Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Je suis Kelemen

Szeged - Igazi produkció helyett végül felolvasószínház lett a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával bemutatott Színészköztársaságból. A második előadás ˝technikai okok miatt˝ elmarad.
Fekete György és az általa vezetett Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szellemisége – úgy tűnik – ifjú szívekben él tovább Szegeden. A kormányzati kultúrpolitikát népszerűsítő szervezet támogatásával, erős fél ház előtt mutatták be csütörtökön a kisszínházban a szegedi teátrum felfedezettje, Kaj Ádám színháztörténész-rendező Színészköztársaság című „darabját".

A „színházi mese" tiszteletre méltó színháztörténeti tényekre épül: az első magyar színigazgatóról, Kelemen Lászlóról és az első magyar társulat megalakulásáról, a nemzeti kultúráért folytatott küzdelmeikről szól. Olyan érdekfeszítő és drámai, hogy a mellettem ülő néző a másfél órás performance közepén elszunnyadt, és apró horkantással csak a következő hangosabb jelenetnél riadt fel.

előadásból. Fotó: Kuklis István
Báhner Péter, Hodu Péter és Sorbán Csaba a színpadon. Jelenet az előadásból. Fotó: Kuklis István

Kaj Ádám komolyan vette az MMA pályázati kiírását, és belegyömöszölt a „darabba" minden nevet, dátumot, darabcímet, ami a magyar színjátszás hőskorában felbukkanhatott. Még a „szögedi boszorkánypör", a szereposztó dívány és a Bodolay Géza rendezésében Szegeden is színre vitt német kortárs szerző, Schimmelpfennig neve is előkerült. Kritikát olvastak fel a kritikusról, a rendezőről, a színészről. Ha kissé belterjesen is, de ezek legalább humorral szóltak, mindarról, ami a színházban 220 év alatt sem sokat változott.

Vicces volt, hogy a Kelemen-féle társulat ifjú naivája egy olyan pösze reménység, akit beszédtechnikája miatt rögtön el kellene tanácsolni a színpadtól. Je suis Kelemen, Je suis Kazinczy – hirdették falra ragasztott fecnik. Ha jól értettem, ezzel is az egykori és a mai színházi küzdelmek hasonlóságára próbált utalni a rendező. „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!" – idézték Batsányi nevezetes sorát is, ami persze ma is aktuális, csak épp pró és kontra is szabadon értelmezhető.

A színházért lelkesedő, de ezért egy kis megalkuvásra mindig kész Kelemen Lászlót basszusgitáron is játszva Hodu Péter alakította, Báhner Péter rigorózus Kazinczy Ference szigorúan az igazi értékek pártján állt, Kéner Gabriella Rehákné Moór Annában megmutatta a civilben is primadonna színésznő prototípusát. Zárásul Sorbán Csaba a besúgónak állt Sehy Ferencként mondta el a darab legérdekesebb vendégszövegét: Kazinczy fordításában Hamlet monológját. Máskülönben a produkcióban elhangzott követelést egyetértőleg idézhetjük: „Legyen szabadság, egyenlőség, színház!"
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Utolsó szavaival szerelmet vallott feleségének S. Nagy István

Tegnap kísérték utolsó útjára S. Nagy István eMeRTon-díjas, Artisjus-életműdíjas dalszövegírót. Tovább olvasom