Délmagyar logó

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos -2°C | 7°C Még több cikk.

Jöhet a párkapcsolati nevelés, ha nem ideológiát tanítanak

Szeged - A lapunk által megkérdezett szociológus, és egyetemisták is jónak tartanák az iskolai párkapcsolati oktatást. Látják azonban a buktatókat is, a szakember az ideológiai nevelés veszélyét emelte ki, a hallgatók szerint fontos, hogy ne „kamuduma" jöjjön le a diákoknak.

– Sok fiatal nincs tisztában azzal, hogy milyen értéke van egy kapcsolatnak. A szülők sem ülnek le velük beszélgetni az ilyen dolgokról, és az iskolákban is elsiklanak a téma felett – mondta egy egyetemi hallgató azzal kapcsolatban, hogy az udvarlás, a szerelem és a hűség oktatása is bekerül az új Nemzeti alaptantervbe. A részleteket az origo írta meg. Harangozó Emese hozzátette: benne nincs hiányérzet, amiért nem tanult ilyet, de baráti körében sokaknál látja, hogy hiányoztak a családi beszélgetések. A szintén SZTE-hallgató Borbély Zoltán szerint van mit javítani az emberek közötti kapcsolatteremtésen és kommunikáción, ezért egy ilyen oktatás hasznos lehet. Hangsúlyozták azonban, nem mindegy, ki és milyen életkorban tanítja a gyerekeket, hogy azt ne „kamudumaként" értékeljék.

– Magyarországon egyfajta morális erodálódás figyelhető meg párkapcsolati szinten. A házasságok közel 58 százaléka végződik válással, ráadásul sok esetben az együttélés és a gyermekvállalás nem jár házasságkötéssel, tehát az ilyen kapcsolatokban történő szakadást nem lehet statisztikailag nyomon követni – magyarázta Erdős Csaba szociológus. Hangsúlyozta: a család intézményének stabilitása megrendült, pedig a gyermeket a családban érik a legfontosabb hatások, tanúja lesz például a konfliktusoknak, és azok megoldási variánsainak – ezek a minták aztán egész életére hatnak. Mivel a családi mintákkal problémák vannak, felértékelődik a kortárs kapcsolatok és az iskola szerepe. A kortársaknál viszont sok esetben ugyanazokkal a gondokkal találkoznak a gyerekek, mint otthon.

Borbély Zoltán és Harangozó Emese jónak tartja, hogy bekerüljün a tantervbe a párkapcsolati oktatás. Fotó: Frank Yvette
Borbély Zoltán és Harangozó Emese jónak tartja, hogy bekerüljün a tantervbe a párkapcsolati oktatás.
Fotó: Frank Yvette

– Az iskola tehát mint a szocializáció egyik fontos tere kiváló alternatíva lehet a szocializációs hézagok betömésére, az értékrendszer formálására. A problémakezelést, a párkapcsolati krízisek megoldásait ugyanis tanuljuk, és ha az elsődleges csatornák bezárulnak, szükség van alternatívára, ami az oktatás révén megkerülhetetlen lenne, vagyis nem hagyható figyelmen kívül – fogalmazott a szociológus, aki egy fontos veszélyforrásra is felhívta a figyelmet: az ideológiai alapú nevelésre.

– Szükség van egyfajta korrekcióra párkapcsolati szinten, de kérdés, hogy mindezt milyen értékrendszerbe bújtatva kell vagy lehet véghezvinni. Erre nincs egységesen elfogadható és használható recept, mert befolyásolja az egyének világnézete. A konzervatív látásmód nem jobb, mint a liberális, vagy fordítva. Nem szabad, hogy az oktatás ideológiai irányultságot képviseljen. Ezért oktatáspolitikai kerekasztal létrehozására lenne szükség, és olyan szakemberek bevonására, akik az adott problémában kompetensek, például pedagógusokra, pszichológusokra, szociológusokra.

– Bár a tervezetből sok minden nem szivárgott ki, annyi bizonyos, hogy gyakorlatiasabb személet kialakítása van kilátásban. Erre szükség is lenne – fogalmazott Erdős Csaba.

Olvasóink írták

22 hozzászólás
12
  • 22. vári 2011. november 02. 11:22
    „dodoni

    "Már ha annyit mondok csak, hogy a többszöri küret meddőséget okozott nagyon sok nőnél. Meg akár az egy is okozott."

    Ez igaz, de ennek elkerülésének működőképes módja szerintem a megfelelő felvilágosítás, az elérhető, megfizethető fogamzásgátlás, nem az ideológia.Jozko hozzászólása tartalmazza az igazságot. Amíg mindez nem változik, hiába próbálják gyerekvállalásra ösztönözni a fiatalokat.”
  • 21. smalltown 2011. november 01. 23:47
    „13. dodoni 2011.11.01. 16:02
    12. Dittike

    Olvastál már valamit ebből a párkapcsolati kalauzból? Ha nem, s ha netán majd azt fogod olvasni az esetlegesen elkészült tankönyveben, hogy szeressétek egymást; legyetek egymáshoz türelmesek, ne akarjatok uralkodni a másikon; férjetek ne csak arra kelljen, hogy hozza a pénzt, biztosítsa az anyagi hátteret a kozmetikusotokhoz, heti fodrászatokhoz, feleségetek meg ne csak arra, hogy ha rátok jön a biológiai szükség, akkor kéznél legyen valaki, akkor ez számodra tűrhetetlen lesz és népbutításnak fog minősülni?

    Dodoni, ennyi kozhellyel meg szerinted majd valtozni fog valami?”
  • 20. deszkás 2011. november 01. 21:14
    „3 gyereket neveltünk föl és szoc pol nélkül (mert falun 84 ben vezették be) épitettünk anno de ma? Mert a Kádár rendszerben se volt mindenkinek szoc pol. Először Budapesten vezették be (68ban) majd a kiemelt nagyvárosokban (72 ben)”
  • 19. jozko 2011. november 01. 21:01
    „Hogyan is van ez - ha úgy jobban a mélyére ásunk?

    Népszaporulatról érdemben akkor beszélhetünk, ha minden szülőképes nő szül átlagosan legalább 3 , életképes és egészséges gyermeket, akik felnevelve tovább folytatják a sort.
    /az adójogszabályok változása ilyen irányba hatna, de féloldalasra sikeredett: bünteti a kis gyerekszámú családokat- viszont nics kellő vonzerő a szülések számának növelésére!
    Csak a párkapcsolatok szaporítása, tökéletesítése jó esetben a nemzések számát növelné...

    Szembe kell nézni a következő , nagyon is valós tényekkel :

    A 3 vagy több gyermeket normális szinten /nem segílyekből/ nevelni probálók -
    a szegénységi küszöb alatt élnek, még átlagosan jó jövedelmeket is feltételezve!
    Ezt megérzik a szülők, a gyerekek is! /És többnyire szégyellik.../
    3 gyermek megszülését vállaló édesanyának kb 40 éves koráig el lehet köszönni a karrierépítéstől -és a normális keresettől - hacsak nem akarja más nyakába varrni a gyerekeit!
    40 éves kor után pedig karriert építeni - akárcsak munkát találni - szinte esélytelen-mert a neveléssel és nem a kapcsolati tőke építgetésével volt elfoglalva...
    A becsületes 3 gyerekes fiatal, de gyorsan elhasználódó szülők életét a nagyon is szapora gondok, az anyagi nehézségek, a társadalmi szinten megvalósuló / és elmarasztaló!/ összehasonlítások rohamosan pusztítják, a szerelem is, /esetleg a hűség is.../ inog.
    A társadalom nem kedvez a nagy család nevelésének, sőt.
    A kevés gyermeket vállalók előbb utóbb /még magasabb adók mellett is.../ magasabb életszínvonalat és jövedelmet, ennélfogva magasabb nyugdíjakat érnek el - aminek a vásárlóértékét a ha nem is nyomorban, de nehézségek között élő "sok gyerek" teremti meg!
    Összességében a társadalom kizsákmányolja a nagycsaládosokat -akik munkából, bérből akarnak megélni!

    Amíg ezen érdemi változást a társadalom nem tud eszközölni, addig az összes duma csak kiáltrás a pusztába.

    Végigéltem azt, amiről beszélek.
    Természetesen nem tartom magam csalhatatlannak - de csak tapasztalt nagycsaládosokkal tudok erről vitázni!”
  • 18. dodoni 2011. november 01. 19:33
    „16. vári

    Nem korrelál egyértelműen és úgy, ahogy sokan vélik, nyilván, de, hogy volt és van hatása a születésszámokra (negatívan nyilván) azt sem lehet vitatni. Már ha annyit mondok csak, hogy a többszöri küret meddőséget okozott nagyon sok nőnél. Meg akár az egy is okozott.

    17.-re

    Nos, tudod, ha a cigarettás dobozokon nem bugyuta feliratok volnának, hanem, mondjuk egy utolsó stádiumában lévő rákos beteg fotója vagy COPD-s és a legkisebb megerőltetésre fulladó apám beszélhetne nagy nyilvánosság előtt arról, hogy mit él meg az évtizedes dohányzása nyomán, annak talán már lenne hatása.

    A kommunikáció hiánya egy másik fórumon is szóba került és megállapítottuk, hogy hiába van kommunikáció, ha a másik süket rá. A döntő kérdés: a szeretet. Az, hogy akarok-e tudok-e a másiknak örömöt okozni, a másik öröme-e a fontos számomra (olykor megalkuvás árán is) vagy csak a magamé.

    Nos, a munka hiányát, meg a fizetés nagyságát is elfogadom egy bizonyos mértékig, de amikor kimegyek a városon kívülre, szülőföldemet járom és látom a temérdek sok magára hagyott, összedőlő épületet, parlagon heverő földet, akkor elgondolkodom, hogy biztos nincs itt munka vagy csak a kifogásokat keressük és a kényelem vezérelt-e minket ebben is, amikor "elhagytuk a földet", őseink legfőbb életformáját.”
  • 17. vári 2011. november 01. 18:50
    „dodoni

    Egy tini számára olyan távoli és irreális még a családalapítás, mint olyan, hogy a sok erre vonatkozó okosság nem megy át a szűrőjén. Ugyanígy hiába beszélsz a többségüknek a tüdőrákról, egy fiatal ember természetesnek veszi, hogy egészséges, és el sem tudja képzelni, hogy egyszer talán nem lesz az. Viszont: olyasmikkel meg lehet szólítani őket, amik a hétköznapjaik részét alkotják, amik már most is érintik őket. Nem állítom, hogy működésképtelen a dolog, csak nem mindegy, mit okítanak és milyen formában. Mivel a párkapcsolattal kapcsolatos ügyekben már érintettek, pl. szituációs játékokkal rá lehet őket ébreszteni az empátia és a másik ember tiszteletének fontosságára. De pl. a hűségre nevelést, a párkapcsolati krízisek "megoldástanát" megvalósíthatatlannak tartom.
    Hacsak nem áttételesen, a jó kommunikációra okítva - meggyőződésem, hogy a párkapcsolatok többsége a kommunikáció hiányán, rossz technikáin bukik el.

    Na meg, hogyan képzelik, hogy a gyerekvállalás fontosságára okítják a nebulókat? Nem kizárólag anyagi kérdés a gyerekvállalás, de az is. Ma sem azért születik kevés gyerek, mert az emberek annyira individualisták, hanem azért, mert azt látják, hogy a lelkiismeretes munka NEM hozza meg a gyümölcsét. Lásd, az újévtől megint az átlagfizetésűek fognak kevesebbet keresni.”
  • 16. vári 2011. november 01. 18:44
    „dodoni

    Az abortuszok száma folyamatosan csökken, ami ellentmond annak, hogy a liberális szellem okolható mindenért.
    Megjegyzem, az abortuszok és a születések száma nem korrelál egyértelműen, vagyis, nem azért van kevés gyerek, mert sok az abortusz. Ha az abortuszok száma x-szel csökken, az nem eredményezi automatikusan a születésszám növekedését x-szel.”
  • 15. dodoni 2011. november 01. 16:31
    „14. macs

    "Az "Isten ad báránykát, ad hozzá legelőt is" mentalitás nem normális."

    De az sem normális, amikor a gyermek elmaradását örökösen az anyagiak hiányára vezetik vissza, ami nagyon sokszor nem több a bizonyítvány megmagyarázásánál, önigazolásnál. Ott ugyanis, ahol az anyagiak, a jólét, a kényelem, az élvezkedés került az értékrend csúcsára, semmiféle anyagi tényező nem lesz elég. Mondom ezt én, aki máskor meg hirdetem, hogy fontosak az anyagiak. Is! Ezzel a nyomatékkal.

    A gyermeknek joga van a normális élethez (ezt megint anyagi értelemben szoktuk érteni elsősorban, ami a féloldalas gondolkodás következménye), de joga van apjához, anyjához is és ahhoz is, hogy a lemondást, az áldozathozatalt, a türelmet családban tapasztalhassa, tanulhassa meg. Legjobb hatásfokkal épp testvérek között van erre módja.

    "Joga van ahhoz, hogy legyen jövője."

    Nem vagyok egy abortusz betiltást pártoló valaki, de 1956 óta mintegy hétmillió magzatot kapartattunk a küblibe. Nagyon sok esetben biztos volt az anyagi háttér is. Az ideológia pedig ez volt hozzá: "szuverén, elidegeníthetetlen jogom".

    "Szerintem, ha valaki a családja, gyereke érdekében hozott áldozatnak érzi, ha valamiről le kell mondania, akkor ott nagy baj van, és ennek semmi köze sincs a liberalizmushoz."

    Annak van köze a liberalizmushoz, hogy a társadalom jövője érdekében hozandó munkát, erőfeszítést lehet megtagadni a szabadságjogokat lobogtatva. Így szükségszerűen azokra, akik mégis belevágnak, még több munka jut. Még nehezebb lesz. Mintha a kukorica kapálást egyre többen hagynák abba és telepednének le a fa alá, s közben még jót is röhögnének is azokon, akik folytatják. Nem csoda, ha végül elfogynak azok, akik megkísérlik.

    Az általad is emlegetett kilátástalan jövő pedig, főleg ami a nyugdíjakat illeti, éppen elég szorosan összefüggenek az évtizedek óta elégtelen utánpótlásunkkal.

    "Mit szeretnél?"

    Hát nem azt, amit kérdezel. Hanem azt, hogy pl. egy ilyen javaslatra is, hogy az iskolában mondjunk már néhány szót a párkapcsolatról, ha már a család nem szuperál úgy, mint régen, nem az lenne a reagálás (ez nem rád vonatkozik) hogy "hülyeség", "népbutítás", "azt akarják, hogy a nők rakásra szüljenek" stb. Szóval "Gondolkodjunk, magyarok!"”
  • 14. macs 2011. november 01. 16:06
    „11. dodoni,
    OK! Te így látod, én másként.
    Azt Te sem gondolod komolyan, hogy amikor egy pár gyermeket vállal, a haza, a közösség túlélése lebeg a szeme előtt. Az emberekben kódolva van a gyermek utáni vágy, de nagyon sokan felelőséggel gondolnak a gyermekre, hiszen a kicsi nem 9 hónap, hanem életfogytiglan. Az "Isten ad báránykát, ad hozzá legelőt is" mentalitás nem normális. És ez nem invidualizmus, a gyereknek joga van a normális élethez, hogy legyen fedél a feje felett, étel a tányérjában és ruha a testén. Joga van ahhoz, hogy tanulhasson, fejlődhessen és olyan emberek vegyék körül, akik szeretik, óvják, támogatják és tiszteletben tartják az egyéniségét. Joga van ahhoz, hogy legyen jövője.
    Szerintem, ha valaki a családja, gyereke érdekében hozott áldozatnak érzi, ha valamiről le kell mondania, akkor ott nagy baj van, és ennek semmi köze sincs a liberalizmushoz.
    Igen a gyerekek sokszor megtagadják a tanulást, a szobájuk kitakarítását, de ész érvekkel, szeretettel meg lehet győzni arról, hogy tanuljon és rakjon rendet.
    Kicsit furcsálom, hogy a jövővel kapcsolatos dolgokat hozod ide, éppen most, amikor egyre sötétebb a jövő. Olyan intézkedések születnek sorozatban, melyek kétségessé tesznek sok mindent. Pl. a felsőoktatás. Lehet, hogy most ha beleszakadnék se tudnám a gyerekemet tanítatni, . Pl. a nyugdíjrendszer átalakítása, ma van nyugdíjam holnap már nem lesz. Nem folytatom. :-)
    "Láthatjuk, hogy hova vezet az, ha - liberális elveinktől vezérelve - rábízzuk az egyénre, hogy döntsön ő. Dönt. Romlásba, saját magát és országát."
    Na ezt a részt végképp nem értem. Mit szeretnél? Törvénybe iktatni, hogy minden nőnek gyereket kell szülnie és az apának pedig feleségül venni a gyermeke édesanyját? Aki nem ezt teszi, arra börtön vár? Ez komoly?
    Ez éppen olyan képtelenség, mint amikor az mondta valaki, hogy a megerőszakolt boszniai nők szüljék meg a gyereküket.”
  • 13. dodoni 2011. november 01. 16:02
    „12. Dittike

    Olvastál már valamit ebből a párkapcsolati kalauzból? Ha nem, s ha netán majd azt fogod olvasni az esetlegesen elkészült tankönyveben, hogy szeressétek egymást; legyetek egymáshoz türelmesek, ne akarjatok uralkodni a másikon; férjetek ne csak arra kelljen, hogy hozza a pénzt, biztosítsa az anyagi hátteret a kozmetikusotokhoz, heti fodrászatokhoz, feleségetek meg ne csak arra, hogy ha rátok jön a biológiai szükség, akkor kéznél legyen valaki, akkor ez számodra tűrhetetlen lesz és népbutításnak fog minősülni?”
  • 12. Dittike 2011. november 01. 15:29
    „Másra mondják azt, hogy anyagias, drágám.”
  • 11. dodoni 2011. november 01. 15:29
    „9. macs.

    A liberalizmus nyíltan persze nem hirdet ilyesmit, de szigorúan végigvíve az eszmét, gyorsan és toronyiránt eljutunk oda, hogy az egyén szabadsága, boldogsága, végső soron individuális önzése az elsődleges, azt nem korlátozhatja semmi és senki, semminek és senkinek a nevében. Tehát a nép, a közösség tovább élésének érdekében sem. Ám minthogy a közösség túlélése gyermekekhez, tehát ezzel együtt olykor az egyént kellemetlenül érintő munkához, lemondáshoz, áldozathoz kötődnek, a liberalizmus zászlaját lobogtatva, ebből joga van az egyénnek kihátrálni, joga van ezeket megtagadni. Azon az ideológiai alapon, ahogy a magyar nép az utóbbi bő fél évszázadban megtagad mindent, ami a jövőjével kapcsolatos, a gyerek is megtagadhatná otthon, hogy rendet tartson maga körül, hogy elkészítse a házi feladatokat és hogy eljárjon iskolába.

    A "Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
    jó szóval oktasd, játszani is engedd szép komoly fiadat" tehát továbbra is csak költői ábránd. Láthatjuk, hogy hova vezet az, ha - liberális elveinktől vezérelve - rábízzuk az egyénre, hogy döntsön ő. Dönt. Romlásba, saját magát és országát.”
  • 10. dodoni 2011. november 01. 15:03
    „8. Dittke

    Törvényszerű, hogy egy anyagias szemléletű ember azonnal ilyenekre gondoljon egy ilyen hír kapcsán.”
  • 9. macs 2011. november 01. 14:20
    „6. dodoni,
    azért vitatkoznék veled. A liberalizmus nem jelenti az individuum elsődlegességét a közösséggel szemben. Szerintem a liberalizmus a családban pl. azt jelenti, hogy a tiszteletben tartom a másikat, nem akarok uralkodni felette, nem várok el vak engedelmességet. A család egy közösség, a szülők, nagyszülők és gyerekek közössége.
    Szerinted a párkapcsolatok miért mennek szét? Talán azért mert a felek nem törödnek a másikkal, de nem azért mert a felek az inviduum elsődlegességét tartják fontosnak. Talán azért mert a megváltozott világban még mindig a tradicionális szerepeket akarják játszani a felek, illetve a társadalom ezt várja el. Az apa legyen a család feje, döntései megfellebezhetetlenek, az anya legyen a "háztartási robotgép" szolgálja ki a többieket, a gyerek pedig engedelmeskedjen a felnőtteknek, ne kérdezzen, ne gondolkozzon. A szülők ezen kívül természetesen dolgozzanak és keressenek jól. Innentől kezdve már egyenes az út a kapcsolatok fellazulásához, a konfliktusok kiéleződéshez, vitákhoz, veszekedésekhez és a családok széteséséhez. Ennek pedig semmi köze a liberalizmushoz.”
  • 8. Dittike 2011. november 01. 12:24
    „Bújtathatjuk akármilyen szépnek és jónak tűnő köntösbe ezt az egészet, de kicsiny hazánkban megkezdődött a népbutítás, ez a büdös nagy helyzet. Mi a cél? Konzervatív szemléletű, csőlátású emberkék nevelése, akik hagyománytisztelő felfogásuk következtében a hatalomnak feltétel nélkül engedelmeskednek.
    Vegyük már észre, hogy milyen szánalmas képmutatás ez az egész. Párkapcsolati kalauz? Mire tanít? Arra, hogy hogyan gyártsuk ész nélkül a gyerekeket a semmire, ahelyett, hogy először megfelelő hátteret biztosítanánk, értem ezt anyagilag és szellemileg, mert majd Isten úgyis segít? Arra, hogy hogyan játsszuk el az idilli, boldog családot és tartsunk közben szeretőt, mert hát tényleg csak a belső számít, ha feleségről van szó, de azért kell valaki d*gáshoz is. Arra, hogy ne váljunk el, javítva a statisztikákat, inkább vergődjünk egy rossz házasságban?”
  • 7. niemand 2011. november 01. 10:22
    „A szülőknek ,mi a feladatuk, csak a gyermek nemzése? Jozko jól látja, nevelőnek születni kell, nemcsak diploma kérdése, ezt már én teszem hozzá. Minden pedagógus élete hibátlan, párkapcsolata egyáltalán van? Van joga beleszólni, ilyen mértékben a gyereke magánéletébe? Voltak olyan pedagógusok, akik ezt megtehették, meg is tették, de szinte észrevétlenül. De ma, amikor egoisták, önteltek vezetik az intézményeket, hasonlók a jó pedagógusok, mit várunk?”
  • 6. dodoni 2011. november 01. 09:31
    „"A konzervatív látásmód nem jobb, mint a liberális, vagy fordítva."

    Ez bizony súlyos tévedés. Az utóbbi, amely kizárólag az individuum, az egyén felől nézi a világot, szükségképpen jut el a közösségi lét megtagadásig, tehát a társadalom pusztításának szabadságáig. Amely aztán persze az egyént is egyre lehetetlenebb helyzetbe juttatja, merthogy az életképes társadalom annak is létszükség.

    Márpedig a párkapcsolati oktatás lényege éppen az lenne, hogy a házasságok, párkapcsolatok ne essenek szét, azokból több és az élet terheit jobban elviselni képes gyermekek szülessenek és induljanak útra.

    Az ideológia tehát, ami ezt az egészet meghatározná, ennyi:

    "Élni! Mérhetetlenül több ez minden - Hogyan?-nál. Mert a létezésben ott csírázik minden lehetőség. A nemlét - maga a semmi."”
  • 5. jozko 2011. október 31. 22:20
    „Nevelőnek, vezetőnek születni kell....és utána sokat tanulni, tapasztalni....
    A tanítás hívatás.

    Beleérző képesség, empátia , hívatásérzet, alázat nélkül nem megy:
    mint ahogyan enélkül az összes hívatás szerűen űzött ?? foglakozás /színész, ovos, katona, rendőr, tűzoltó,
    hogy csak a lefontosabbakat említsem/, alig több, mint kutyaütés!
    Legtöbb esetben a megbecsülés is olyan...
    Ez így nem fog menni.”
  • 4. klj_54 2011. október 31. 20:46
    „Az iskolának sem tehetséges tanára, sem eszközrendszere sem pedig LEHETŐSÉGE nincs a családi életre neveléshez!
    Amíg az unokámat azért barmolja le mindenki előtt a kémia tanára Deszken, mert minden kérdésre tudja a választ és ezért le stréberezi, nos addig nincs miről beszélnünk!
    Ma hazánkban nem nevelés hanem parkoltatás folyik az iskolákban!
    Értelmetlen húsz harminc éve meghaladott lexikális tananyaggal töltik az időt ahelyett, hogy probléma meglátást és annak megoldását tanítanák!
    Van pedagógus a családban és a hétből hat unokám iskolás!
    Nekem süket szövegeléssel ne jöjjön senki, mert látom azt a gyalázatot ami ma az oktatás ürügyén folyik!
    Most tesszük tönkre hazánk és nemzetünk jövőjét!”
  • 3. smalltown 2011. október 31. 18:37
    „mar eddig is eleg zavaros, hogy mit es hogyan is akarnak tanitani....."ertekrendszert akarnak formalni" , de nem ideologiai alapon....Uhum. Ja.”
22 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Leszámlázta a kétmilliót? - K. Zoltán tagad, és üzeni: jól van

Információink szerint számlát adott védencének K. Zoltán arról a 2 millió forintról, amelyet állítása szerint ügyvédi munkadíjként jelölt meg az előzetes letartóztatás megszüntetéséhez. Tovább olvasom