Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Csárdáskirálynő - "Százezernyi angyal zengi: boldogság"

Szeged - Hosszan ünnepelte a közönség szombat éjjel a Budapesti Operettszínház társulatát, amely az eső miatt elhalasztott pénteki premier után a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán is bemutatta világszerte sikerrel játszott produkcióját, a Csárdáskirálynőt.
Még egy évtizede sincs, hogy a szabadtéri sztárparádéval – Bodrogival, Gregorral, Hernádival, Rálikkal, Stohllal – színre vitt egy olyan zseniális saját Csárdáskirálynő-produkciót, amit a következő nyárra is visszakövetelt a közönség. Azt gondolhatnánk, ha újra előveszik Kálmán Imre örökzöldjét, a korábbi verzió meghaladása a cél. Erről szó sincs, Kerényi Miklós Gábor vendégül hívott rendezése régebbi és hagyományosabb, mint Alföldi Róbert friss, keserédes, izgalmasan mai 2005-ös Dóm téri előadása volt.

Kálmán Imre lányát is köszöntötték

Az előadás végén Kero szokásához híven a színpadon mikrofont ragadva köszönte meg alkotótársainak és társulatának a megelőző napokban a viszontagságos időjárás ellenére végzett kitartó munkát. Mintha bizonytalannak tűnő direktori újraválasztása érdekében kellene kormányzatnak tetsző populista szónoklatot tartania, olyan lelkesen és hosszasan beszélt arról, hogy immár hungarikum az operett, amelynek fővárosa – tevékenységüknek is köszönhetően – Budapest. Köszöntötte Kálmán Imre nézőtéren ülő 78 éves lányát, Kálmán Yvonne-t is, aki emlékeztetett rá: jövőre ünneplik a Csárdáskirálynő ősbemutatójának 100. évfordulóját.
Lehet persze, hogy azt a modernebb változatot nem szerették a vérbeli operettrajongók. Alföldi produkciója költészetté nemesedő, szíven ütő mai színház volt, Kero inkább a nemzeti és a műfaji tradíciókra építő professzionális szórakoztatóipar mágusa.

A Budapesti Operettszínház direktora nem felejtett el zenés színházat csinálni, ez is megbízható, míves iparosmunka, olajozottan működik a gépezet. A megrendelőnek egy rossz szava nem lehet, azt kapta, amit várt. Van benne monarchikus nosztalgia, szalutáló hadsereg, hit, remény, szeretet – és a „végkicsengése" is optimista.

A finálét már nyitányként megkapja az elolvadó publikum: színes lufik százai szállnak az égbe, harctéri jelzőrakétaként ropognak a tűzijátékpatronok. A díszletre vetítik, hogy mi történt 100 éve Szarajevóban, majd azt is: kitört az első világháború. A lerángatott vetítőponyva alól vasszárnyait tornáztató hatalmas, kétfejű sasszörnyeteg bukkan elő. Gyarmathy Ágnes díszletének ez a fémmonstrum a legmeghatározóbb állandó eleme. Néhány bordó-bársony szeparé is a színpadra gördül, ezekkel teremtenek orfeumi hangulatot, bár ebben a rendezésben inkább a háborúé a főszerep. Olyan abszurd hadikórházi jelenetet rittyentenek kolbásztöltőnek is beillő fecskendővel, hogy a Monty Pythonnak is javára válna.

Vereczky Szilvia sanzonett I. világháborús Mária főhadnagyként Kemenes Fanni katonajelmezében hatalmas ágyú hátán érkezik, hogy elénekelje belépőjét, a „Szanitéc-dalt". A főszereplők szerencsére jók, rutinosak, többnyire kisujjukban a műfaj minden csínja-bínja. Fischl Mónika illúziókeltő, igazi díva, nem retten meg Szilvia szerepének operai nehézségű csúcshangjaitól sem. Az Edvinként bemutatkozó Dolhai Attilát épp műfajváltás közben találta meg a szerep – jövő héten újra musicalt énekel ugyanezen a színpadon –, az átalakulás hosszú útjának elején tart még, de színészi kvalitásaival, kifogyhatatlan energiájával, akarásával messzire juthat.

Fischl Mónika Szilvia és Dolhai Attila Edvin szerepében – jelenet a Csárdáskirálynőből. Fotó: Frank Yvette
Fischl Mónika Szilvia és Dolhai Attila Edvin szerepében – jelenet a Csárdáskirálynőből. Fotó: Frank Yvette

Szabó Dávid parádés mozgáskultúrával, groteszkbe hajló humorral kitűnő Bóni; amikor ő énekel, minden szöveget pontosan lehet érteni. Ez nem hátrány, mert Kero dalszövegírónak is felcsapott, sokat változtatott a librettón. Nem ártana, ha követni is lehetne a poézist csak mímelő szövegeket. Például a közismert, régi „Álom, álom, édes álom, álom kép, álmodjuk, hogy egymásé leszünk mi még" helyett most azt éneklik: „Százezernyi angyal zengi: boldogság. Százezernyi forró csókkal vágyom rád."

Rokonszenves Szendy Szilvi tűzről pattant, incifinci, vigyori Stázija. A Cecíliából Anhiltévé lett hercegnét Kállay Bori korunk Honthy Hannájaként pazar eleganciával, könnyed humorral keltette életre, nemcsak éneklésével, már színpadra lépésével is tapsot aratott. Szilágyi Tibor az egyik döbbenetből a másikba eső Leopold Máriát mértéktartó paródiává fejlesztve formálta meg. Jó volt Forgács Péter rezignált Feri bácsija, Faragó András odamondogató Miska-Alfonz „ikerpárja", Barkóczi Sándor isonzói harctéri emlékeit monomániásan mesélő Schulteis Arnold tartalékos főhadnagya. (A másik szereposztás a vasárnapi esőnapon mutatkozott be.)

Az operettszínház zenekarát a biztonság kedvéért pénteken a színpad mellett felállított hatalmas, fehér sátorba telepítették, ezen a felálláson szombaton sem változtattak. Így a darabot alapos stílusismerettel, nagy rutinnal muzikálisan dirigáló Makláry László karmesteri pálcáját csak monitorokról követhették a színpadon játszók, ami olykor apró zenei bizonytalanságokat eredményezett. Szép klarinétszólóval autentikusan játszott a színpadi zenét szolgáltató „cigányzenekar".

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ötvenhat hajó szállt versenybe - galéria

Ötvenhat hajó szállt vízre szombaton a Szeged Plaza mögötti a tavon, ahol a hajómodellezők országos bajnokságának szegedi futamát rendezték. Tovább olvasom