Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

Bölcsőben tanulta a mesterséget a most 85 éves úri szabó

Szeged - Bellányi János 85 éves nyugdíjas angol úri szabó huszonnégy évig a Szegedi Ruhagyár divattervezőjeként dolgozott. Olyan hírességeknek varrt öltönyt és szmokingot mint Simándy József, Magyarország egyik leghíresebb tenor énekese, vagy Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára. Izgalmas életutat tudhat magáénak, első feleségét például megszöktette.
– Sírva fakadtam örömömben, amikor megláttam a tévében a tiszti köpenyekben díszelegni a katonákat a Kossuth téren. A Honvédelmi Minisztérium 100 ezer forintot fizetett a munkámért. A nyolcvanas években ez hatalmas összegnek számított – emlékezett vissza Bellányi János angol úri szabó.

Zenészek szabója

A nyolcvanöt éves iparos szerint egy mesterségre születni kell, és a legjobb reklám a jó kiszolgálás, a kiváló munka. Olyan hírességeknek varrt öltönyt, szmokingot és szabadidődzsekit mint Simándy József Magyarország egyik leghíresebb tenor énekese, Vaszy Viktor karmester, a Szegedi Nemzeti Színház operaigazgatója és igazgatója, Szalatsy István karmester, Sárdi János operaénekes, Koós János táncdalénekes, Szabó Miklós operaénekes, Mécs Károly színész. És még Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára.

A „bölcsőben kezdte a mesterséget", mondja, hiszen az édesapja is szabó volt.

Egy régi ruhagyári újságban jelent meg ez a fotó, amelyen Bellányi János a centenáriumi szegedi ipari vásáron bemutatott új modelleket igazítja.
Egy régi ruhagyári újságban jelent meg ez a fotó, amelyen Bellányi János
a centenáriumi szegedi ipari vásáron bemutatott új modelleket igazítja.

– Szegény családban nőttem fel, a papok járattak gimnáziumba. Már negyedéves voltam a középiskolában, amikor az édesapám azt mondta, nem urat, azaz hivatalnokot, hanem iparost nevel belőlem. A szegény embernek mesterséget kell tanulnia.

Ruhagyári konfekció

– Három kemény esztendeig tanultam a legjobb szegedi szabóságnál, majd a második világháború idején elhurcolták zsidó mestereimet. Nem volt munka, Komócsin „különítményeseihez" álltam. A polgárőrség körlete a városháza pincéjében volt berendezve – emlékezett vissza a szabó. Az 56-os forradalom után elszegődött a Divat Szabó Vállalathoz, amely a Széchenyi téren, a mai Erste Bank épületében volt.

– Szeged krémjét szolgáltuk ki, akkoriban már sokan ismertek. Az itt szerzett hírnév segítségével kerültem a Szegedi Ruhagyárba. 1976-ban megterveztem a gyár első exportöltönyeit – mesélt a siker éveiről Bellányi János. A Szegedi Ipari Vásáron és a Budapesti Nemzetközi Vásáron többször is elhozta az aranyérmet.

Szabadidejének nagy részét a Szegedi Nemzeti Színházban töltötte, itt számos barátra tett szert, és megtanult énekelni, hegedűn, trombitán, száj- és tangóharmonikán játszani.

Tízkilós, vasból öntött vasalóját is megmutatta Fotó: Miskolczi Róbert
Tízkilós, vasból öntött vasalóját is megmutatta.
Fotó: Miskolczi Róbert

Alacsonyból magasat, erősből vékonyat – a szabással lehet korrigálni az előnytelen alkati tulajdonságokat, állítja. Szabó Miklós operaénekest apró termete miatt „nyújtani" kellett. Neki két centi is fontos volt, magas sarkú cipőt készíttetett.

10 kilós vasaló és Singer

Lányszöktetés

Bellányi János nagyon szerencsésnek érzi magát: feleségével, Bellányi Jánosné Ilonával 37 éve házasok, boldogok. Ilona az úri szabó harmadik felesége. Első neje, Demir Hava, azaz Éva török származású nő volt. Éva édesapja orvos férjet szeretett volna a lányának, nem támogatta szerelmüket, ezért Bellányi megszöktette Évát. Egy napon, hajnalban elbújt a Rókusi templom orgonabokrai mögé, és ott várta kedvesét, aki a papírzsákban, melyben általában a cipót vitte a Mars téri piacra, most ruhákat hozott. Minden meg volt szervezve, még délelőtt megvolt a polgári esküvő. Délután kopogtatott a török apuka Bellányi ablakán, de miután meglátta a hivatalos dokumentumokat: itt házasság köttetett, megnyugodott.

– Amikor egy évig Szegeden lakott, mert a forradalmi szerepvállalása miatt kitiltották a fővárosból, ruhát vittem neki. Siettem vele, pénzre volt szükségem. A művész felpattant az asztalára, így tudta megnézni magát a tükörben. Megkérdezte a feleségemtől és tőlem, mi a kedvenc dalunk, majd lekapta a falról a mandolinját, és az O sole miót kezdte énekelni. Aztán feltette a kérdést: tudjátok mennyit fizetnének ezért nekem, ha nagyközönség előtt játszottam volna? Hirtelen megijedtem: így akarja honorálni a munkámat? Megkérdeztem tőle: csak nem azt akarod mondani, hogy nincsen pénzed? De volt neki, szerencsémre.

– Sz. Simon Istvánnal, a Délmagyarország egykori főszerkesztőjével is eszembe jut egy kedves történet – folytatta a mesét Bellányi. – A sajtónapi bálra szmokingot csináltatott. Délután jött a ruháért, de a nadrágszabó nem hozta a nadrágot. Nagyon ideges voltam. A főszerkesztő elment. Annyira izgatott, végül mit vett fel a bálba, hogy elmentem terepszemlére. Simon úr az én szmokingomat viselte: elment a nadrágszabóhoz, és kivárta, amíg az hazaér a kocsmából. A mókás félreértésből később cikk is íródott.

Bellányi úr órákon keresztül mesélte életének emlékezetes pillanatait. Ha kissé már remegő kézzel is, de felemelte a tízkilós, vasból öntött vasalóját, és az édesapjától örökölt eredeti Singer varrógépet is megmutatta. Egész életét ezekkel az eszközökkel dolgozta végig.

Olvasóink írták

  • 1. polgár 2008. április 18. 16:20
    „Hát igen ,sajnos ezen idők elmultak, ruhagyár sincs, úri szabó sincs, cipész sincs ,de van kinai áru kilóra....!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Turisztikai attrakciónak szánják a röszkei paprikaparkot

Röszke - Paprikapark nyílt csütörtökön a röszkei paprikaszárító és -őrlő üzemben. Így állítanak emléket a Szeged környéki – a szentmihályi és a röszkei – paprikás családoknak. Tovább olvasom