Délmagyar logó

2018. 10. 16. kedd - Gál 10°C | 22°C Még több cikk.

El Camino - A magány sok mindenre rávilágít

Szeged – Közel 800 kilométert gyalogoltak az El Camino szegedi vándorai. Németh György a sokak által ismert utat 30 napig járta, egyedülálló fényképekkel tért haza. Képes interjú.
El Camino. Sokan hallották már ezt a szót, néhány talán ismerik is jelentését. Legtöbbünknek mégis „csak" egy út, ami valahonnan vezet valahová. Pedig a világ öt legnagyobb zarándokútja közül az El Caminót a harmadik legnagyobbként tartják számon. Az MTI korábbi munkatársa, Németh György két barátjával, Dr. Simon Mártával és Papp Angélával együtt végigjárta a Szent-Jakab útként jegyzett zarándokutat. Néhol szakadó esőben és 5 fokban, máshol 35 fokos hőségben, tűző napon rótták a kilométereket – sokszor napi tíz órában. Hegyeken, síkságokon át gyalogoltak a franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Port-tól a spanyol végállomásig Santiago de Composteláig. Harminc nap alatt 779 kilométert tettek meg. A miértekről is beszélgettünk a szegedi fotográfussal.

El Camino - az út. Képek a 779 kilométeres zarándokútról. Fotók: Németh György és Papp Angéla (galéria)

Camino Frances

Francia útnak nevezik a már egyesült négy út találkozási pontjától induló utat, mely végigvezet egészen Composteláig. Állomásai: Estella, Los Arcos, Logrońo, Nájera, Santo Domingo de la Calzada, Belorado, San Juan de Ortega, Burgos, Frómista, Sahagún, León, Astorga, Ponferrada, Villafranca del Bierzo, O Cebreiro, Sarría, Portomarín, Arzua, és végül a célpont, Santiago de Compostela.

– Bárki, bármikor nekivághat az El Caminónak. Viszont az időjárás és a terepviszonyok miatt érdemesebb tavasszal vagy ősszel elindulni – mesélte Németh György, akivel az otthonában található műtermében beszélgettünk. Az ötvenes éveinek a végén járó fotográfus elmesélte, hogy sokan szakaszokra osztják a távot és, akár több éven keresztül is vissza-visszatérnek. Azok, akik egyszerre akarják teljesíteni az El Caminót, átlag napi 25-27 kilométert gyalogolva követik a Schell-kagylókkal jelzett középkori keresztény zarándokutat. A résztvevők 95 százaléka gyakran buszozik, taxizik, pihen, csak alig öt százalék gyalogolja végig a majd 800 kilométeres távot. – Azért, mert teljesíted az El Caminót, még nem kapsz kitüntetést – mondta a szegedi fotográfus, miközben rágyújtott egy cigarettára. – Párizsig repültünk, onnan vonattal utaztunk Saint-Jean-Pied-de-Port-ig. Hosszú készülődés előzte meg az utat, internetes fórumokon tájékozódtunk, mit is vigyünk magunkkal. Kiderült: a cipő a legfontosabb. Persze nem újonnan. Indulás előtt be kell járatni vadonatúj lábbelinket, hátizsákból, meleg ruhából és hálózsákból is a legkönnyebbet kell választani. Minden deka túlsúly felesleges.

El Camino - az út. Képek a 779 kilométeres zarándokútról. Fotók: Németh György és Papp Angéla (galéria)

Németh elmesélte, hogy a templomoknál kialakított szállásokon 3-5 eurót fizettek egy éjszakáért – a szokásoknak megfelelően reggel 8-ig mindig el kellett hagyniuk a pihenőhelyet. – Már az első nap 1100 méteres magasságba kapaszkodtunk fel, egy helyi útikönyv szerint „igen nehéz" szakaszt teljesítettünk. Szakadó esőben, villámlások közepette ismerkedtünk az El Camino elejével. Mivel a zarándokrút jó része patakmedrekben vezetett, a jégesőt is hozó felhőszakadás miatt köveket ugrálva küzdöttük le a 27 kilométeres távot – idézte fel a kezdeteket a karikatúráiról is ismert fotós. – Az első nap után elfogyott a lelkesedésünk – mondta nevetve Németh, majd hozzátette: a kezdetekkor a 800 kilométeres, 30 napos túra vége olyan messzinek tűnt, hogy nem foglalkoztatta őket, mikor érnek Santiago de Compostelába. A túráról megtudtuk: a lábak karbantartása rendkívül fontos feladat. Ápolni, krémezni kell őket, különben súlyos sérüléseket szerezhetünk. – Az első három nap kirándulásnak tűnt. Sörözés, evés, pihenés volt a program. Később, az út során mindenki magányos lesz, annak ellenére, hogy rengeteg emberrel együtt vándorol. Egyes források három részre osztják az El Caminót – magyarázta cigarettáját elnyomva, majd hozzátette: az első a test útja, a második a léleké. A harmadiknak nincs neve – mindenki maga nevezi el az utolsó szakaszt. A napjaid teljesen megváltoznak. Reggel összepakolsz és nekivágsz a majd 30 kilométeres etapnak, 10 óra felé betérsz egy bárba – a magyar kocsmákkal ellentétben a spanyol vendéglátóhelyeken reggelizni is lehet –, eszel egy croissant és iszol egy jó café con lechét, azaz tejeskávét. A második héttől minden falut, amit ébredés után értünk el, Con Lechének neveztünk el, mert tudtuk, végre hozzájuthatunk megérdemelt kávénkhoz – mosolygott Németh. Elmondta, hiába indultak hárman, legtöbbször csak este találkoztak társaikkal – mindenki a saját útját járta. Kiderült, ha egyedül gyalogol az ember, sokkal könnyebben teljesíti a távot, nem kell senkire sem figyelnie.

El Camino - az út. Képek a 779 kilométeres zarándokútról. Fotók: Németh György és Papp Angéla (galéria)

A Szent Jakab-út, gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is nevezik, középkori zarándokút, mely Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai.

Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.

– Néha az egész vándorlást a fenébe kívánod, de kitartasz, mert fejben elhatároztad, hogy megcsinálod. Az első sörözés és ebéd után kiderült: tele gyomorral nem lehet gyalogolni. Így ezeket a nagy étkezéseket később kihagytuk, csak vacsorára ettünk főtt ételt. Az El Camino rendkívül monoton: egymás után teszed a lábaidat, egyre elszántabban küzdöd le a hegyeket, réteket – emiatt lassan kizárod a külvilágot. Minden megállás egyben ritmusvesztés – summázta tapasztalatait a szegedi fotós. Az asztaláról kezébe véve naplóját csak annyit mondott: – 30 nap élményeit, faluit, városait nem tudod fejben tartani. Mindenki naplót vezet, bár utólag visszaolvasva inkább vicces, mint objektív az írás. Az útról sokat mesélt Németh György, élményeiből akár könyvet is lehetne írni. A gyaloglás nem csak lelkileg, fizikailag is megváltoztatta az elszánt szegedi fotográfust: 9 kilót fogyott. – Szabad Leon Köztársaságot akarnak a leoniak, Spanyolországban minden tartomány el akar szakadni. Elképesztő egy társaság. Északkelet-Spanyolország egyszerűen gyönyörű. Rendben tartott falvakkal díszített, hegyes-völgyes tájakon gyalogoltunk. Nyugatabbra haladva, Navarra tartományt elhagyva átalakult a vidék: Leonban már sárból készült házakkal és modern városokkal is találkoztunk. Az utolsó szakaszon viszont elképesztő szegénységgel szembesültünk: olyan falvakban jártunk, mint amilyenek a '60-as évek Magyarországát jellemezték. Jellemző, hogy a 300 lakosú falvakban akár 2-3 templomot is felhúztak – sikeres hadjárat után a tartomány hadurai gyakran ezzel köszönték meg a mindenható közbenjárását. Azonban a szépség mellett azt is megfigyeltük, hogy meglehetősen elnéptelenedett a vidék, néhol csak minden ötödik ház lakott. Az egyetlen bolt, amit a településeken találtunk egyben kocsma is – mesélte a szegedi El Caminós.

El Camino - az út. Képek a 779 kilométeres zarándokútról. Fotók: Németh György és Papp Angéla (galéria)

– Templomban is aludtunk. A főhajóban kialakított hálórész mellett, az oldalhajókba épített konyhában főztünk. De nemcsak egyházi szállásokon éjszakáztunk, hanem állami és magán alberge-ben is. Utóbbiak néhol tisztábbak, kevésbé zsúfoltak – magyarázta az elérhető szállások közötti különbséget az El Caminót megjárt fotós. Az útra visszatérve Németh elmondta, hogy sokan nagy várokozással indulnak. Ellenben ő úgy látja, nem kell túlmisztifikálni a vándorlást. – A magány sok mindenre rávilágít. A külvilágot kizárva a felesleges gondolatok eltűntek, csak a fontos dolgok maradtak. Napok kellettek ahhoz, hogy levetkőzzük a mindennapi szokásainkat és a nap járásának megfelelően éljünk – korán keltünk és korán feküdtünk is. Legnehezebb szakasznak egy 17 kilométeres síkság bizonyult, 35 fokos melegben, pihenésre alkalmas hely és árnyék nélkül gyalogoltunk a spanyol végtelenben – emlékezett vissza a megerőltető szakaszra Németh György. – Láttuk, ahogy elhagyjuk a kilométerköveket, megtettünk 10-15 kilométert és még mindig nem értünk célhoz. A hőség miatt teljesen kifáradtunk és a vizünk is elfogyott – útközben kutat sem találtunk. Mikor beértünk a faluba, a kúthoz léptem, és csak ittam és ittam. A bárban már messziről látták, hogy egy újabb „őrült" érkezett, s amikor beléptem megtapsoltak. Útközben az idősebb spanyolok Buen Camino!-val köszöntik a vándorokat, ami szabadfordításban Jó utat! jelent.


Nagyobb térképre váltás

Az út végéhez közelítve a szegedi csapat elhagyta a síkságot, újabb hegyi szakaszhoz ért. – A célállomástól 100 kilométerre egy emlékmű jelzi az út végének közeledtét. Először itt éreztem, valami véget ért. Mögöttem állt egy beláthatatlanul hosszú út, a táblánál viszont megértettem: alig 3 és fél nap maradt a vándorlásból. Egyfajta csalódást éreztem magamban a célba érkezéskor – a többiek ünnepeltek, elégették cipőiket – én pedig csak néztem magam elé. Azon gondolkodtam, most hogyan tovább. Örültem, hogy sikerült végigjárnom az utat.

El Camino - az út. Képek a 779 kilométeres zarándokútról. Fotók: Németh György és Papp Angéla (galéria)
A vándorútra visszaemlékezve Németh György elmesélte, rengeteg emberrel találkoztak, egy-kettővel meg is ismerkedtek. Felelevenítette azt a reggelt, amikor egy német nő, látva, hogy elszakadt Németh esőkabátja, a sajátját nekiajándékozta – anélkül, hogy előtte pár szót is váltottak volna. – Beszélgettem egy férfival, aki elmesélte, nemrég kinevezték. Korábbi főnöke nyugdíjba ment, vett egy motort és azzal járta Nyugat-Európát. Alig két évig élvezte a nyugdíjat, infarktust kapott és meghalt. A német kutató, aki 45–50 éves lehetett, ekkor elhatározta, hogy kilép a mókuskerékből. Fizetetlen szabadságra ment és 50 nap alatt végigjárta az El Caminot – közben nézegette a virágokat, csodálta a környezetet, élvezte az életet. Talán az utóbbi a legfontosabb.

– Hogy mit kaptam az úttól? – ismételte meg kérdésemet a szegedi fotós. – Sok mindent. De kimondva értelmetlennek tűnhet. Egy biztos, másképp tekintek a világra. Valahogy megszabadultam a mindennapos gondoktól. Viszont nem mennék végig újra az úton, annak már nem látnám értelmét – fejezte be a beszélgetést Németh György.

A további képekre is kíváncsi, kattintson ide!

Olvasóink írták

32 hozzászólás
12
  • 32. dublini 2010. június 30. 07:50
    „El Camino, Kék-túra, Trans-Americai futás és a hasonlók.......
    Nem a táv számit, hanem a teljesitmény...
    Részemről minden ilyesmiért jár az elismerés :)”
  • 31. őrgróf 2010. június 29. 14:37
    „Jozkó, egy ötöst rá!”
  • 30. allegro 2010. június 28. 21:59
    „Egyébként a magány sokmindenre rávilágít akkor is, ha itthon képes maga hosszabb időt maga eltölteni, és főleg nem ugrál kapcsolatokba egyikből a másikba mert egyedül létezni sem képes.
    Akiben van türelem, lemondásra, áldozatvállalásra való képesség, és a nehézségeket felvállalva is halad saját útján, aki nem másokon törtet vagy félelmében reszket, az megtalálhatja lényének középpontját, ahonnan nézve minden vihar, amit mások keltenének lepörög róla.

    Az önismeretre fordított idő mindig megtérül, a módszer lényege pedig az, amiről szól, töltsünk időt magunkkal is, hogy képesek legyünk kizárni a külvilág zaját.

    Bár feltételezem, az vállalkozik ilyen útra, aki már itthon is képes volt erre, az út pedig inkább szakrális élményt nyújt.
    De azt tud egy buszos túra is nyújtani, ha átadjuk magunkat a természet szépségeinek és nem holmi marhulással, fölösleges dumával, kártyával ütjük agyon az időt, mondván "egyszer élünk, ki akarjuk élvezni" - na ja, még élvezni sem tudnak - voltak ilyen utitársaim már, én nem törődtem velük és meg is volt a maradandó élményem. Amikor végestelen végig a zöld hegyoldalak, lankák mentén csak megy és megy az ember...ha előtte nem készítem fel a lelkem, akkor az egészből semmit nem élek meg, és a kirándulás szegényes marad, csupán tárgyi emlékekkel.

    Ez történt a zarándokokkal is, a nagy szórakozást 3 nap múltán elhagyták, és akkor kezdtek rájönni, az csak felszínes csepaj, a közösségélményt persze megalapozza, de ezen túljutva kezdenek magukra találni, és rájönni az ilyen szórakozások a lélek felszínét meg sem igen érintik. Hogy magabiztosan tudjuk kik is vagyunk, ehhez kell a saját magunkkal töltött idő, és a nehézségek felvállalása.

    Én sosem voltam efféle zarándok úton, kék túrán is valamikor középiskolában. Egyszer olvastam valahol, a belső utazás a lényeg, és ehhez ki sem szükséges mozdulni saját szobánkból képletesen. Aki nem rendezi saját lelkét, az utazhat bárhova, akkor sem tudja lecsillapítani azt, és ott is csak a felszínt nézi. De esetleg esély lehet valami mélyebbnek a megtalálására. Mindenesetre jobb oda is felkészülten érkezni, lelkünk trenírozásával előtte.
    Különben úgy járhat, mint az az ismerősöm, aki lelkesen mutatta a Dubai nyaralásról készült videót, és órákon át csak őket és ugyanazt a tengerpartot láttam, nem is mozdultak, az egészből semmit nem láttak, és nem is érintette meg őket semmi sem! De Isteni jót nyaraltak télen....sajnáltam őket komolyan, rettenetes példa volt.”
  • 29. jozko 2010. június 28. 21:56
    „Bocs: k i t e s z e m a pontot.”
  • 28. jozko 2010. június 28. 21:51
    „26-őrgróf-: Túl irónikusra sikeredett a beszólásom. Most, látva, hogy még moderáltak is miattam, visszavonulok és ki eszem a pontot: Ez a beszéd. Az előbb kajánul a kettőspont után még odaszúrtam : szavak, szavak, szavak-ráadásul inkább úgy gondoltam: duma, duma , duma....Te túl korrekt vagy ahhoz,hogy itt piszkoskodjak Veled. Szakmai ártalom: hosszú távon megszoktam, hogy személyesen utánajárjak a fontos információknak, és más megvilágításban is megnézzem azokat-nem csak úgy, ahogy elém tették /volna/ .Márpedig ha magamat nem kíméltem , bizony másokkal sem voltam elnéző....mostanra már emberszabásúbb lettem, de kísért a múlt. Ami pedig Trianont illeti, engem "internacionalista" szellemben neveltek, de átérzem a trianoni tragédiát, szeretem a hazámat, büszke vagyok a magyarságomra-és a sorsom úgy hozta, hogy nagyon szorosan kötődöm Székelyföldhöz. És alapoasn utánanéztem a dolgoknak -a már említett alapossággal. Megtanultam veszíteni, tűrni, reménykedni-és ismerem a győzelem ízét. Köszönöm, hogy figyelemre méltattál!”
  • 27. őrgróf 2010. június 28. 16:16
    „Írtam egy sort Jozkónak, amiben arra kértem, világítson rá, mit értett a "parole..." alatt. Ezt miért kellett moderálni? Kizárt, hogy bármi sértő lett volna benne?! Vagy most már le sem lehet írni azt hogy Trianon?”
  • 26. őrgróf 2010. június 28. 16:14
    „jozko a franciás műveltségem Trianon óta kicsit megkopott, mit értesz a "parole, parole, parole..." alatt?”
  • 25. jozko 2010. június 28. 13:50
    „23-őrgróf- Ez a beszéd: parole, parole, parole...”
  • 24. gróf 2010. június 28. 13:29
    „23. hozzászólás őrgróf 2010.06.28. 11:00

    Kedves félrokon :D

    Nem összehasonlítani akartam Sipossal (ez valószínű neki sem tetszene)!
    Pusztán egy elfeledett sportolóról akartam infót adni...azok akik ide kattintanak a cikkre, biztos szívesen olvassák Sipi oldalát is.

    Divat a vallásosság is...már-már sznobizmus amit tapasztalok, ezért írtam, hogy menő zarándokolni, nem konkrét hanem általánosságban.

    Aki gyorsan ír, sokat magyarázkodik :(”
  • 23. őrgróf 2010. június 28. 11:00
    „jozkó, senki nem akar Téged sem bántani, sem sajnálni. Nyilván óriási élmény-anyagot gyüjtöttél be, a saját választásod szerint. Szegény sem vagy, mert az említett szolgálatokat igen magasan fizették, kivételesen konkrétan tudom. És igazad van, mindenki legyen büszke a származására (is), de még jobban az elért eredményeire. Kedves fél-rokon, Gróf: nem arról van szó, hogy melyik a menőbb! Ha összehasonlítást akarsz tenni, akkor az El Caminot azzal hasonlíthatod, hogy pl. gyalog mész a Csíksomlyói Passióra, vagy Máriaremetére, esetleg Vodicára.
    Sipos urat fölhozni példának kissé gusztustalan, ő egy kitűnő sportember, Gyuriék ( már bocs, de személyes jó barátaim ) pedig teljesen amatőrök.”
  • 22. gróf 2010. június 28. 09:09
    „http://odk.brody-ajka.sulinet.hu/docs/turamozg/okt/kektura.htm”
  • 21. NTK 2010. június 28. 08:55
    „Ha valaki bele akar kóstolni a Kéktúrázásba, akkor még csak ki sem kell mennie a megyéből. Igaz ez csak az Alföldi kéktúra, de a maga nemében ez is szép. Én márciusban kezdtem el és alkalmanként nagyon jól esik az a húsz km gyaloglás. Amint készen vagyok az alföldi szakasszal, - reményeim szerint - kezdem az OKT-t.”
  • 20. gróf 2010. június 28. 07:57
    „Mégiscsak menőbb spanyolba zarándokolni mint itthon túrázni...nem!?

    Pamplona, Santiagó, Burgos ...vs ... Írott-kő, Keszthely, Zirc, Mátraháza

    Na melyik az előkelőbb?

    Ha egyszer oda jutok, sétálni van kedvem...én nem a 800 km-s El Camino-t hanem az 1200 km-s Kék túra vonalat választom majd.

    http://www.kor2000.hu/

    Sipos István

    "Legnagyobb eredményei közé tartozik 2000-es országfutása, amelynek során 264 nap alatt, 20 204 kilométert megtéve ellátogatott Magyarország összes településére. A futással egyrészt megdöntötte a pihenőnap nélküli futás világcsúcsát, másrészt célja volt különlegesen megünnepelni Magyarország államiságának ezredik évfordulóját.

    Kiemelkedő eredményei közé tartozik még az 1994-es Trans America futóverseny győzelme is. A Los Angeles és New York közötti 4708 kilométeres távot 517 óra és 43 perc alatt tette meg, 46 órával a második helyezett előtt."”
  • 19. jozko 2010. június 28. 07:40
    „17-Isaac Krawinski-:Köszönöm a kérdőjelet az első mondatod végén. A sorsom sokszínű, de sanyarúnak le gkevésbé sem nevezhető-részvétnyilvánítást kéretik mellőzni. Szivesen tanulok akár Tőled is, de egyelőre csak annyit látok: sztereótipiákban gondolkodsz! A kérdéseidet én is feltettem magamnak! Személyesen jártam utána a válasznak. Légy nyugodt, annyi vér sem tapad a kezemhez, mint egy varrónőnek /aki csak a saját ujjait böködi néha/. Az írógép kattogása halkabb, mint a géppuskáé-igyekeztem akkor kattogtatni, amikor hevedert cseréltek...Ettől azért még kijutott a megpróbáltatásokból-és láthattam, átérezhettem másokét is. De amint mondani szokás, az acélt a tűz, az embert a nehézségek edzik... amúgy meg köszönöm, elvagyok itt az eke szarvánál...”
  • 18. Eper1201 2010. június 28. 06:37
    „Nagyon szépek.
    Örök kedvenceim a fekete-fehér képek :-)”
  • 17. Isaac_Krawinski 2010. június 28. 00:42
    „16: Tényleg, paraszt származású vagy? Ez igazán meglep... Kiforrott stílusodból nem is gondoltam volna... :D Amúgy meg sajnállak, ha egy ilyen riport/beszámoló nyomán rögtön a sanyarú sorsod jut eszedbe, meg a gyalogló parasztok. Nem lehet, hogy szimplán nem engedheted meg magadnak, hogy Spanyolországba utazz?
    Attól, hogy katona voltál, meg "én nem esem hasra". Érdekes, nekem az nem teljesítmény, hogy kimegyek, és lövöldözök. Haszna? Értéke? Valami...?
    Amúgy a cikkben szereplő Németh Györgynek több, gyönyörű Erdélyi fotósorozata is van, nézz utána.
    Dumbass.
    Isaac”
  • 16. jozko 2010. június 27. 22:26
    „8-őrgróf-: Eligazodom a lélek rejtelmeiben a gyakorlatban is - ha megakadok , rendelkezésre áll a jó szakirodalom- és elővehetem 1-2 könyvemet is...Nem a magam által bejárt út nehézségéről tartottam illendőnek beszélni-azt kötelességteljesítésnek éreztem, jó kiképzéssel a hátam mögött...a másét nagyobb tiszteletben tartom, ha tényleg elismerésre méltó. Jómagam Vietnamban, Afganistánban turistáskodtam-és nem a lábamon sebesültem meg...
    9-JohnLarson-: Paraszt származású vagyok. Nem szégyellem. Büszke az útra vagyok, amit bejárhattam, és akikkel bejárhattam!

    11-: segesvarics-: Mellényúltál...”
  • 15. xrxtq 2010. június 27. 19:14
    „Én ezt csinálom minden nap, csak a én a gáton :)”
  • 14. trillarom 2010. június 27. 17:09
    „Kék-túra”
  • 13. trillarom 2010. június 27. 17:08
    „Akinek nem tetszik, hogy nincs a Kéktúráról cikk írja meg vagy keressen egy jó fogalmazású diákot és diktálja le neki. Gondolom erre már senki nem vállalkozna, mert erőfeszítésbe kerülne... Könnyebb a gép előtt ülni és mindenben a hibát keresni.”
32 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újra végállomásig jár az 5-ös és a 9-es troli

Szeged - Ismét a megszokott rendben, a Vértói úti, illetve a Hont Ferenc utcai végállomásig járnak… Tovább olvasom