Délmagyar logó

2017. 01. 16. hétfő - Gusztáv -5°C | 1°C

Esterházy: Az irodalom mindig gazdagabb, mint a politika

Három magyar regényíró, egy költő és három dzsesszmuzsikus járja kisbusszal az országot. Szegeden és Sopronban is megtelt a nagyterem az estjükön, pedig a Szó és zene című előadáson csupán annyi történik, hogy a felolvasott írásokat hallgatva a zenészek improvizálnak, és reagálnak a közönség rezdüléseire is. Az egyik szereplő Esterházy Péter, akit vállalkozásukról, a bizalmatlanság természetéről, ügynökügyről, jól szidható kormányról és szerethető futballválogatottról kérdeztünk.
– Ritkán fordul elő, hogy egy író egy kollégája művével szerepel – ön szeptemberben Berlinben, a Collegium Hungaricumban, Kertész Imre új könyvéből olvasott föl. Rendhagyó felkérés. Miért vállalta?

– Azért, mert Kertész a barátom, és ő nem jöhetett. Igen, én ott Bessenyei Ferencként működtem, aki németül olvas. Szívesen csináltam, nem volt mit megfontolnom, és nem is volt stresszes munka. Sokan voltak, jól sikerült, szerették a szerzőt. Szóval a célnak megfeleltem.

– A bécsi Kunsthistorisches, a budapesti Szépművészeti és a wrocławi Nemzeti Múzeum felkérésére Goya egyik képéhez írt szabadverset. A kiállítások, bemutatók szervezői mintha egyre kreatívabbak lennének, mindent elkövetnek a nagyobb látogatottság érdekében.

– Ez azért azt is jelenti, hogy mindig ki kell találni valamit, mert egy kiállítás vagy fölolvasás külön, önmagában már nem elég érdekes, főleg a fiatalabbakból álló közönség számára. A program osztrák rendezője, Jacquline Kornmüller ezt találta ki, írókat kért föl arra, hogy írjanak valamit a képekhez. Szóval egyfelől van egy kis „zeitgeist-es" kényszer, másfelől meg nagyon nívós lett a munka egésze. Az én szövegemet Kulka mondta, sírnivalóan szépen.

Esterházy: Az irodalom mindig gazdagabb, mint a politika. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

– Az az est is színháztermeket tölt meg, amikor ön Parti Nagy Lajossal, Spiró Györggyel és Závada Pállal együtt olvas föl, Dés Lászlót, Dés Andrást és Barcza Horváth Józsefet pedig az önök szövegei késztetik improvizációra. Önt inspirálja a zene?

– Mindig hallgatok zenét munka közben. Akkor szoktam rá, amikor a gyerekeim még otthon voltak. Hangfüggönynek a bécsi klasszikusok a legjobbak. Jó még a hatvanas-hetvenes évek beatzenéje, Illés, Beatles, Rolling Stones. Vagy Jerry Lee Lewis. Reggel, ha beülök a szobámba, ahelyett, hogy imádkoznék, vagy elolvasnék egy Arany János-verset, vagy ezek mellett, beteszem a Jerry Lee Lewis-lemezt, és attól egyszeriben – igaz, nem hosszú időre, de – jó kedvem támad. A zene azonban engem közvetlenül nem inspirál. Nem úgy működnek ezek az estek, hogy a felolvasott írásainkat illusztrálja a muzsika, hanem képződik valamilyen egység, ami inkább a zenészeknek köszönhető, mint nekünk, íróknak. A mi fölolvasásunk is alkalmazkodik a közönség reakcióihoz, ha például nem reagál a néző, kicsit ijedtebben olvasunk. Ők azonban valóságosan improvizálnak, válaszolnak a szövegekre, a fölolvasásokra, a nézői reagálásokra, ettől jó az egész.

– A Youtube-on látható az estjükről egy összefoglaló film. Ott ül egymás mellett négy Kossuth-díjas író, és amit olvas, az finoman reflektál a közéletre. Fontos az üzenet aktualitása, vagy inkább az számít, hogy együtt derüljön és üdüljön előadó a közönséggel?

– Valamelyik jobboldali tévében hallottam azt az idiótaságot, hogy amit mi művelünk, az aktuálpolitizálás. Azon az esten, amelyre ezt mondták, én a Kis magyar pornográfiából olvastam föl, amelyet több mint harminc évvel ezelőtt írtam. Ha ez aktuálpolitizálásként hat, az ne az én saram legyen már! Négy-öt alkalommal a haza volt az est témaköre, ez önmagában lehet politikus választás, de hát szépirodalmi szövegek hangzottak el, versek, regényrészletek. Az irodalom mindig gazdagabb, mint a politika. A hívószót Dés adja meg, általában mindent ő talál ki. Ő a főnök, mert neki van színpadi rutinja, mi pedig szívesen alárendeljük magunkat az elképzeléseinek, mert látszik, hogy amit kigondolt, az működik. Jólesik látni, hogy mindenki ért ahhoz, amit csinál, nagyon jó egy nívós munkában részt venni, érezni, hogy számíthatok rájuk, és ők is számíthatnak rám. Olyan, amikor reggel elindulunk a kisbusszal, mintha mind zenészek lennénk, egy együttes, amelyik tájol - máskor pedig, mint egy osztálykirándulás. Elmegy vele a nap, és nagyon jó. Maga az este pedig mindannyiunknak ad közösségi élményt – erre, ahogy a vicc mondja, van igényünk.

Szó és zene


– „Magára valamicskét adó ember manapság nem nagyon tudja" – ezt másfél évtizede írta a közéletről. Egy politológus szerint ezt a mondatot most oda lehet írni minden elemzés elé, mottóul. Olvas politológusokat?

– Olvasok én mindent. A politológusok különös, technokrata szempontból nézik a dolgokat, amitől még lehet érdekes, amit írnak. Az egész mezőnyt nézve inkább az tűnik föl, milyen kevés az, akiről elhiszi az ember, hogy független, hogy nem dől valamerre, hogy nem célirányosan elemez. Ez az érzés elválaszthatatlan attól az általános bizalmatlanságtól, amelynek szenvedői, tanúi és alkalmazói vagyunk.

Esterházy: Az irodalom mindig gazdagabb, mint a politika. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

Sivár és fantasztikus

„De ha belepusztulunk is, vagy magas fényességekre jutunk: akkor sem így: egy egész országból nem lehet börtönt csinálni sehogy sem: mert hát másutt vannak a rácsok: mert ha belegebednek is, akkor is: fiatalok voltunk, harsányak és magabízók, miénk volt a világ, mert szerettük és gyűlöltük, elárultuk és megváltottuk egymást, aztán lassan vénülni kezdtünk, kopni, csaltunk, loptunk, hazudtunk, feláldoztuk magunkat, kerestünk, kapartunk, nevettünk, hallgattunk. Életünk sivár és fantasztikus. Ehhez képest Rákosi klikkezése smafu. Csak hát..."
(Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia, Magvető Kiadó, 1984)

– A Javított kiadás megjelenése óta is nyilvánosságot kapott néhány ügynöktörténet, de még jellemzőbb, amit egy egykori besúgott mondott: ő mindenkinek megbocsát, és nem akarja tudni, ki mit jelentett róla. Fontos még, hogy tudja az ember, mit bocsát meg?

– Elvileg akkor lehet felejteni, ha előtte emlékezünk. Ezek fájdalmas emlékek, és nem nagyon áll érdekében senkinek, hogy előálljon a saját gyöngeségével, vagy utánamenjen másokéinak. A társadalom hangulata sem olyan, hogy honorálná az őszinteséget. Akik pedig jelentettek, hiába írástudók, nem tudták megírni a történetüket. Kérdés, persze, hogy egyáltalán megírható-e ez az élmény: nagy, klasszikus bűn, önmagának, saját értékrendjének, barátainak az elárulása – és ugyanakkor valami nagyon piti is, amivel nehezebb szembenézni. A kilencven előtti korszakhoz való viszonyunk továbbra is őszintétlen, sunnyogó. Mintha mindenki, aki most kormánypárti, üldözött lett volna, s aki ellenzéki, az kedvezményezett. Ez szimpla hazugság. A szembenézés épp attól nehéz, amitől akkor könnyebb volt élni nálunk, mint a tiszta diktatúrákban, az NDK-ban, Csehszlovákiában; a mienkben, ebben a maszatolós kádáristában mindenféle mozgások voltak lehetségesek, és erre nem szívesen gondol vissza senki.

– Egykori igazolt labdarúgóként mire gondol, amikor arról folyik a diskurzus, hogy kellenek-e nekünk új, nagy stadionok, vagy inkább minden szegény gyerek lakjon jól?

– Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd tudok a futballra hidegen, objektíven nézni. Ezt némiképp csalódással észlelem magamon. Abszurd, hogy egy hétvégén 6-7 meccset közvetítenek a magyar bajnokságból, amikor egyet sem lehet végignézni. E tárgyban nagyon vacakul beszél a politika, különös tekintettel a miniszterelnökre, és rosszul beszélnek a sportújságírók. Van arra, ami most zajlik, egy zseniálisan semmitmondó kifejezésük: hosszú távú komplex elképzelés. De mi hosszú, mi komplex, milyen medve? Aki a meccset közvetíti, sokszor olyan propagandát nyom, mintha az ötvenes években lennénk – amikor erre nem is volt szükség, mert ment a játék. Közben persze én is a jót szeretném látni, és ha bármi fontos történik a válogatott körül, annak örülök.

Esterházy: Az irodalom mindig gazdagabb, mint a politika. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

– Attól, hogy egy „elég jól szidható kormánya" van az országnak, még lehet szerethető válogatottja?

– Persze, mert nem lenne szabad, hogy a kettőnek köze legyen egymáshoz. Azt gondoltam, azzal, hogy a fiatalok elmennek külföldre futballozni, megtanulják az ottani kultúrát, hazahozzák. Ez nem így működött. Látszik Szalai Ádámon, milyen környezetben játszik a klubcsapatában, vagy Gera Zoltánon, aki nagy tehetségű fiú, vagy Dzsudzsák Balázson, hogy tanult valamit, mégsem hatnak itthon. Van egy vacak bajnokságunk, amelynek legjobb csapatai a nemzetközi kupákban az első körben kiesnek. Látszik, hogy ilyen háttérrel milyen nehéz összehozni egy válogatottat. Ez már az öcsémék idejében sem ment, azt a bizonyos, 1986-ban Mexikóba kijutott csapatot is nagyon sok teher nyomta. Azért nem akarok úgy tenni, mintha értenék a futballhoz, nem is voltam nagy szurkoló, mint például Megyesi Gusztáv barátom, ő járt a Fradival mindenhová, vidékre is. Én soha, mert hétvégén játszottam. Én mindig játékos maradtam, olyan-amilyen, de játékos, így néztem ezt az egészet, nem is láttam a szociális, társadalmi összefüggéseket, ahogy illenék. Szóval nem értem, mi zajlik a magyar futballban, és mért így; nem értem, kinek mi haszna ebből, hol itt a jó a társadalomnak; az biztos, hogy a stadionépítőknek jó, de ez így túl egyszerű lenne.

Olvasóink írták

  • 15. zapi 2013. október 28. 18:21
    „Bocsi,András,én a mai politikát értettem.
    Mondjuk egy Wass Albertet nem említenék egy lapon Eszterházyval.
    De ezért nem vagyunk egyformák,ugye?”
  • 14. bakosandras 2013. október 28. 10:33
    „Zapi, a politika nem való egy írónak sem?
    Akkor mit gondoljunk a Zrínyi, Mikes, Kölcsey, Batsányi, Kazinczy, Petőfi, Ady, Németh, József A., Wass A., Csurka válogatottról? :)”
  • 13. mivan? 2013. október 28. 09:22
    „Lehet, hogy az irodalom gazdag de a politikusok "gazdagabbak" akkor is. És lesz....ják ki mit mond.”
  • 12. zapi 2013. október 27. 16:13
    „Kár érte.
    A 80-as években hiteles volt,a politika nem való egy írónak sem.
    A bérfirkászoknak-Kertész,Heller-meg teret adni egy Kossuth díjas MAGYAR írónak nem igazán szerencsés.
    A Gerendást még be kéne venni a bandába,de csak Halottak Napja után,mert még kiugrik az öreg a koporsójából.Ő még emlékszik Mária Terézia nézeteire,ill. törvényeire.
    Szerintem a Péter is,csak cundert kapott a nyelve.”
  • 11. macs 2013. október 27. 15:30
    „Azt tudjátok, hogy Eszterházy Péter nagyapja gróf Esterházy Móric, 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt, és apai ágon nagyanyai dédapja gróf Károlyi Gyula?”
  • 10. x 2013. október 27. 10:51
    „6. joy ´... Soha, senkinek nem voltam, vagyok, leszek elvtársa. ... Aki a múltját gyalázza, jövőjét alázza.´
    - A cikkben szereplő írók műveiben a múltjuk (az ország múltja) gyalázatos része a megrázó élmény.
    1. joy ´... Atyavilág! "Sivár És Smafu" ... 1984! A mai HUNgáriához képest Mennyország, ...´
    - Ritkán olvastam ennyi marhaságot ilyen rövid hozzászólásokban. Tömény, hogy ne mondjam, rézeleje.”
  • 9. majzik 2013. október 27. 09:28
    „Bocsánat ! Egy dologban egyet kell hogy értsek !
    ,,Esterházy: Az irodalom mindig gazdagabb, mint a politika"

    A politikusoknak vannak komoly rizikó faktoraik. pl. időnként lecsukják őket, időnként bukás után munkanélkülivé válnak ( MDF, SZDSZ és a többi kicsi és nagy gazda)

    Viszont Kertész Imréből okulva ,,fekáliából is lehet várat építeni ! ! !!!!!!!!!!”
  • 8. majzik 2013. október 27. 08:39
    „A multi kulti megbukott !
    A liberális kifejezés ma már szítok szó !

    Huszon egy - két év kitartó munkával a ,,jeles" művészeink és ,,Heller Ágnes" félék elérté a célt !

    Lehet haknizni uraim !

    Ez egy zárt kör ! Csak ,,beleszületni" lehet a kiválasztottak közé.

    Azért a Kertész Imre erős !”
  • 7. tol 2013. október 27. 08:09
    „valamit igyekszik mutatni a középosztály, de ez így kevés. Elöbb meg kell erösödni, meg kell tanulni a civilizált politikát, aztán lesz valami elöremozdulás Magyarországon. Is.”
  • 6. joy 2013. október 27. 07:43
    „x!
    Nagyon mellé mentél.l
    Soha, senkinek nem voltam, vagyok leszek elvtársa.
    Az adósságprobléma hazug, mint a fitsisz minden ígérete, de nem is a cikk témája.
    Olvasni talán, érteni nem tudsz.

    Lehet, hogy te 1990 után születtél, de szüleid HUN éltek?
    Gyalázod, megtagadod ilyen fröcsögéssel őket is.

    Aki a múltját gyalázza, jövőjét alázza.”
  • 5. pachakuti 2013. október 26. 21:01
    „"Elvileg akkor lehet felejteni, ha előtte emlékezünk. "

    Ő aztán tudhatja.”
  • 4. x 2013. október 26. 16:46
    „3. dondongó, egyébként könnyebben szoktál összefüggéseket meglátni, olykor az összeesküvés-elméletekig!
    Az elvtársad az évszámmal kapcsolatos irodalmat elfelejtette, amikor imígyen sóhajtott fel: "... 1984! A mai HUNgáriához képest Mennyország ..." - a fusizás fénykorában boldog volt, közben persze öregedett ő is.”
  • 3. dondongó 2013. október 26. 16:25
    „2. x 2013.10.26. 15:49
    Valszeg nem jó helyre másoltad be a brosúrát. :-)”
  • 2. x 2013. október 26. 15:49
    „1. joy ´... Atyavilág! "Sivár És Smafu" ... 1984! A mai HUNgáriához képest Mennyország, ...´
    - Nektek csak, <moderálva> őskövületeknek. Mostanság tengődhetsz a legújabb iPhone 5s nélkül.
    http://www.delmagyar.hu/ezmilyen/ejfeltol_mar_itthon_is_kaphato_az_iphone_5s_es_5c/2355073/

    "A hetvenes évektől fogva Magyarországról 242 milliárd dollárt vittek ki offshore területekre egy 2010-es adat szerint. Figyelembe véve, hogy az IMF adatai alapján 2009-ben hazánk bruttó külső adóssága nem érte el a százmilliárd dollárt, Magyarország nemhogy nem eladósodott ország, hanem finanszírozó - derült ki egy tanulmányból. ..."
    http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/dobbenetes_mennyisegu_penz_hagyta_el_magyarorszagot.554501.html”
  • 1. joy 2013. október 26. 14:38
    „Atyavilág!
    "Sivár És Smafu" ... 1984!
    A mai HUNgáriához képest Mennyország, míg a mai szlogen: Menj ország!

    Hogyan is mondotta volt Hofi?
    "Elszabtuk, hát szabhatjuk!"
    :o(”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az orr - a Metből

A közismert Gogol-novellán alapul Sosztakovics szatirikus operája, Az orr, amelyet szombaton 18.55-től közvetítenek a Belvárosi moziban a Metropolitanből, Pavel Szmelkov vezényletével. Tovább olvasom