Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Felülről rémítőbb, mégis méltóságteljesebb a Tisza

A Boszorkánysziget csak egy facsoport a vízben, az úszóház elszabadult farakás. A Sárga és a Partfürdő üdülői alig látszanak, egy „elsüllyedt" markoló körül olajfolt terjeng. Egy Cessna 172-es fedélzetéről néztük meg a Tiszát.
Vízben úszó apró háztetők, jegenyék derékig a folyóban – az áradó Tiszát felülről vettük szemügyre. A Cessna 172-es utasszállító gép, amellyel fölszálltunk, szinte egész nap repül: az Atikövizig munkatársai folyamatosan ellenőrzik a folyót. Felülről más a Tisza. Rémisztőbb, ugyanakkor méltóságteljesebb.

Fotó: Karnok Csaba
A Partfürdő felett repülünk, a házakat a tetők széléig veszi körbe a barna víztömeg. A kék Nivea gömb még büszkén kiemelkedik, de a lámpaoszlopok mintha gyufaszálból készült, vízben felejtett játékok lennének. Az árvízi emlékművet minden oldalról csillogó víz fogja körbe. Közelében katonák, talán önkéntesek is – innen nem lehet megállapítani. A repülőből egy-egy 15-20 kilós homokzsák nevetséges, hiábavaló ellenállásnak látszik az óriás víztömeghez képest. A zsákok hosszú fehér sora a töltéseken azonban mégis megnyugtató.

A pilóta, Rózsavölgyi Vilmos fakadó vizekről, buzgárokról beszél. A Felső Tisza-parton az úttest sötét a víztől. A pilóta számtalanszor látta már, tudja, mit érdemes fotózni, megfigyelni. Ő hívja fel a figyelmünket a Boszorkánysziget – valójában nem is sziget most, hanem nagyobb facsoport – közelében álló sárga markolóra. A szárazföldön hagyták, most alig látszik ki a vízből, de a körülötte terjengő olajfolt megmutatja, hol „süllyedt el".

Már a házak fölött repülünk, innen a Tisza furcsa látvány: mintha domborún simulna a folyam a töltéshez. Mint a pohár, amit „púposra" töltöttek.

A Stefánia és a folyó szintje ugyanaz, ráfekszik a vízre a Belvárosi híd. Rajta apró emberek bámészkodnak. Az úszóház mintha csak egy elszabadult, összeközözött farakás lenne a Tisza közepén.

A Sárga üdülőtelep házai is úszó hordaléknak tűnnek. A magasabb épületek felső ablakai még a vízszint fölött vannak, de néhány ház lapos teteje egy vonalban van vele. A Maros és a Tisza találkozása olyan, mintha egyetlen óriás folyamot látnánk, melynek közepében fák nőnek.
Messzebb nem repülünk, a pára miatt úgysem látnánk sokat. Pedig mennénk még Csongrádra, Kunszentmártonra, az áradás ott még látványosabb.

Visszafordulunk, és most a belvárost is szemügyre vesszük: autók, buszok, erős forgalom. Néhány száz méterre pedig ott a lusta óriás.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Francia filmnapok Szegeden

A legújabb francia filmeket nézhetik meg az érdeklődők jövő hétfőig a szegedi Belvárosi moziban. A… Tovább olvasom