Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Elhunyt Kocsis György - nekrológ

Holnapután ünnepelte volna 44. születésnapját Kocsis György színművész, a Szegedi Nemzeti Színház társulatának népszerű tagja, akit tegnap kollégái holtan találtak Kelemen utcai színészlakásában.
Holnapután ünnepelte volna 44. születésnapját Kocsis György színművész, a Szegedi Nemzeti Színház társulatának népszerű tagja, akit tegnap kollégái holtan találtak Kelemen utcai színészlakásában. Előző este még próbált a jövő keddi premierre: a Beszélő fejek egyik monológját játszotta volna.

Hétfőn este még együtt ünnepeltük Király Levente 70. születésnapját a kisszínházban, akkor mondta: nagy feladat a Bennett-monológ, tíz sűrűn gépelt oldal, amit nem elég megtanulni, élettel is meg kell tölteni. Arra kért, ha tehetem, ne a premieren nézzem meg, várjak egy-két előadást. Azt már a produkció rendezője, Székhelyi József mondta el tegnap: A bokrok alján című írás egy középkorú gyermekbolond emberről szól, akinek egy tragédia folytán nem lehet saját gyermeke, és akit ez a helyzet a pedofília felé sodort, s ezért mint visszaeső bűnöst magánzárkába csukták. A színidirektor szerint elementáris erejű humanista történet egy olyan témáról, amellyel kapcsolatban a társadalmi előítéletek végzetesek és végletesek. Bennett a prejudícium bűne ellen írta ezt a szerepnovellát. Kocsis Györgyben olyan előadóra talált, aki elképesztő önazonossággal, emberismerettel és színészi bravúrral keltette életre a figurát. Rendkívüli előadás volt születőben. Már épp elkészült a szereppel, amikor elragadta a halál.

Kocsis György 1963-ban Makón született, a szegedi Radnótiban érettségizett, majd 1986-ban szerzett diplomát a színművészeti operett-musical szakán. A Mikroszkóp Színpadon kezdte a pályát, majd az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött, az elmúlt másfél évtizedben pedig a fél országot végigjátszotta. Jól énekelt és táncolt, kiváló parodizáló képességgel rendelkezett. Karakterszerepekben, kisemberek ábrázolásával is mindig óriási sikert aratott. Reklámfilmekből is ismerhették a tévénézők.

Emlékszem, fergeteges humorral adta a Szentivánéji álom Tisbéjét Alföldi Róbert szegedi produkciójában. Akkor is majd megszakadt a szegedi publikum a nevetéstől, amikor a büdös Banyát játszotta az Indul a bakterházban, vagy Kudelkát, az inasok gyöngyét a Marica grófnőben. Kocsmárosként a Portugálban, Ardonjak földbirtokosként a Galóczában is emlékezetes alakítást nyújtott. Legutóbb a Játék a kastélyban és Az alhangya előadásain lépett színpadra. Hogy nem csak karakterszínész volt, azt többek között Sípos úrként bizonyította az Üvegcipőben. Élete nagy ajándékának tartotta, hogy megkapta Szegeden ezt a legendás szerepet.

Özvegy édesanyján kívül csak a színház létezett számára. Néhány évvel ezelőtt betegsége hosszú hónapokra leparancsolta a színpadról: két, lábon kihordott szívinfarktusa után teljesen kimerült, mellhártyagyulladást kapott, ötórás bypass beavatkozás mentette meg az életét. Azután mondta nekem: „ha nem lennék ilyen jókedvű, az életet mindig pozitívan szemlélő, alapvetően optimista ember, biztosan padlót fogtam volna". Úgy élt, hogy tudta: bármikor meghalhat. Imádta Szegedet, visszajárt Makóra is. Mindenhol régi barátok várták. Nem ismertem olyan embert, aki ne szerette volna. Három év után tavaly szerződött vissza Szegedre. Nagy feladatok várták: Darvasi László Bolond Helga című drámájának egyik főszerepére is készült.

Borzongató az egybeesés: szerdán hosszú betegség után elment kedves kollégája-barátja, Szakácsi Sándor, akivel a Pesti Színházban együtt játszották a La Mancha lovagját. Don Quijotét másnap éjjel hűséges fegyverhordozója, Sancho Panza is követte a halálba.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Százkilenccel kevesebb álláshely a szegedi kórházban

A szegedi önkormányzat 109-cel csökkentette a városi kórház álláshelyeinek számát. Száz üres státust… Tovább olvasom