Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Évadnyitó premier a kisszínházban: Veszedelmes viszonyok

Szeged - Akár látványos történelmi divatbemutatóként is nézhetjük a kisszínházban a Veszedelmes viszonyokat, annyi benne a pazar kosztümcsoda. A társulat évadnyitó bemutatója Ács János rendezésében azonban több szempontból is csalódás.
Choderlos de Laclos levélregénye a maga idejében alaposan felkavarta az állóvizet, bombaként robbant, hosszú évtizedekig tiltott olvasmánynak is számított. Christopher Hampton nem sokat kockáztatott, amikor darabot, majd a nevezetes filmváltozathoz forgatókönyvet is írt belőle. A színházat persze nem érdemes összehasonlítani a filmmel, hiszen egészen mások a lehetőségei. A szegedi évadnyitó bemutatóra közönségbarátnak tűnő módon rövidre húzták a darabot. A kivonat azonban túl keveset árul el a szereplők jelleméről, motivációiról, így aki nem olvasta a regényt, nem látta valamelyik filmváltozatot sem, csak nehezen követhető zanzát kap. Ettől még akár lehetne jó is az előadás, ha legalább a szerepeket megfelelően ki tudták volna osztani. A társulatépítés hiányáról árulkodik, hogy nem sikerült.

Bármennyire tehetséges színésznő is például Borsos Beáta, Valmont bottal tipegő idős nénikéjét aligha neki kellene játszania. Hiába oldja meg lelkiismeretesen a feladatot, az a pár évtized akkor is hiányzik a figurából. Ha már vendéget kellett hívni Valmont szerepére, Horváth Virgil helyett inkább egy olyan színészt lett volna érdemes, aki nemcsak a velejéig romlott vikomt gátlástalanságát tudja kitűnően eljátszani, hanem a galantériához rendelkezik némi férfias vonzerővel is. Enélkül ugyanis egyszerűen nem működik, nem hiteles ez a történet; hiányzik belőle az igazi erotikus feszültség, nem érti a néző, miért gyakorol olyan eszelős hatást Valmont minden jó nőre.

Erdélyi Tímea Cécile Volanges és Szabó Gabi Merteuilné szerepében. Fotó: Schmidt Andrea
Erdélyi Tímea Cécile Volanges és Szabó Gabi Merteuilné szerepében.
Fotó: Schmidt Andrea

Érdemes volt viszont vendégként visszahívni a Merteuilnét alakító Szabó Gabit, aki finom eleganciával adja a hétpróbás márkinét. Királynői tartással tudja viselni Gyarmathy Ágnes pazar, korfestő jelmezeit, a rokokó parókákat. Ez is fontos, mert kosztümből aztán van bőven, egy vagyont költhettek rájuk, szabadon tobzódhatott a tervező – a főszereplők pedig gyakran öltözhetnek. Aki szeret szép ruhákat látni, eleve jól jár: a színházjegyért történelmi divatbemutatót is kap. Ötletes Menczel Róbert díszlete is: bordó plüsspárkánnyal körülvett, lefelé vezető lépcsőt épített a forgószínpadra. Finom, rokokó bútorok, előtérbe süllyesztett franciaágy, üvegcsillárok, tükörfalak, intarziás parketta, áttetsző, légies fehér függönyök – ennyi elég a 18. századot felidéző variábilis játéktér megteremtéséhez. A jelenetek között barokk csembaló-, hárfa- vagy orgonamuzsikát kapunk, bevágnak néhány részletet férfiszoprán előadásában operaáriákból is. A sok összekaszabolt zene számomra akkor vált végképp idegesítővé, amikor Cecilia Bartoli nevezetes Vivaldi-albumáról adtak néhány taktust az egyik bravúráriából. Inkább a virtuóz éneklést hallgattam volna még, mert a színészi beszédre gyakran hiába hegyeztem a fülem, a 14. sorban sokszor már alig lehetett érteni.

Divatbemutató – a 18. századból. Fotó: Schmidt Andrea
Divatbemutató – a 18. századból.
Fotó: Schmidt Andrea

Danis Lídia vérmérsékletétől kicsit messze áll a szent szépasszony, talán ezért is inkább onnantól válik érdekessé Tourvelné figurája, amikor a képzeletbeli erényövet lecsatolja magáról. Cécile Volanges szerepében Erdélyi Tímea jól adja a kíváncsi fruskát, és még egy kis groteszk ízt is visz a latin szerelmi szakkifejezések elsajátításába. Volanges-nét Szilágyi Annamária a tőle megszokott – és mindig hatásos – természetes bővérűséggel játssza. Dancerny lovag elegáns, tapasztalatlan szépfiú, Rédei Roland tökéletesen hozza is ezt a karaktert. A párbajjelenet a hulló falevelekkel filmszerűen látványos. Márkus Melinda igazi szexbombának mutatja a kurtizánt, Bács Péter odaadó szolgának Azolant.

A produkció befejezése az elmúlt évtizedek színházi sablonmegoldásait idézi: miközben az arisztokrata hölgyek békésen kártyázgatnak, a háttérből egyre erősödve szól a Marseillaise. A guillotine-ként leeresztett fekete függönyön végül meg is jelenik a francia forradalom emblematikus kivégzőeszközének képe. Az egykor nagy újítóként tisztelt Ács Jánostól csalódás ez a szájbarágós zárás – és kicsit az egész hullámzó tempójú, alacsony feszültségű, enervált előadás is.

Olvasóink írták

  • 2. úgyistudod 2011. szeptember 27. 09:18
    „Horváth Virgil szerepét két emberre is ki tudtam volna osztani a társulatból ( Pataki, Borovics), akik ennél ezerszer jobbak és férfiasabbak lettek volna. Danis Lídiától valóban távol állt ez a szerep is, de én azért a márkinétól is több szexust várnék. Anélkül miről szól ez a darab?”
  • 1. Zsanetta 2011. szeptember 26. 20:53
    „Mi a férjemmel a 20. sorban ültünk, mindent remekül hallottunk!
    Borsos Beáta jól játszott, nem zavart, hogy idős néni a szerepe.
    Horváth Virgil: teljesen egyetértünk.
    Danis Lídia, Erdélyi Tímea, Szilágyi Annamária (egyre terebéjesebb, sajnos...): jók.
    A csúcs: SZABÓ GABI! Zseni(ális)! Miatta érdemes megnézni a darabot!
    Engem nem zavart, hogy húztak a szövegből. Manapság nem 3-3.5 óra egy előadás.
    Díszlet nagyon OK, jelmezek gyönyörűek!
    Jó választás a darab, jó az előadás! Javaslom mindenkinek!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Helikopteres parlagfű felderítés indult Csongrád megyében - galériával

Kísérleti jelleggel helikopteres parlagfű felderítés indult hétfőn Csongrád megyében, így a hagyományos megoldásnál gyorsabban és olcsóbban fedezhetők föl a fertőzött területek. Tovább olvasom