Délmagyar logó

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 26°C Még több cikk.

Az árvíz utáni első épületek egyike

A dédapa építette azt a házat, amelyet unokája újra birtokba vehetett Szegeden, a Lechner téren. A felújítással az ősök emléke, munkája előtt is tiszteleg Tasnádi Gábor.
Tasnádi Gábor az új kapu előtt, amelyen ott a felirat: Kertész-ház Fotó: Schmidt Andrea
Kertész Ferenc építette 1882-ben a Lechner tér 4. számú kétszintes épületet népes családjának. Ma, százhuszonhárom esztendővel később dédunokája, Tasnádi Gábor – a megyei földművelésügyi hivatal vezetője – és gyermekei, unokatestvérei a többségi tulajdonosok a házban. Az épületet, noha két századfordulót, két világégést, több rendszerváltozást vészelt át, ma a csodával határos módon mégis a család birtokolja. Nemrégiben megszépült a külső homlokzat és belülről is zajlanak az átalakítások.

De miként alakulhatott ilyen szerencsésen a végkifejlet, amikor ezt az ingatlant is államosították 1952-ben? Tasnádi Gábor szerint a szerencsének köszönhető, hogy maradhattak bérlőként a lakásukban, és nem telepítették ki őket. A szegedi férfiban benne élt a hagyományok tisztelete, a családi örökség megmentése iránti vágy. Ezért amint arra lehetősége nyílt, szinte négyzetméterenként vásárolta vissza a régi szobákat az önkormányzattól. Még ma is „csak" többségi tulajdonosa a társasháznak, mivel az IKV garázsokat épített az udvaron, a házban egy kis lakás még a városé, az utcafronton pedig egy kocsma működik a pincében.

A Kertész-ház az első árvíz utáni házak egyike, a Lechner téren felépültek közül pedig a legelső. Kertész Ferenc a telket ingyen kapta a várostól, mivel a védelmi munkákban, valamint az újjáépítésben érdemeket szerzett. A házon emléktábla hirdeti, hogy itt, a második szinten élt 1901 és 1977 között Benedek László növénynemesítő, élelmiszeripari vegyész, Tasnádi Gábor nagynénjének, Kertész Rozáliának a férje. (Ugyanaz a lakás ma a hivatalvezető nővére gyerekeinek birtokában van.)

A dédmama még élt, amikor a házat államosították – el lehet képzelni, mit érezhetett – akárcsak több tízezer ember Magyarországon. Azonnal négy, komfort nélküli szükséglakást, liklukat is kialakítottak a két nagyobb, polgári otthon mellett, amelyeknek egyik utolsó lakója a közelmúltban csaknem felgyújtotta a házat, amikor télen a parkettán tüzet rakott.

Tasnádi Gábor 1997-ben vásárolta meg szülei lakását az IKV-tól, lassan tehát tíz éve lesz annak, hogy folyamatosan szépíti. Már két diófa ad árnyékot az udvaron, pótolva azt az egyet – a gyerekkor felejthetetlen emlékét –, amelyet a garázsok építésekor vágtak ki. Hegyekben állnak azok a levelek, kérelmek, amiket azért adott be, hogy a szükséglakásokat megszüntessék, hogy a helyiségeket újra a lakásokhoz csatolhassa a régi duplaszárnyú ajtókkal. A munkának még nincs vége, a 125. évfordulóra lesz teljesen kész a ház – mondja –, de reméli, hogy az ősök elégedetten figyelik odaföntről.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fellélegezhetnek a rózsások

Az országgyűlés által támogatott javaslatok közé került az adótörvény azon módosítása, amely majd a… Tovább olvasom