  • 11. Kovács János 2013. július 30. 03:36
    „Állva ünnepeltünk, mert ülve ugye nem lehet...
    A Budapesti Operettszínház alapvetően egy korrekt produkciót hozott Szegedre, de attól tartok nagyobb volt a reklám, mint maga az érték. A zenés színház feldolgozását kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor beülünk a moziba, mert érdekes volt az előzetes, majd szép lassan rájövünk, hogy mekkora hibát követünk el. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg munka van a látottakba, a díszlet és a világítástechnika profi volt, bárcsak a színészi játék és a hangzás is az lett volna. Janza Kata és Szabó P. Szilveszter játéka üde színfoltot jelentett a többi "színész" halványszürke megnyilvánulásai között. A dalok magyar szövege rémes, a zene pedig elég unalmas, ez utóbbin sajnos a dirigens izgága karmozdulatai sem segítettek. Összességében Somogyi Szilárd átment a vizsgán, azt hiszem erre mondják: négy alá. Azért reméljük az István, a király nagyobbat szól majd!”
  • 10. dipe 2013. július 29. 22:34
    „1. Yoman2013
    Ha jól tudom, a történet 1861 és 1865 között játszódik, észak és dél háborúja volt, talán Virginia államon vesztek össze, ebből indult ki Amerika legvéresebb háborúja, amit persze egymás között vívtak. Talán 1 millió is lehetett az áldozatok száma. Akkor volt Lincoln az elnök, de egy színházi előadás alatt egy déli érzelmű színész meggyilkolta. Lincoln jenki volt. A zászlóval kapcsolatban, nem csak az a zászló volt hibás, hanem az amerikai zászlók se voltak jók, mert nagyon sok rajtuk a csillag. Akkor nem volt ennyi tagállam. A képek a próbákon készültek, ez biztos! Előadáson már nem volt annyi csillag se, nem beszélve arról a ominózus zászlóról.”
  • 9. egyetemista4 2013. július 29. 17:14
    „Hat, ha vegigolvassuk a fenti kritikat, eleg fura hangzata van: semmi emlekezetes nem volt benne (3-4 elemet leszamitva), ettol fuggetlenul a kozonseg allva unnepelt. Kicsit olyan erzesem van, hogy a kozonseget "lenezte" a kritika iroja. Ott voltam a penteki, premier elodasaon. Ami az allva unneplest illeti: a nezok egy resze tapsrend kozben felallt, es elindult kifele (aki volt mar eloadason, ismerheti ezt a sajnalatos es meglehetosen bosszanto szokast). Viszont a rendezo egyszercsak ott termett a szinpadon, mikrofont ragadott, igy aki eppen menetkozben volt, megallt, es igy kialakult egy allo kozonseg. :-)
    Ami magat az eloadast illeti: nem kellene elijeszteni azokat, akik meg ezutan nezik ki. Megnyugtatnam a kovetkezo nezoket: szerintem jo darab volt, de nekem tobbnyire tetszenek azok az eloadasok, amiket az Operettszinhaz visz szinpadra (de pl. a Ghost vagy a Rebecca nem!). Amit en hibakent tudnek felroni: zeneileg nagyon sok olyan hangzas, elem volt, ami a Romeo es Juliara emlekeztetett (ismerve a darab szerzojet, ez talan nem meglepo), valamint szerintem a 2. resz kicsit laposra sikeredett. Osszessegeben viszont: zeneileg konnyen emesztheto, valodi musical szuletett, rengeteg latvanyos elemmel, kivalo tanckarral es korussal. Konnyed, nyaresti szorakozasnak teljesen jo. Es nem szegyellem: kivancsi vagyok Vago Zsuzsira mint Scarlet-re, igy van jegyem erre a hetre is. :-) Ha mar valaki ketszer is megnezi, rossz nem lehet.
    Azzal egyetertek: ez a darab nem emelkedett a 2 evvel ezelotti Valahol Europaban magassagaba (nem tudom, hogy azt tul tudja-e szarnyalni valami), viszont toronymagasan lekorozi a tavalyi Maria-t.
    Jo szorakozast Mindenkinek a darabhoz, aki itt a szabadterin, vagy Pesten nezi majd meg a szinhazban!”
  • 8. jozkó 2013. július 29. 14:35
    „Ami az "ünneplést" illeti, az már külön /legtöbbször alpári/ műfajjá nőtte ki magát a magyarországi kulturális rendezvényeken...sok rendezvény, szinte mindegy, hogy mi, csak azért kell aláfestésnek, hogy a nagyérdemű egy része tudjon "Bravó"-zni, füttyögni, egyszóval m a g á t mutogatni!
    /A Kisszínházban is "ünnepelték" a farmernadrágos Bánk Bánt, a Nagyszínázban is a Rigolettóra emlékeztető előadást/

    Hollósi Zsolt jó kritikát írt.
    Az "eszmei mondanivalója" rögtön ütős az elején:
    "Vannak olyan történetek, amelyek kitörölhetetlenül bennünk élnek. Olyannyira, hogy semmilyen feldolgozás nem árthat nekik..."
    A bökkenő az, hogy a fiatal generációban nem élnek "kitörölhetetlenül" bizonyos történetek.
    Fogalmuk sincs, hogy mi őskövületek miért vagyunk olyan nagyon odáig a "nagy nevekért", "nagy címekért" - és miért esünk pofára a feldolgozások láttán :)
    Ahhoz persze alkotói bátorság /és zsenialitás!/ kellene, hogy ne a feldolgozásokba erőltessék /fabrikálják/ bele a mai kornak szóló mondanivalóval készülő műveket - és ne a bevált "nagy címekkel" adják el azt.
    Esetleg feltűnő plágium nélkül beleépíthetnék a kortárs alkotásokba az örök igazságoknak egy kis eszenciáját...
    Csak hát a kasszasiker nem utolsó szempont /egyébként mentségükre legyen mondva, ez így van szinte az egész világon! /- és "Retró"-nak nevezik, jó adag túlzással!”
  • 7. kipasmacskaja 2013. július 29. 12:33
    „es mit unnepeltek?ezt a gagyit?”
  • 6. tomidzsí 2013. július 29. 12:18
    „Jól van, azóta lehet, hogy kivették. De a korábbi képeken attól ott volt, kedves seherezade!”
  • 5. seheresezade 2013. július 29. 11:54
    „Nyilaskeresztes zaszlo nem volt,csak egy rosszakaro <moderálva> aki azt velt latni.
    Mas NICNEVEN a geppisztolysorozatot is ugyanaz az <moderálva> hallhatta,aki ott sem volt.
    Kibicnek semmi nem draga.”
  • 4. bgea 2013. július 29. 10:45
    „1. Yoman2013
    A felvétel valamelyik próbán készülhetett, ahol ideiglenesen a Valahol Európában kellék-zászlóit lengették, mert még nem érkeztek meg az ehhez az előadáshoz készült zászlók.
    Az is érdekes, miért hallhatók géppisztoly sorozatlövések. Szerintem az amerikai polgárháborúban még nem használtak gépfegyvert.”
  • 3. kipasmacskaja 2013. július 29. 10:18
    „makkos cipös fiucskak jol mutatnak”
  • 2. Lyncsi 2013. július 29. 09:25
    „Én láttam, de észre sem vettem :D
    Lehet a rendező is ezt remélte :D - nem volt elég zászló készleten, így befogták ezt.
    A kérdésedre egyébként érdemben nem tudok válaszolni. :-)”
  • 1. Yoman2013 2013. július 29. 07:32
    „Érdekes....Valaki meg tudja mondani, hogy vajon egy amerikai polgárháború környezetében játszódó műben, mi a frászkarikát keres egy nyilaskeresztes zászló? (66/118-as kép pl.)
    Főként olyan válaszát várom, aki lehetőleg élőben látta is.
    Idióta, és fröcsögő kommenteket kérném mellőzni.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tíz veszélyes hely, ahol óvatosan bringázzon!

Szűk és hepehupás utak, osztozkodás a gyalogosokkal, forgalmas csomópontok: összegyűjtöttünk tíz veszélyes helyet, ahol a szegedi kerékpárosok bajba kerülhetnek. Tovább olvasom