Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Húszéves a Szegedi Kortárs Balett (4.)

Emlékképek. Néhány adat. Sorsfordító dátumok és emberek. Történetek. Pár régi és új fotó – a balettről. Ezt ajánljuk szíves figyelmükbe ennek a hétnek a napjain, hiszen – láss csodát – huszadik évadja érkezett el a Szegedi Kortárs Balettnek.
Amint sorozatunk véget ér, szombaton, ünnepi előadásban bemutatja a társulat Juronics Tamás új művét, a Hattyúk tava modern feldolgozását.

Tulajdonképpen hónapokig nem vette senki komolyan, hogy a város emblematikus művészeti együttesét pikk-pakk az utcára lehet tenni. A 2000. május 30-át követően kibontakozó tiltakozási hullám csak amolyan figyelmeztetés volt: „reméljük, tudatában vagytok, hogy nem csinálhattok ilyesmit!" Az ország összes táncegyüttese, a szakmai szervezetek, Juronicsék külföldi vendégművészei és a közönségük a fenntartó önkormányzatot figyelmeztette.

A színidirektor a nyomást érzékelve egy vitafórumon megígérte, hogy a táncosok továbbra is használhatják a „teljes színházi infrastruktúrát" jelképes bérleti díjért – addig is, amíg a város új játszóhelyet nem biztosít számukra. Végül semmilyen ígéretet nem tartottak be, a balettet sorsára hagyták, pontosabban a sértett direktor kénye-kedvére.

Feszült a herceg

Haller János táncolja a Hattyúk tavában – holnap lesz a bemutató, szombaton a jubileumi ünnepi előadás – a férfi főszerepet. Nincs jól. Hetek óta kizárólag arra tud gondolni, hogy ki is ez a Siegfried herceg, mit gondol a világról. A pszichés megterhelés mellett a főszerep fizikailag is nagy próbatétel, pluszban pedig színészi teljesítményt is kíván. A Pécsett végzett fiatal táncos négy éve a Szegedi Kortárs Balett tagja. Ígéretes tehetség, mondják róla, akik értenek ehhez, fokozatosan fejlődik és tűnik ki – nemcsak 190 centis magasságával.

„Másként láttam azután szinte mindent, a színházat, a szakmát, a körülöttem lévő embereket, a társadalmat, a politikát, a művészetet, az értékeket. Amennyire meg tudom ítélni – jobb lettem. Lassan, de rájöttem, hogy az ifjúság édes madara és vele sok-sok szívnek kedves dolog – el." Így összegezett utólag, 2003-ban Juronics Tamás, aki akkor volt 34 éves és 10 éve együttesvezető. A kecskeméti színházban Bodolay Géza direktor fogadta be őket, régóta ismerték egymást, Szegeden dolgoztak együtt korábban. Bebérletezték ott az előadásaikat. Pesten is sokat szerepeltek. És külföldön. Itthon, a városukban, bérlők maradtak, naptári évenként 35 millió önkormányzati forintért öt előadásuk lehetett. Eleinte mindegyik föllépésük valóságos szimpátiatüntetésbe fordult...

A táncosok és vezetőik a rájuk szakadt bizonytalanságot megtanulták legyűrni és elkezdtek küzdeni – egyszerre a létért és a még jobb teljesítményért. 2001 áprilisában volt a bemutatója a Carmina Buranának, amely azóta stabil repertoárdarab, bárhol, bármikor hatalmas siker. Még ebben az évben Juronics is megcsinálta a maga Requiemjét, a veszprémi fesztiválon díjesőt kapott a Mandarin. Aztán jött a Tűzmadár, a Bolero, a Szentivánéji álom, az Atlantisz, a Tybalt, a Carmen. Két szegedi szabadtéri produkció, A fából faragott királyfi, majd az Új Világ. Juronics közben prózát rendezett Kecskeméten. 2005-ben Érdemes művész kitüntetést kapott.

És ugyanebben az évben elkészült végre a szegedi kisszínház, a felújított épületben balettpróbatermet alakítottak ki. Az együttes visszaérkezett városába- színházába.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem cserélnék műfűre a SZOTE-pálya salakját

Szeged - Manapság alig találni salakborítású focipályát Szegeden, pedig néhány évtizede több is… Tovább olvasom