Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 29°C Még több cikk.

Időutazás a Délmagyarral: Végvárrá lett Szeged

Szeged - Kilencven hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet – a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának tizenegyedik állomása: 1920.
„Várni kissé mitse tesz!" – idézi Kemény Zsigmondot Juhász Gyula, a Délmagyarország publicistája. Az 1920. esztendőt beharangozó vezércikkében nagyot remél: „életre érdemes népek és igazak föltámadásának és megdicsőülésének esztendeje, ha van még élet és igazság ezen a szomorú földön". De nincs igazság, ellenben lesz nekünk élet – Trianon utáni végvári helyzet.

Francia vélemény

„A magyarok derék emberek, de rosszul választották meg barátaikat" – írja Franchet d'Esperay tábornok, a keleti haderők főparancsnoka a szegedi múzeumba szánt „kézírásként", mikor január 2-án Szegeden jár. Lapunk részletesen tudósít arról, hogy „pénteken este fél nyolc órakor Konstantinápolyból különvonaton Szegedre érkezett. (…) A Kassban szállt meg kíséretével, ahol a 27., 29. és 47. számú szobákat tartották fenn számukra. Szombaton délelőtt De Tournadre tábornok-városkormányzóval folytatott hosszabb megbeszélést, ezt megelőzően pedig automobilon Újszegeden járt. Délben a tábornok a francia városkormányzónál ebédelt. Délután négy órakor dr. Kelemen Béla kerületi kormánybiztost és dr. Somogyi Szilveszter polgármestert", aztán Balogh Károly tanácsnokot „fogadta (…) a francia térparancsnokság Szentháromság utcai helyiségében". A két szegedi vezetőtől a politikai helyzetről tájékozódott. A formálódó békeszerződés miatt is érdekes, hogy „Magyarország – mondta a tábornok – nem volt hadszíntér, és ha nem lett volna forradalom, helyzete egyáltalán nem volna súlyos". Ugyanakkor Szeged már érzi a határ menti és a megszállt városi lét nehézségeit. Ezért válaszolja a polgármester a tábornok azon kérdésére – „Jó barátságban lesznek-e a szomszédokkal?" – azt, hogy „Elébb adjanak enni." A francia katonát az is érdekli, „Melyikkel vannak jobb viszonyban, a szerbekkel vagy a románokkal?" A tanácsnok válasza: „Nem lehetünk addig jó viszonyban, amíg folyton bántanak bennünket." Erre a megszálló odaveti: „Majd nem fogják önöket bántani, ha a békekonferencia megállapítja a határokat."

Gyászkeretes címlapok

A határok helye foglalkoztatja a szegedieket is. A párizsi béketárgyalások előszeleként jelenti be Franchet d'Esperay tábornok, hogy „a legjobb benyomásokkal és a legszebb emlékekkel elhagyják a várost a franciák". A francia fővárosba utazó magyar békeküldöttségnek mintegy útravalóul január 6-ai vezércikkében Sóhaj címmel fogalmazza meg a szegediek hangulatát Juhász Gyula: „Egy kis nép nagy bánata és gondja indult el most felétek, Európa urai, népek vénei, vegyétek észre, és legyetek iránta megértéssel! (...) Európa uraihoz sóhajok fellegei szállanak most a Duna, Tisza szomorú tájairól. A fellegek villámlani is tudnak, de ezek a fellegek az áldás és béke égi mannáját szeretnék szelíd szárnyakkal visszahozni tájára Dunának, Tiszának! Magyar sóhajok, menjetek és győzzetek!"

Nagy-Magyarország térkép az újszegedi sportpálya lelátójának oldalán. Fotó: Somogyi-könyvtár helytörténeti gyűjtemény
Nagy-Magyarország térkép az újszegedi sportpálya lelátójának oldalán.
Fotó: Somogyi-könyvtár helytörténeti gyűjtemény

„Nemzeti gyász" címmel vezércikk adja meg a magyar delegáció párizsi kísérleteinek eredménytelenségét ecsetelő összeállítás alaptónusát. Erre csak ráerősít az információk címrendszere: „A megcsonkított Magyarország. A békeföltételek szerint az ország határai összeesnek a Clemenceau-féle határvonallal. – A békeszerződést hazahozzák, és a kormány szerkeszti meg a választ. – Apponyi beszéde a Legfelsőbb Tanácsban nagy hatást keltett".

„Megvirrad még valaha?" – kérdezi a gyászkeretes címlap publicistája január 20-án. E keddi, majd a szerdai, a csütörtöki gyászkeretes címlapú újságunk is négy-négy kolumnán át elemzi a magyarság, az alföldiek, de a szegediek szemszögéből is: mi a béke ára.

Veszteségek listája

„A világhelyzet változásától függ a magyar sors változása" – találja fején a szeget Apponyi gróf bécsi beszédében. A január 25-ei vezércikkíró is erre utal a béketerv szegedi veszteségeket leltározó információja fölött. A dél-alföld fővárosa elveszítette a Szeged–Szabadka–Baja vasúti vonalat, de még az élelmezési körzetet is – táviratozik kétségbeesetten a két grófnak, Apponyinak és Telekinek a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara. A dr. Tonelli Sándor kamarai titkár vezette testület hangsúlyozza: „Szeged, az ország legnagyobb vidéki városa a legkisebb élelmezési körletre utaltatott. (…) A város élelmezését eddig a torontáli és bácskai részek szolgáltatták, hiszen az északra eső területek homokos szőlőterületek, amelyekről Szeged gyümölcsön kívül alig jutott bármihez. (…) Torontál, Bácska felől kereskedelmi és gazdasági, úgyszintén kulturális téren is állandóan fokozódó gravitáció volt Szeged felé. (…) Elvesztett a szegedi kereskedelmi és iparkamara 110 képviseletet 140 képviseletéből. Elvesztette Újvidék, Zombor, Szabadka stb. gócpontokat. Elvesztettük virágzó ipartelepeinket, gyárainkat. Elvesztette a szegedi MÁV üzletvezetőség 60 percentjét a vonalhálózatának, és ezen 72 állomást." Sérelmeit közös memorandumba foglalják „az egyes érdekeltségek" és a város.

2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1920
Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1920

A békedelegáció útjáról, az „M. T. I." híreit rendre közreadja lapunk – többek között a „Telefon, távirat" című új rovatban. Például február 11-én Apponyi Albert gróf nyilatkozatát. A bécsi jelentés szerint „ő, mint a delegáció összes többi tagjai, minden erejüket latba vetik Párisban, hogy elérjék mindazt, ami egyáltalán elérhető. A magyar békedelegációra mindenképp súlyos feladat vár, mert meg van kötve a mozgás minden lehetőségétől, és úgyszólván hadifogoly módjára el van zárva, mert a külvilággal egyáltalán nem érintkezhet, míg ellenségeink szabadon és korlátlanul agitálhatnak ellenünk Párisban."

Lépés kint és bent

„A békeszerződés alkotói közül egy sem igényli azt, hogy munkáját szentnek és sérthetetlennek mondják, és elvárja mindegyikük, hogy a béke művének igen nagy részét az idők során módosítani fogják" – idézi lapunk február 15-ei száma Lord Curson felsőházi beszédét az MTI berlini tudósítása alapján. De hiába az ilyenféle „különvélemény" a világpolitikában, beszűkülnek a hazai cselekvési lehetőségek.

A Délvidéki Liga első zászlóbontását Szegeden tartja „vasárnap délelőtt 10 órakor (…) a városháza nagytermében" – adja hírül lapunk március 2-án, kedden. Herczeg Ferenc író, a szervezet elnöke kijelenti: „Ha az irredentizmus azt jelenti, hogy soha, soha, de soha nem fogunk belenyugodni abba a véres gyalázatba, abba az égbekiáltó igazságtalanságba, amelyet Szent István ezeréves birodalmával elkövettek, akkor mi igenis irredentisták vagyunk." Ugyanakkor azt is mondja a ligáról, hogy az „nem irredenta szervezet. Nem akarunk rombolni, mi építeni akarunk. A mi fegyverünk nem a gyűlölet, hanem a szeretet. Mi részt akarunk venni abban a munkában, amely az egész magyar társadalomból egy egységesen szervezett, jól fegyelmezett, istenfélő, munkás, hazafias társadalmat akar alkotni. (...) Mert naggyá, gazdaggá csak a nemzeti érzés tehet."

Szeged népe meg – közöljük rendre áprilisban, májusban – „az országnyomorító békefeltételek ellen tiltakozik, határozatai javaslatot küld a kormányzó főméltóságának".

Lapunk április 15-től Szeged címmel jelentkezik. „A nyilvánosság szegedi kórusába a mai nappal új hang vegyül: a Szeged szava. Azok, akik fölfigyelnek erre a szóra, akiket az elborult magyar élet-halál harca lélekzetfojtóan érint, bizonyára azzal a komoly kíváncsisággal veszik kezükbe ezt az újságot: vajjon a közvéleménynek ez az új visszhangja, irányítója a sok közül melyik utat akarja róni, melyiken véli biztosan szolgálni az ország a mindnyájunk boldogulását. A néma kérdésekre feleljen íme a Szeged programja.

Magyarország a régi határokkal rajzolódott a lelkünkbe s erről a mélyen bevésett vonalról nem akarunk, nem tudunk lemondani. Úgy érezzük: a csonka Magyarország az a talpalattnyi föld, amelyen lábunkat szilajon megvetve, a történelem legigazságtalanabb békéjét meg kell és meg fogjuk dönteni." Erre várni, tényleg várni és várni kell.

Kronológia: 1920. február 16.: Összeül az első nemzetgyűlés. Február 24. – március 30.: A román hadsereg kiüríti a Tiszántúlt. Március 1.: A nemzetgyűlés Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választja. Május 28.: Dr. Löw Immánuel főrabbi letartóztatása egy sajtónyilatkozatért. Június 4.: Aláírják a Magyarországgal kötött békeszerződést a versailles-i Kis-Trianon palotában. Az aláírás percében a békeszerződés elleni tiltakozásul az országban megkondulnak a harangok. Június 23.: Összeül a szegedi közgyűlés – 15 hónap szünet után, a régi önkormányzat helyreáll. Július 21.: Az antant határmegállapító bizottsága Szegedre érkezik. Augusztus 15.: Megjelenik a Szeged – a május 30-án megszűnt Délmagyarország utódaként, Szilassy Cäsar szerkesztésében. November 15.: A nemzetgyűlés ünnepélyesen tiltakozó nyilatkozat után elfogadja a trianoni békeszerződésről szóló törvényjavaslatot. December 31.: Népszámlálás – az ország területe 92.963 km2, a 7.990.202 népesség 90 százaléka magyar anyanyelvű, Budapest (929 ezer fő) után Szeged (119 ezer 109 fővel) a második legnagyobb város.

Arcél: Frank József (1875–1929)

Szürke eminenciásnak, a megbízható, jó újságíró és szerkesztő mintájának nevezi Frank Józsefet az irodalomtörténész Lengyel András. A kutató Frank életéről kevés adatot lelt: 1875. március 12-én született Baján. A kisvárosi zsidó család gyermekét középiskolába már Szegedre, a piaristákhoz járatta, majd a pesti egyetem orvosi fakultására iratkozott be, de mint bölcsész került Németországba. Több szegedi lapnál is dolgozott az 1900-as évek elején, majd 1918-ban a Délmagyarország szerkesztőségébe került, ott egy év múlva a második a fizetési listán. 1920. április 10-én pedig az olvasható az impresszumban: „Szerkesztéséért és kiadásáért ideiglenesen felelős Frank József". Szerkesztőként fő műve, hogy – Péter László irodalomtörténész szerint – a Szeged néven jelentkező Délmagyarország „politikai radikalizmusában, színvonalában is" a Horthy-korszak talán legjelentősebb napilapja lett. Hosszas betegség után, 1929. március 24-én halt meg.

Parancs. Fotó: Somogyi-könyvtár helytörténeti gyűjtemény
Parancs. Fotó: Somogyi-könyvtár helytörténeti gyűjtemény

Parancs

„De Tournadre tábornok, szegedi városkormányzó, a város és annak területei fölötti impériumot 1920. március elsejei hatállyal a magyar polgári és katonai hatóságoknak adja át" – kiáltja a jó hírt világgá a Délmagyarország február 29-ei számának címlapja. A városkormányzó – miközben „igen őszintén szerencsét kíván Magyarország talpraállásához" – Deák Ferencnek Józsefhez intézett szavait idézi: „Nem háborúskodásban, hanem alattvalóinak békés egyesülésében és megelégedettségében rejlik egy ország boldogulása." Minderre – név nélkül író – publicistánk válasza: „A magyar Dél ünnepe van ma, a Bánát és Bácska ünnepe, a magyar Dél Straszburgjának fogadalmi napja az egyelőre magyar végvárrá lett Szegeden. Valóban, fogadalmi ünnep ez, az erőszakkal elszakított déli országrészek idejött fiai hűségesküt tesznek ma, hogy az integer Magyarország érdekében élnek és halnak, érette küzdenek rendületlenül, szívvel, szóval, tettel, ahogy kell és lehet…"

A kormányzó látogatása

„A dátum: 1920. március 18. Szeged az ország kormányzóját fogadja, főméltóságú Horthy Miklóst, Magyarország újjászervezőjét, forradalmak dúlása után az alkotmányos rend biztos, békés útjára vezetőjét" – kezdődik a március 19-ei, négy és félkolumnás Délmagyarország-tudósítás.

Horthy Miklós Szegeden 1919-ben. Fotó: Somogyi-könyvtár helytörténeti gyűjtemény
Horthy Miklós Szegeden 1919-ben. Fotó: Somogyi-könyvtár helytörténeti gyűjtemény

A szegedi Indóház téren tömeg várja a kormányzó, Horthy Miklós érkezését. Lapunk tudósításában szó esik a peron díszítéséről, közöljük a vendéget fogadó helyi hatalmasságok névsorát, utána a megérkezés részleteit. A főispáni, polgármesteri beszéd után a menet megindul, elhangzik a „Te Deum", majd dr. Kelemen Béla, aztán dr. Zadravetz István beszéde. Imát mond „Antalfy ref. tábori lelkész", szót kap a „Vöröskereszt-Egylet". Ezután fölvonulnak a csapatok a kormányzó előtt, a kormányzó ellátogat a katonasághoz, majd küldöttségek tisztelegnek a városházán Horthy előtt. „A kormányzó az összes üdvözlésekre egy beszédben válaszolt." Miután Horthy Miklós fölidézte az egy évvel ezelőtti itt tartózkodását, azt mondja: „Midőn most eljöttem e metropolisba, a nagy országdúlás, nemzetgyilkolás után, arra kérem a város minden lakóját, hogy legyenek hűek őseik hitéhez, a haza rögéhez, az ország alkotmányához; legyenek hűek becsületes munkájukkal, áldozatkész szorgalmukkal, s akkor mondom Önöknek: Magyarország nem volt, hanem lesz!" Az ünnepséget – mely a Kassban „160 terítékű lakomán" zárul – Shvoy Kálmán őrnagy, vezérkari főnök szervezi.

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1920-ból.

A láncosok ellen. „A vidékről a városba hozott vagy csempészett árukat rendszerint a láncosok vásárolják össze, s titokban a fővárosba, vagy más olyan helyekre szállítják, ahol uzsoraárakon értékesíthetik. A láncosok e spekulációja megakadályozása közérdekű. Ezért a magyar közélelmezési minisztérium szegedi kiküldöttje január hó másodikára értekezletet hív össze, hogy megbeszéljék a láncosok uzsorájának letörésére szükséges teendőket. Az értekezleten részt vesznek dr. Kelemen Béla kerületi kormánybiztos és dr. Vasek Ernő főispán is" (január 1., csütörtök).

A város bűne. Androvicky Jánosné „négy métermázsa fát kapott s a hazaszállítás, miután az utcája nincs felkövezve, hatvan koronájába került. A kövezett utcákban 25 koronáért fuvarozzák a fát, s minthogy 'a város bűne' a kövezetlenül hagyott utca, kéri a városi tanácsot, hogy a fuvardíj-különbözetet, 35 koronát térítse meg neki" (január 6., kedd).

Egyetemi bizottság. „A kolozsvári egyetem tanácsa hétfőn este hét órakor a budapesti vonattal Szegedre érkezett. (...) A város polgármestere, a helyi egyetemi bizottság és a városban időző egyetemi hallgatók közül negyvenen jelentek meg a Szeged-állomáson a tanárok ünnepélyes fogadására." A 11 tagú tanácsból – többek között – eljött „dr. Schneller Károly rektor, Korb Flóris műépítészeti tanár, aki az ötszáz ágyas szegedi kórházat tervezte. (…) A tanárokat a város díszhintajain vitték lakásaikra, majd a Kass-étterembe, ahol a város vezetőségével együtt vacsoráztak…" A kolozsvári egyetem elhelyezéséről tartott városházi tanácskozáson dr. Gaál Endre tanácsnok elmondta: „Ha a térképen vízszintes vonalat húzunk Budapesten keresztül, meggyőződhetünk róla, hogy a vonaltól délre középiskola is alig van. (…) A vonaltól északra ellenben számos főiskolát találunk. (…) A háború előtt eszközölt számítások szerint legalább 2000 hallgató lett volna a szegedi egyetemen. (…) A leszámoló-hivatalban 60-70 modern tanári lakást lehet berendezni. Az orvosi egyetemi céljait szolgálnák a közkórház, gyermekkórház, szemkórház, bábaképző és a két katonai kórház. Az előadásokat az egyik gimnáziumban tartanák, de a laktanyákat is igénybe lehetne venni. A kultúrpalota és a könyvtár szintén alkalmas volna egyetemi célokra. Az egyetem számára meg lehet teremteni Szegeden az összes előfeltételeket." A kolozsvári rektor szerint „Szeged történelmi hivatást teljesít. A legnagyobb súlyt a közgazdasági fakultásra kell helyezni. Ipar és kereskedelem nélkül nincs hatalom, hatalom nélkül pedig nincs önállóság. (...) A közintézményeket két napon át szemrevételezi az egyetemi bizottság, majd kolozsvári vendégek csütörtökön reggel utaznak vissza Budapestre" (január 14., szerda).

Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1920
Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1920

Szociáldemokraták a főkapitánynál. A választási kampány hangulatát jellemzi, hogy „Dr. Bottka Dezső főkapitány szerdán délután magához kérette a szociáldemokrata párt küldöttségét, hogy a rendfenntartás érdekében a munkásság nyugodt magatartását biztosítsa. A főkapitány figyelmeztette a munkásságot, hogy kerüljenek minden izgató jellegű szónoklatot, mert most minden szóval gyújtani lehet. A haza rendkívül szomorú helyzete sokszorozott figyelmet igényel, s reméli, hogy a munkásság megmaradna e fegyelem korlátain belül" (január 15., csütörtök).

Önreklám. „Fizessen elő a Délmagyarország politikai napilapra. Előfizetési ára házhoz szállítva 1 hóra 12 kor., negyedévre 36 kor. (…) Egész évre 144 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Boldogasszony sugárút 4. szám, földszint. Demke palota. Telefon 305" – ajánlja olvasói figyelmébe önmagát lapunk, melyet ekkor „Bruckner D. és társa utóda könyvnyomdájában, Petőfi Sándor sugárút 1." alatt készítenek. (január 18., vasárnap)

Képviselők. Szeged nemzetgyűlési képviselői: „Gróf Teleki Pál, dr. Kószó István és Pálfy Dániel" (január 27., 28., kedd, szerda).

Szellemfestő. „A természet földöntúli titkát, a meghalt emberiség lelkének, szellemének képét megrajzolom, vagy festem. Kopasz Jolán, Szentháromság utca 43." E hirdetés nyomába ered „g.", aki kideríti: az asszony szerint létezik bolygónyelv és bolygóírás. Például: A „Párizsból jelentik" bolygóul: „Raharehara rohoma, rahaberozó, raharozó raha moze raharamozó". A riportot az asszony kérése zárja: „Nagyon kérem, ne kompromittáljon. Én az emberiségen akarok segíteni" (február 5., csütörtök).

Az állam adósságai. „A polgármester több előterjesztéssel fordult a kormányhoz, kérve, hogy a kormány helyett a város által kifizetett kölcsönöket mielőbb térítsék vissza. A kormány mintegy 8 millió koronával adósa a városnak" (február 5., csütörtök).

Első kommunistapör. „A szegedi törvényszék gyorsított eljárás alapján tárgyaló ötös tanácsa Denk Tivadar törvényszéki bíró elnöklete alatt csütörtökön tárgyalta az első szegedi kommunistapört. A tanács előtt Bezdán Sándor 19 éves asztalossegéd állott vádlottként. Az ügyészség izgatás miatt emelt vádat ellene, mert a múlt év december 18-án Lehoczky Jenő és Bokor András nemzeti hadseregbeli katonák előtt azt a kijelentést tette, hogy 'megálljatok, ti nemzeti hadseregbeliek, ti is csak addig fogtok élni, amíg mi, kommunisták felébredünk' (...) Bezdánt 6 hónapi börtönre" ítélték (február 6., péntek).

Tábori püspök. „Zadravecz Istvánt tábori püspökké való kinevezése elszólítja Szegedről, hogy működését Budapesten, a nemzeti hadsereg fővezérségén folytassa" (február 7., szombat).

Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1920
Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1920

Valutarazzia. „Dr. Bottka rendőrfőkapitány rendeletére egy szakasz rendőr és detektív elállotta a Tisza szálló összes ajtajait. Papp József rendőrtiszt pedig a kávéházban kihirdette az ottlévő vendégeknek, hogy (…) a pénzügyigazgatóság megbízottjának, dr. Márki György titkárnak közbenjöttével valutarazziát fog tartani. Ezzel kapcsolatosan ellenőrizni fogják, hogy az idegenek közül nem tartózkodik-e olyan is a városban, akinek erre engedélye nincsen…. A polgári rendőrök végigmotoztak minden egyes személyt, leigazoltatták őket, és akinél 1000 koronán felüli pénz találtak, a pénzügyi titkár elé állították. (…) Az első nagyobb fogás Spaser Géza Petőfi Sándor sugárút 64. szám alatti lakos volt, kinél 65 darab ezrest találtak" (február 18., szerda).

Álarcos rablók. „Hírhedt rablóbandát kerített kézre csütörtökön a szegedi rendőrség. (…) Herédi Mihály 28 éves és felesége, Habi János 26 éves és Dani István 25 éves Alsótanya mórahalmi kapitánysági emberek. (...) A múlt év novemberében borügynöknek adták ki magukat, végigjárták a tanyákat (…), megtudták, hogy melyik gazda adta el a borát, s ha eladta, kik vették belőle, mennyi pénzt kapott érte. Egyben helyszíni szemlét is tartottak az erre alkalmas helyen. Este az utcán álarcot öltve fegyveresen törtek be az illető tanyára, s a gazdát kényszerítették a pénz átadására" (március 6., szombat).

Átjárás. „A katonai körletparancsnokság közli: 28-án vasárnap délután 1–6 óráig Újszegedre minden igazolvány nélkül bárkinek át lehet menni. (…) Élelmiszerek áthozatala, valutakereskedés stb. szigorúan tiltva van. Újszegeden való tartózkodás csak a csendőrkordonon belül lehetséges" (március 28., vasárnap).

Pénzhamisítás. „A lebélyegzett pénz hamisításának különböző módozataival ismerkedtünk meg néhány nap alatt. Először egy szatócsot füleltek le, aki egy húszdekás rézsúly aljára véste rá a tilos mintát, azután egy fiatal társaságnál egy egész bélyegzőgyárat fedeztek fel, ahol pecsétviaszba öntötték be a bélyegzőket." Azután a hetipiaci csaló „kivágta a tízkoronásról a pecsétet s ráragasztotta azt egy ezer koronásra. (…) Ha így haladunk, hamarosan több lesz Szegeden a hamis pénz, mint az eredeti" (április 4., vasárnap).

Piaci árak. „A Tiszántúl felszabadulásának erősen érezhető a hatása a szegedi piacokon. (…) Szombaton például 80.000 tojást árusított ki a hatóság 1 korona 80 fillérérét, azonkívül 500 pár csirkét 75 koronáért kilóját" (április 11., vasárnap).

Főispán. „Az új szegedi főispán, ma már kétségtelen, dr. Aigner Károly szegedi ügyvéd lesz (…), családjának itt háromszáz éves múltja van. Dr. Aigner 36 éves, képzett (...), aki tiszta gondolkodásmódjával, a mesterkélt, szélsőségektől mentes politikának az embere" (május 15., szombat).

Szünet. „Elháríthatalan akadályok, amelyekkel képtelen voltunk megbirkózni, arra késztették a Délmagyarország kiadóhivatalát, hogy a lap szüneteltetését határozza el. Május 22-én múlt tíz éve, hogy a Délmagyarország első száma országszerte szenzációt keltve megjelent. A szerkesztőség és a kiadóhivatal mindvégig azon volt, hogy a várakozást, melyet az első szám működése nyomán a működéséhez fűztek, kielégítse." A Délmagyarország megjelenése „keddtől kezdve szünetelni fog. A kiadóhivatal megszakítás nélkül folytatja működését. (…) A Délmagyarország nyomdája pedig Szeged legújabb és legmodernebbül felszerelt nyomdája, megkezdi munkásságát Szeged kereskedelmi és ipari életében" (május 30., vasárnap).

Olvasóink írták

  • 3. itti 2008. szeptember 21. 20:09
    „érdekes és élvezetes az elmúlt 100 év”
  • 2. radikalis 2008. szeptember 13. 22:39
    „rohoma, rahaberozó :)”
  • 1. mai 2008. augusztus 30. 18:40
    „,,Dr. Bottka Dezső főkapitány" Kiderülhet, hogy rokonok...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Védett teknősöket koboztak el német csempészektől

Szeged - Kétszer is találtak az elmúlt napokban védett teknősöket csempészeknél a vámosok. Először… Tovább olvasom