Szeged - delmagyar.hu

Olasz Sándor Hódmezővásárhelyen született, a JATE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1973-ban – ugyanabban az évben lett a szegedi irodalmi folyóirat munkatársa. A Tiszatáj 1986-os betiltása után a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanított, majd 1988-tól a JATE BTK Modern Magyar Irodalmi Tanszékén folytatta tanári pályáját. 1989-ben főszerkesztő-helyettesként tért vissza a Tiszatájhoz, 1996-tól pedig főszerkesztőként jegyezte az ország egyik legrangosabb irodalmi folyóiratát. Fő kutatási területe a két világháború közötti és a kortárs magyar irodalom, azon belül is a regény volt – több önálló kötetet szentelt legkedvesebb műfajának és szerzőinek. 2002-től a Németh László Társaság elnöke volt, 2007-ben lett tanszékvezető egyetemi tanár.

Irányítása alatt vált a most 65. évfolyamát jegyző Tiszatáj a Nyugatot is megelőzve a leghosszabb életű magyar irodalmi folyóirattá. Olasz Sándor mestere és nagy elődje, Ilia Mihály nyomdokain haladva – irányzatoktól, szekértáboroktól, irodalmi klikkektől és a politikától függetlenül – összmagyar irodalomban gondolkodott; a hazai élmezőny mellett a határon túli írók, költők, kritikusok is rendszeresen publikáltak a Magyar Örökség díjas Tiszatájban. A szomszéd népek kortárs irodalmára is érzékenyen figyelt, munkatársaival osztrák, román, szerb, szlovén különszámot jelentetett meg.

Kritikusi, irodalomszervezői munkásságát számos díjjal, többek között Arany János-jutalommal, Pro Literatura díjjal, József Attila-díjjal ismerték el. Tavaly megkapta a Szegedért Alapítvány művészeti díját, nemrégiben pedig a Csongrád Megye Közművelődéséért díjjal tüntette ki a megyei önkormányzat. Halk szavú, klasszikus európai műveltségű irodalmár volt; korai halála nagy veszteség a magyar kultúra számára.

Olasz Sándor a delmagyar.hu-nak adta utolsó interjúját, miután az év elején megkapta a Csongrád Megye Közművelődéséért díjat. Az interjúért kattintson ide!