Délmagyar logó

2018. 05. 26. szombat - Fülöp, Evelin 16°C | 26°C Még több cikk.

Csörög a telefon - Ki tudhatja, hol lakunk?

A mindennapokban nem egy esetben felmerül a kérdés: ki és hogyan juthat személyes adataihoz, mely hatóságok, hivatalok tarthatják azokat nyilván? Törvényes-e, ha ismeretlen cégek üzletkötői hívogatják az embert, vagy ha köszönőlevelet kap, amiért egy évnél tovább szoptatott? A Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóság elnöke segített eligazodni adataink útvesztőjében.
 Tudta?

– Személyes adatnak számít az érintettel kapcsolatba hozható adat, különösen neve, azonosító jele, idetartoznak a fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeretek is – valamint az adatokból levonható, az érintettre vonatkozó következtetések.
– Az adatkezelésre két módon van törvényes lehetőség: ha arra törvény vagy törvény felhatalmazása alapján megalkotott önkormányzati rendelet felhatalmazást ad (ez a kötelező adatkezelés), vagy ha ahhoz az érintett személy (16 év alatti személy esetében törvényes képviselője) hozzájárul.
– Adatkezelésnek számít az alkalmazott eljárástól függetlenül az adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, különösen gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, lekérdezése, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, az adatok további felhasználásának megakadályozása, fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (például ujj- vagy tenyérlenyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése.
– Hivatalos szerv csak akkor köteles a személyes adatok továbbítására, ha arra őt a törvény felhatalmazza, és meggyőződött arról, hogy az adatot igénylő hivatalos szerv is jogosult a kért adatok célhoz kötött kezelésére – „csak úgy" egy szerv sem kérhet ki adatokat, személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása, kötelezettség teljesítése céljából kérhető.
– Az adatokat nagyrészt elektronikus formában tartják nyilván, de a legtöbb adatkezelés papíralapon, okirati formában is rendelkezésre áll.

Az ember sürgős munkába mélyed. Vagy sír a gyerek, szalad a lakás, egyáltalán: lenne elég dolga. Megcsörren a telefon, ismeretlen a szám. Elköveti azt a hibát, hogy felveszi.

A vonal másik végén ismeretlen hang, bemutatkozik, bemond egy ismeretlen cégnevet, érdektelen profillal. Tudom, hogy soha, de soha nem adtam meg semmiféle adatot ennek a cégnek. Már nemcsak vezetékes telefonon érnek el így, egyre gyakoribb, hogy mobilon hívnak üzletkötők – ezt több olvasónk is tapasztalta. Mégis hogyan jutottak a személyes adatainkhoz? – merül fel a kérdés nem egy esetben: mert persze előfordult, hogy magam adtam meg azokat. Cuki a biztosítócég kiskutyának öltözött reklámembere, érdekli a gyereket, megadom a telefonszámot, az e-mailt, hadd szórakozzon a lányom. De erre emlékszem, és méltósággal viselem a bűnhődést.

„Beírtak engem mindenféle könyvbe" – idézhetnénk Kosztolányi Dezsőt, pedig 1921-ben, amikor a vers íródott, kevesebb helyen tárolták nevünket, címünket, születési dátumunkat. Vajon ma mely hivatal, milyen céllal férhet személyes adatainkhoz, és mi kerülhet ki e szervektől – hivatalosan? Kérdéseinkkel a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatósághoz fordultunk.

Állampolgár születik
Dr. Péterfalvi Attila címzetes egyetemi tanár, a NAIH elnöke felvilágosított minket: a hivatalos szervek jellemzően kötelező adatkezelést folytatnak, tehát törvény, vagy annak felhatalmazása alapján rendelet teszi lehetővé, hogy adatainkat kezeljék, és ehhez nem szükséges a hozzájárulásunk. Az állampolgárok személyes adatait azok a hivatalos szervek tartják nyilván, amelyekkel valamely élethelyzet, jogviszony folytán az érintett önkéntesen vagy kötelező jelleggel kapcsolatba kerül. Például megszületik, ingatlant vesz, betörnek hozzá, vagy őt viszi el a rendőr.

Vegyünk egy szép példát: mi történik akkor, amikor új állampolgár jön a világra? Szülés után a kórház okiratot állít ki az élve születésről, és értesíti az anyakönyvvezetőt. Utóbbi anyakönyvezés után továbbítja az adatokat a központi személyadat- és lakcímnyilvántartásba (KEKKH). Onnan értesül az új állampolgár érkezéséről az állami adóhatóság (NAV), és kapja meg az újszülött az adóazonosító jelét, valamint az állami egészségbiztosítási szerv (OEP), amely taj számot állít ki neki. Itt még persze nincs vége a sornak: a gyerek adatait kezeli a házigyermekorvos, a védőnő, később a bölcsőde, óvoda, iskola mint hivatalos szervek. Miután felnő, kötelezően kezelheti személyes adatait például az ingatlan-nyilvántartás, a szociális és gyámügyi szervek, a foglalkoztatási szervek, a nyugdíjbiztosítási szervek, a kormányhivatalok és helyi, járási szerveik, a rendőrség, ügyészség, a bíróság, a helyi önkormányzat jegyzője – tudtuk meg a NAIH elnökétől: e felsorolást a teljesség igénye nélkül hozta. Már abban az esetben, ha az állampolgárnak dolga akad e szervekkel, tehát jogviszony esetén.

Címünk is árucikk
A NAIH segítségének köszönhetően azonban kiderült: állami szervtől is megkaphatják személyes adatainkat olyan cégek, amelyekkel soha nem léptünk kapcsolatba. Méghozzá a Központi Adatnyilvántartótól. „A polgárok lakcímadatát különböző közvélemény-kutató, piackutató és közvetlen üzletszerzési tevékenységet folytató szervezetek díjfizetés ellenében igényelhetik a központi nyilvántartásból, ha az adatai felhasználását a polgár előzetesen nem tiltotta meg" – ezt mondja ki a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 19. paragrafusa, tehát nem új keletű fejleményről van szó. Telefonos elérhetőségnek pedig egyre kevesebben adnak meg vezetékes, egyre többen mobilszámot – ennyi a titok nyitja. A telefonkönyv, tudakozó adatait viszont akkor lehet kereskedelmi célra felhasználni, ha azt az érintett előzetesen megengedte. A tiltást egy §-jel jelzi a név mellett.

Nem nevesíthetnek
Az egészségügyi adatokra a „sima" személyes adatoknál szigorúbb szabályozás vonatkozik. Ezért volt bajos a közelmúltban Baján az alpolgármester gesztusa: köszönőlevelet küldetett ki azon anyáknak, akik egy évnél tovább szoptatták a gyereküket. Hivatalosan ez az információ valószínűleg nem kerülhetett volna ki a védőnői, gyermekorvosi hálózatból az önkormányzathoz. Dr. Péterfalvi Attila úgy tájékoztatta lapunkat, hogy az eset miatt ügyészségi vizsgálat zajlik, és várhatóan büntetőeljárás indul. Amíg a szükséges vizsgálatok le nem zárulnak, nem tesz állásfoglalást a NAIH.

 A költőket is aggasztotta

Nem csak Kosztolányi öntötte versbe az adatnyilvántartás iránti ellenérzéseit. Aggodalomról tanúskodik József Attila Levegőt! című versének alábbi versszaka is, amely 1935-ben íródott:
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

Azzal persze semmi gond nincs, ha statisztikai célból továbbítják az egészségügyi adatokat – de ezt nevesítve vagy erre alkalmas módon csak élve születés vagy halál esetén tehetik, és a statisztika elkészülte után törli azokat a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Ha minden egyes anyától engedélyt kért volna a védőnő vagy a gyermekorvos, hogy e listába bekerüljenek személyes adataik, nem lenne aggályos az eljárás. De nem kerülhetnének például a rendőrséghez az egészségügyi ellátórendszerből az illegális drogfogyasztás miatt kezeltek adatai sem.

Kérdezzünk, tiltsunk!
Azt elvileg könnyű kideríteni, jogszerűen jutottak-e cégek, hivatalok az elérhetőségeinkhez. Ha úgy tapasztaljuk, visszaélnek az adatainkkal, kérdezzünk! Kérjünk felvilágosítást, hogyan kerültek az érintett céghez, hivatalhoz ezek az adatok! Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény kimondja, hogy az adatkezelőnek kötelessége erről tájékoztatnia az érintettet. Ha nem tud, vagy nem akar tájékoztatást adni az adatok forrásáról, akkor közölnie kell a megbízója nevét és elérhetőségi adatait – ott lehet hivatalosan is tájékoztatást kérni. Az adatkezelő köteles 30 napon belül közérthető formában, írásban választ adni a kérelem benyújtását követően. Ha nem teszi, vagy nem tudja bizonyítani, hogy jogszerűen jutott az adatainkhoz, bíróság útján is kérhetjük azok törlését. Ha a jogosulatlan adatkezelés érdeksérelmet okozott, tehetünk büntetőfeljelentést; illetve kérhetjük a NAIH eljárását is.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Moziajánló: '56 ennél bonyolultabb

Jó ’56-os filmek is vannak – röviden így jellemezte a kritikus a friss kínálatot, amikor az esősnek ígérkező ünnepre kerestünk „alkalmi" mozit. Tovább olvasom