Délmagyar logó

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 13°C | 22°C Még több cikk.

Emlékutazás a másfél évszázados Szeged–Temesvár vasútvonalon

Szeged - Több mint 150 éve, 1857. november 18-án fontos pillanathoz érkezett a magyarországi vasúti forgalom: megnyílt a Szeged–Temesvár vasútvonal. Egy havas, esős novemberi szombaton újra beutaztuk az egykori Császári és Királyi Szabadalmazott Osztrák Államvasút-társaság egyik meghatározó, 112 kilométeres vonalát.

Négy kilométert vaskeréken is megtehettünk volna Magyarországon – Újszeged és Szőreg között ugyanis az egykori nyomvonalon halad a Mezőhegyesig nyúló mellékvonal. Itt még áll a valamikori felvételi épület, igaz nem a vasutat, hanem egy magánembert szolgál. Az utolsó hazai emlék azonban nem itt található, hanem Újszentiván határában, ahol még áll az egykori őrház, bár eléggé megviselt állapot van. Néhány éve még sínek is voltak a környéken, ám azóta azok hasznosultak.

Az enyészet közepén

Gyálánál megyünk át Szerbiába és Törökkanizsán keresztül érjük el a vonal első jól megközelíthető valamikor állomását, Oroszlámost. Az állomás és a felvételi épület csak nyomaiban emlékeztet a legendás időkre, amikor még mindennap Pestről étkezőkocsis gyorsvonatok robogtak Temesvár felé, a környék személy- és vegyesvonatainak köszönhetően pedig szinte pezsgett az állomás. A síneket benőtte a gaz, a csipkebogyóbokrok a váltókat is behálóztak, és ecetfák is szép számban állnak a talpfák között. Az épületet lakják, éppen disznóvágásra értünk oda, három malac vár arra, hogy hurka, kolbász készüljön belőle.

A vágásnál segédkező Halmos Olivér azt mondta, barátai nem az első lakók, két-három éve költöztek ide. – Állítólag már a kilencvenes évek közepén laktak itt bosnyák menekültek, s azóta hét-nyolc család is megfordult ebben a házban – fordította barátai szavait Halmos. Vonatot emberemlékezet óta nem láttak erre, a helybeliek szerint körülbelül 10-12 éve indult innen utoljára szerelvény.

Életkép Zsombolyáról, Romániából. Jobbra a szegedi nagyállomás tervezője, Pfaff Ferenc által megálmodott felvételi épület. Fotó: Segesvári Csaba

Tovább rohanunk, Egyházaskéren egy sáros földút vezet a vasútvonalhoz. Az őrházból minden hasznosítható dolgot elvittek, a falak teljesen felvizesedtek, bármelyik pillanatban összeroskadhat a valamikori vasutaslak. Mokrimban is több mint egy évtizede engedhették le utoljára a sorompót, ennek ellenére az átjáró előtti stoptábla vadonatújnak tetszik.

Nagykikinda: optimista vasútbarátok

Nagykikinda felújított állomása egy pici elvarázsolt kastélyra hasonlít. A tárolóvágányokon teherkocsik várják sorsuk jobbra fordulását, csakúgy, mint a vasútbarátok. Bláth József, a nagykikindai vasútbarátok elnökségi tagja, okleveles közgazdász szerint a város és a vasút fellendülése a Szeged–Temesvár vonal újraindításán múlik. – A Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió egyik legfontosabb feladata lenne ennek a vonalnak a felújítása. A legközelebbi villamosított vasút Szegeden található, így a villamosításra csak akkor nyílik esély, ha Szegedről jönne át a drót. Két tanulmánytervet készítettek a vonal felújítására. Az alacsony szintű rekonstrukció azt jelentené, hogy a töltéseket és a pályát forgalomképessé tennék. Ez tíz évvel ezelőtt harmincmillió német márkába került volna, akkori árakon számolva. Ha mindent beleszámolunk, a villamosított vasútvonalat, a teljes újjáépítést, a szegedi vasúti hidat, akkor ma körülbelül 216 millió euróba kerülne az újjáépítés, ebből a szerbiai szakasz körülbelül 75 millió euró lenne – mondta Bláth.

Az Orient legendája

Amikor 1883-ban elindult a világhírű Orient Express az első öt évben ezen a vonalon járt, mert nem volt még kész a Budapest–Szabadka–Zimony–Belgrád vasútvonal. Viszont az csak legenda, hogy a híres angol krimiíró, Agatha Christie egyik legjobb művét, a Gyilkosság az Orient Expresszent, a Szeged–Temesvár vasútvonalon szerzett élményei alapján írta. A regény ugyanis 1934-ben született, akkor viszont már nem erre közlekedett az Orient.

Aki szerint a szerbek már annak is örülnének, ha három lépcsőben megvalósulna az újjáépítés, azaz először újra meglenne Újszegedig az összeköttetés, majd egyszer megépülne a vasúti híd, végül a még távolabbi jövőben átvezetnék az áramot. Miközben erről beszélgetünk bejárjuk az állomást. A Szeged felé eső oldalon az őrház éppen épül, ezért egy vasúti teherkocsiban lakik a vasútőr, aki a sorompókat kezeli. A távolit lánchajtással kezeli, a közelit egyszerűen csak kézzel belöki. Mivel éppen egy mozdony éppen rendezi a teherkocsikat, ezeket a műveleteket öt-hat percenként megismétli.

Itt egyébként háromfelé ágazik a vasút: Szőregre, Teremőrre és Aradra lehetett eljutni, valaha. Csakhogy Arad felé 1944-ben, Teremőr felé 1918-ban szűnt meg a forgalom. Szőregig viszont egészen 1953-ig jártak a szerelvények.

Román vasúti romantika

Kikindáról Románia felé vesszük az irányt: Zsombolyán egy picit elidőzünk, itt végre valódi vasúti forgalom is van: a hatvanas években, a Honeckeri időkben megvásárolt kék NDK motorvonat gyorsként Temesvárra tart, míg az Automotornak becézett, még a húszas évekből származó Ganz motoros kocsik személyvonatként ballagnak majd ugyanarra. A Pfaff Ferenc-i épület kívülről csodálatos, viszont belül magán hordja a szocializmus egyszerűségre törekedő stílusnak nehezen nevezhető építészeti megoldásait.

Innen Gyertyámos felé rohanunk, közben megállunk Kláriszőlőknél, ahol szintén lakják az egykori őrházat. A lakókat sajnos nem találtuk otthon, viszont a hőszigeteltre cserélt ablakok, a parabolaantenna, a gondozottnak tűnő kert a gyümölcsfákkal azt sejteti, az itteniek nem muszájból költöztek a sínek mellé.

Magányos őrház Egyházaskérnél, Szerbiában. Több, mint egy évtizede nem járt erre vonat, az őrházból minden hasznosíthatót elvittek már. Fotó: Segesvári Csaba

Gyertyámoson nagy a sürgés-forgás, az Automotor itt bevárja a kék „szépséget". Az állomásfőnök készségesen hallgatja angolul feltett kérdésemet, majd udvariasan válaszol. Románul, annak ellenére, hogy állítása szerint minden szavamat értette. Egy magyarul beszélő kollégája már az iroda előtt mondja, nem szeretik az itteniek, ha kérdezősködnek a vasútról. Így továbbállunk, beszaladunk Temesvárra, ahol talán csak a sínek emlékeznek arra, hogy valaha egy csodálatos állomásépület állt a mostani monumentális, ám borzasztóan csúnya építmény helyén.

Kettészelt magyar falvak – külföldön

Két magyar falvat a trianoni békediktátumnak következtében elvesztette állomását. Mindkettő a szerb–román határon található. Valkány Romániába került, az állomása pedig Szerbiába. Klárinál viszont pont fordított a helyzet: a település Szerbiába, a megállóhelyi épület, Kláriszőlők pedig Romániába került. Egyik településnél sincs a mai napig határátkelőhely, így csak hatalmas kerülővel juthatott volna a falubeli a saját állomására, ráadásul külföldre kellett volna mennie. Valkány állomása a zöld határba, a senki földjére esett, ezért el is bontották az épületet. Kláriszőlőknél sokáig megálltak a Zsombolyáig járó román szerelvények, mert a közelben volt egy tsz, így a tsz-tagok a szövetkezet fölbomlásáig használták a megállóhelyet.

Gyertyámos állomása. A kép előterében a vonal jellegzetes, lámpás vízdaruja, háttérben a Ganz húszas években gyártott automotornak becézett motorvonata. Fotó: Segesvári Csaba

Két évtizednyi bizalom

1944-ben érte az a bizonyos bombatámadás a szegedi vasúti hidat, aminek köszönhetően a mai napig nincs vasúti összeköttetés a csongrádi megyeszékhelyen a Tisza két partja között. A hidat egyébként véglegesen nem a bombatalálat, hanem az aláaknázás semmisítette meg, 1944 októberében. Egy ideig állt a helyén egy fa provizórium, amin az utolsó vonat 1946. december 6-án ment át. A MÁV-nál viszonylag sokáig bíztak a híd mihamarabbi újjáépítésében, hiszen 1967-ig benne volt az összes menetrendkönyvben, hogy „Szeged és Újszeged között a vasúti forgalom átmenetileg szünetel, a forgalmat a két állomás között autóbuszok biztosítják".

Olvasóink írták

  • 10. Porpáczy_Richard 2013. február 17. 18:15
    „Még jobban megkésett helyesbítés:

    Az Újszentiván határában álló őrház előtt még ma is megvannak a sínek. Szőregtől a volt 320-as őrházig a pálya folyamatos, az őrház után 200 méterrel szűnnek meg a sínek.

    A "vasútőr" a vasút területén lévő ingó és ingatlan értékek, áru biztonságára és a rendre felügyel. Sorompót nem kezelhet. Az említett ember váltókezelő. Állomáson ők kezelik a sorompót is.

    Romániában nagyon kevés Ganz motorkocsi van. A határ környékén Malaxa típusúak járnak, a képen is az látható.

    Temesváron "a mostani monumentális, ám borzasztóan csúnya építmény" ugyanúgy Pfaff Ferenc műve, mint a zsombolyai vagy a szegedi. Nagy épület, mégsem mondanám monumentálisnak. Legfeljebb akkor nevezhetjük rondának, ha a szegedi vagy a miskolci is az. A vasúti építészetről szóló művekben kiemelkedő példaként szokták emlegetni Szeged állomásával együtt.

    Tulajdonképpen hol járt az újságíró?”
  • 9. Garai Szakács László 2008. május 18. 14:08
    „Megkésett reakció!
    Kedves olvasók, tényleg csak a tisztánlátás végett:
    A szövegben három keretes írásban (Orient, Kettészelt falvak, Két évtizednyi bizalom) használtam Áy Zoltán mondandóját, a többihez semmi köze nincs. Azt a három keretest pedig máshonnan is összegereblyézhettem volna, nem tartalmazott olyan exkluzív dolgokat, amiket csak ő tud és senki más. Azon kívül azt is elmagyaráztam neki még anno, hogy ez nem egy egészoldalas vele készült beszélgetés lesz, tehát nem azért ültem le vele beszélgetni, hogy bemutassam őt, az alapítványt, vagy a kiállítást, amit egyébként végig reklámoztunk a lapban, de ez tényleg csak mellékszál.
    Azon kívül nem egyszer, nem kétszer hívtam az útra, nem tudott eljönni, amit sajnálok - illetve utólag egyáltalán nem. Vannak a reakciójában olyan mondatok, jelzők, csúsztatások is, amikre egyszerűen nem vagyok hajlandó reagálni. De a többire, tényleg csak tisztánlátás végett kénytelen voltam.
    Garai Szakács László”
  • 8. Tatárné 2007. december 10. 14:44
    „Tisztelt Szerkesztőség!
    Most akadt a kezembe a múlt szombati lapszám, benne ezzel a Garai-cikkel. Meg kell hagyni, a téma rendkívül időszerű, de maga a riport több kívánnivalót is hagy maga után. Először is szerintem túlságosan bulvár jellegű az iromány, ettől komolyabb hozzáállást követelt volna a téma. Másrészt tele van nyelvtani és mondatszerkesztési hibákkal. Amit pedig a 6. hozzászólásban olvastam, véglegesen meggyőzött arról, hogy a mai Délmagyar nem jól sáfárkodik nagy múltú szellemi örökségével.
    Kedves Zoltán (6. hozzászólás)! Én is jártam már hasonlóképpen egy másik lappal. Azt tanácsolom, fontolja meg a jogi lépéseket. Megvannak a megfelelő keretek a jogorvoslatra ilyen esetben.
    Üdvözlettel: Tatárné Piroska”
  • 7. Tamás 2007. december 07. 13:07
    „szerintem érdekes és fontos ez a téma, jó volt a cikk is. kár hogy nem túl etikusan íródott
    üdv: Tamás”
  • 6. Áy Zoltán 2007. december 03. 13:24
    „Kedves Olvasók!
    Mielőtt szent glóriát fonnánk Garai Szakács László feje fölé dicsérő szavakból, engedjék meg, hogy rávilágítsak e cikk megszületésének körülményeire, hátterére. Jómagam a szegedi Vasúttörténeti Alapítvány munkatársa vagyok. Öt éve kutatom a Szeged - Temesvár vasútvonal történetét, több alkalommal is beutaztam már a vonalat teljes hosszában. Az Alapítvány és a MÁV Zrt. Szegedi Területi Igazgatósága közös kiállítással emlékezik meg a pálya átadásának 150. évfordulójáról. A kiállítás anyagát én állítottam össze, január 6-ig látogatható a nagyállomás utascsarnokában. Az évforduló apropóján kapcsolatba léptünk a Délmagyarországgal is, hadd kapna nagyobb nyilvánosságot a téma - úgymond. Egy interjú során másfél órán keresztül magyaráztam Magasságos Garai Szakács Lászlónak, mit is kell tudnia a vasútvonalról, amelynek bejárására anélkül vállalkozott, hogy tudta volna, pontosan melyik határátkelőn kell elhagynia Magyarországot. Nagy nehezen megszületett hát az itt is olvasható iromány. Mondataimat egy ez egyben viszont láttam a lap hasábjain - anélkül, hogy az információforrás (az Alapítvány vagy szerény személyem), illetve a kiállítás említésre kerültek volna. Fel nem foghatom, kedves Garai Úr, hogyan követhet el ekkora hibát egy nagy szakmai múlttal rendelkező újságíró!? Két elképzelésem van: vagy azért, mert alkalmatlan a feladatára, vagy kib*szásból. Üzenem, hogy az idegen tollak nem sokáig ékesek, a vállveregetések pedig idővel leperegnek és a porba hullnak! Koraiak tehát az istenítő szavak, Kedves Fórumozók! Remélem soraim elérik céljukat, és más interjúalany nem kerül abba a szívfájdító helyzetbe, hogy a Délmagyarország valamelyik sehonnai munkatársa kisemmizi, majd dicsőségben lubickolva dagasztja a mellét.
    Tisztelettel: Áy Zoltán, Szeged.”
  • 5. Krabót Péter 2007. december 02. 18:26
    „Kedves Garai Szakács László!

    Gratulálok a cikkhez, nagyon szép és tartalmas! Picit hiányolom, hogy nem esett szó a Nagykikinda-Zsombolya közti vasúti összeköttetésről, habár tudom, hogy a sínbuszok elég lehetetlen időpontokban közlekednek... Mindezek ellenére a cikk igen kitűnő! Köszönet érte!”
  • 4. Papp György 2007. december 02. 16:13
    „Nagyon jó a leírás gratulálok!
    Papp György Debrecen Hargita u 10 Tel: 06 30 269 09 10”
  • 3. kazareczki adrián 2007. december 02. 08:31
    „remélem hogy majd egyszer a kormány hozzá járul az új MÁV projekthez ,hogy én is részt vegyek egy történelmi pillanatnak, annak a kiirásnak ahol : VONAT ÉRKEZIK A ... VÁGÁNYON TEMESVÁROL - SZEGEDRE.”
  • 2. barkzso 2007. december 01. 23:29
    „Nagyon érdekes, ötletes a cikk! Gratula!”
  • 1. _lacika_ 2007. december 01. 23:12
    „Végre egy rendes riport!
    Gratulálok a szerzőnek!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Óvodások a szegedi jégpályán

Szeged – Már tudom, jégtáncosnő szeretnék lenni – jelentette ki Révész Liza… Tovább olvasom