Délmagyar logó

2018. 01. 17. szerda - Antal, Antónia -1°C | 8°C Még több cikk.

Buszsofőrből lett célbaugró a világrekorder ejtőernyős

Szeged - A kétszeres ejtőernyős világbajnok, a szegedi születésű Sztankó László idén ünnepelné 90. születésnapját. Özvegyével, Emőke nénivel az egyéni célbaugrás egykori rekorderére emlékezünk.
- Pályafutásom csupa „ha"-val kezdődött. Mert „ha" mint buszsofőrt azon az 1951-es repülőnapon nem a repülőtéri különjáratra osztanak be, és „ha" kíváncsiságból nem lődörgök az ejtőernyősök között, akkor minden másként alakult volna." – olvashatók Sztankó László szavai az 1999-es Déli Hírlap újságban. Az célbaugrás kétszeres világrekordere csapatban 1958-ban Pozsonyban világbajnok, egyéniben és csapatban kilencszeres magyar rekorder volt. Idén töltené be kilencvenedik életévét. Özvegyével, Emőke nénivel beszélgettünk közös életükről és férje sikereiről.

 A kétszeres ejtőernyős világbajnok, Sztankó László.
A kétszeres ejtőernyős világbajnok, Sztankó László.

Névjegy

Sztankó László 1923-ban született Szegeden. 1942-45 között a Magyar Királyi Ejtőernyős Vadász ezredénél teljesített szolgálatot, majd a magyar nemzetei ejtőernyős válogatott tagja lett. 1955-ben megkapta az „Érdemes Sportoló" kitűntetést. ’59-ben tért vissza Szegedre, ahol oktatóként és ugrásvezetőként tevékenykedett. 1961-ben ugrott utoljára.
A nagyszoba polcain serlegek sorakoznak, a falon oklevelek, fényképek bizonyítják Sztankó László sikereit. – A férjem vitorlázó repülősként kezdte Algyőn. A háború után elszakadt ettől a sporttól, mert először Diósgyőrben lánghegesztőként dolgozott, majd Miskolcra került buszsofőrnek. A repülőtérre vitte az utasokat, ahol szerelmes lett az ejtőernyőzésbe – mesélte a 77 éves Sztankó Lászlóné, Emőke Néni. – Ismerkedésünk gyorsan alakult. Egy barátja jött be a munkahelyemre, s megkérdezte az ott dolgozókat, ki tud szépen írni. Én jelentkeztem. Egy oklevél megírásához kellettem. Amikor bemutatták Lacit, az volt az első kérdése: akarok-e ejtőernyőzni. Ez 1959. február végén volt, májusra össze is házasodtunk. 53 boldog évet éltünk együtt. Tavaly júniusban temettem el Miskolcon.

- A gép elérte a 600 méteres magasságot. Az ajtóban álltam ugrásra készen. Szívem dobogását a torkomban éreztem. Összpontosítottam, s mondtam magamnak: Laci, most vagy soha. Kiugrás után az erős fénytől a fű is fehérnek látszott, és közte eltűnt a ponyva is. Körülbelül 60-70 méterről lehetett a célkeresztet valamennyire látni. Ekkor ugrottam először 5,15 métert, majd a második ugrásomnál kérésemre lekapcsolták a fényszórókat. Ekkor már 1,15 métert sikerült ugrani, így elérve a 3, 15 átlaggal az új világcsúcsot. Így volt, szép volt, szerencsém is volt!"- olvasható egy másik visszaemlékezés a Déli Hírlap újságban.

Bátor, vagány férfinak tartották, de ő mégsem szeretett eredményeiről beszélni. - Sokszor szenvedett kisebb balesetet ejtőernyőzés közben: volt, hogy a bokája tört ki, máskor zúzódásokkal megúszta. Egyszer aztán engem is rávett az ugrásra, ő is készített fel, végül egy egy miskolci toronyról ugrottam le. Egyébként is kerestük az izgalmakat, hegyet is másztunk közösen. Sajnos gyerekünk nem született, így nem vihették tovább az örökségét – mondta a világrekorder özvegy felesége.

Olvasóink írták

  • 1. Morpheus_RexXx 2013. június 20. 20:11
    „"Amikor bemutatták Lacit, az volt az első kérdése: akarok-e ejtőernyőzni. Ez 1959. február végén volt, májusra össze is házasodtunk. 53 boldog évet éltünk együtt."
    Ennyi.. igazán szép. Mára már kifordultak az emberek önmagukból.. befelé háborúznak.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Több mint 800 tonna hulladékot szüreteltek

Átadták csütörtökön a tavaszi hulladékgyűjtési akciói díjait a legeredményesebb megyei iskoláknak és óvodáknak. Tovább olvasom