Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

''Ha hazaérök, elkezdök ö-zni''

„Ögye mög a fene a pofádat!" – szidták egymást felmenőink, ma olyat is hallani: „Cseszd mög!". Az ö-zés persze nem csak a káromkodásban érdekes. Arra voltunk kíváncsiak: ma ki, milyen élethelyzetben használja ezt a nyelvjárást.
– Mindszenti vagyok, ott a lakosság nagy része ö-vel beszél. Általános iskolai tanáraim és osztálytársaim bár egyébként ö-ztek, a tanteremben a „standard magyart" használták. Ha viszont odaszóltunk egymásnak, hogy ne szurkálj a körződdel, akkor ö-re váltottunk – mesélte Pölös Zsófia. A fiatal lány mindkét nyelvi változatot gond nélkül használja. Ö-vel beszél a családjával, de e-re vált, ha a társalgást idegenek is hallják. Arra a kérdésre, hogy a gyermekeivel hogyan beszél majd, azt mondta: az apától is függ.
– Jobb esetben a gyerekek is tudnak majd ö-vel beszélni. Rosszabb esetben ők maguk nem használják, csupán nem lesz számukra idegen.

„Nem beszélök kétféleképpen"

Buzás Péter Makó polgármestere, országgyűlési és megyei képviselő a parlamentben, a hivatalban és otthon is ö-zik. „Nem beszélök kétféleképpen" – mondta. Gyermekei viszont nem használják a nyelvjárást, a polgármester szerint azért, mert édesanyjuktól nem ezt tanulták.

Az Üllésen élő Vikivel nem csak elméletben beszélgethettünk a legfiatalabbak és az ö-zés kapcsolatáról:
– Igen, beszélek a kisfiamhoz, Erikhez ö-vel, de észre sem vettem. A sógoromat kértem, hogy figyelje meg. Nem bánnám, ha a fiam így is tudna majd beszélni, ezért sem szeretném ha kihalna ez a nyelvjárás.

Miért csak az e-zés elfogadott? Hiszen ö-vel is lehet választékosan, intelligensen kommunikálni. Nem? – lelkesedett a fiatal anyuka, aki kisgyermekként Kiszomboron élt, de a szegedi iskolaévek alatt elhagyta az ö-zést, mert osztálytársai cikinek tartották.
– Miután otthagytam az iskolapadot, már nem érdekelt, hogy ki mit mond, így újra visszavettem. Bár szó ami szó, a vásárhelyieket nem tudnám hajazni, ők igazán ízesen ö-znek. Annyira jó hallgatni!

Hódmezővásárhelyen és Makón ö-znek a legerősebben Csongrád megyében – tudtuk meg Sándor Klára nyelvésztől. A vásárhelyiek – akik egyébként felismerik a különbséget a sajátjuk és a szegedi ö-zés között – büszkék nyelvjárásukra, amit gyakran középiskolai órán is használnak.

A nyelvi eszmény

A nyelvi eszmény ma már a médiumok nyelvhasználata. A fiatalok ehhez igazodnak – tudtuk meg Galgóczi László egyetemi tanártól. Arra a kérdésre, hogy fennmarad-e az ö-zés, elmondta: ez neveltetés kérdése is, de az a tendencia, hogy a kialakult nyelvi eszmény a regionális, nyelvjárási sajátosságokat visszaszorítja.

Szegeden többen gondolják úgy, hogy ö-vel beszélni unintelligenciára vall. Ez magyarázható a nagyváros öntudatával, és azzal is: sok a betelepülő, így a nyelvjárások kiegyenlítődnek, a standard válik uralkodóvá. Bálint Sándor viszont ö-zve tartotta előadásait a szegedi egyetemen.

– Ha hazaérök, akkor elkezdök ö-zni. Ha otthon érzöm magam, ö-vel beszélök – foglalta össze a negyvenes Nagy András a nyelvjárásnak kedvező körülményeket. A családban – a fiait is beleértve – náluk ez „olyan természetös, mint a levegő". A munkahelyén e-vel beszél, de ha az irodából telefonál haza, akkor átvált. Azt viszont nem szereti, ha más nyelvterületről származók kérik, beszéljen egy kicsit ö-vel az ő szórakoztatásukra.
Arra a kérdésre, hogy szerinte az eredetileg Békés megyei újságíró meg tudna-e tanulni ö-zni, András így válaszolt: „Mög hát."


Dugonics irodalmi rangra emelte volna

Bárczi Géza szerint az ö-zés kiindulópontja a Dráva torkolatának déli vidéke lehetett, és innen terjedt el a nyelvterület többi részére a XV–XVI. században. Az ö-zés a Dél-Dunántúlon, Hódmezővásárhely–Makó–Szeged térségében, a Duna-Tisza közében is uralkodóvá vált, de miután az Alföld török kézre jutott, az ö-zés teret vesztett az irodalmi nyelvben. Dugonics András Etelka című regényében megpróbálta irodalmi rangra emelni, de nem járt sikerrel. Péter László tanulmánya szerint az ö-zés Szegeden és Vásárhelyen sem egyforma. Vásárhelyen és Makón úgy mondják: sömmi, Szegeden: sëmmi – olvasható Szabó József Nyelvjárási és szociolingvisztikai tanulmányok című művében. Sándor Klára elmondta: a magyarban kétféle e volt: zárt és nyílt. Az ö-ző nyelvjárások csak a zárt e helyén ejtenek ö-t, és akkor sem minden esetben. Tőle tudjuk, hogy például Norvégiában bármelyik nyelvjárásnak helye van – a színpadon, a televízióban is. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Víztorony tér áll és egyelőre vár

Szeged legrégebbi lakótelepe, Tarján, két részből áll. A Budapesti körúttól a töltésig tartó északi… Tovább olvasom