Délmagyar logó

2017. 05. 30. kedd - Janka, Zsanett 14°C | 29°C Még több cikk.

Keresztes Attila rendezésében siker a La Mancha lovagja

Szeged - Bár nem musicalszínészekkel állította színpadra a La Mancha lovagját Keresztes Attila, és így több szereplőnek is feladja a leckét az énekelnivaló, a rokonszenves, szerethető zenés produkció sikert aratott pénteken, a nagyszínházi premieren.
Azt gondolhatnánk, ha három kisszínházi bombasiker után Keresztes Attila lehetőséget kap, hogy létrehozzon a nagyszínházban egy musicalprodukciót, akkor adnak neki pénzt, paripát, fegyvert is, hogy fergeteges előadással rukkolhasson elő. Ha ilyen várakozással nézzük, akkor a La Mancha lovagja akár csalódás is lehetne. De egészen más a képlet: mivel nyilvánvalóan nincs elég pénze a teátrumnak, így spórolni kell a díszleten, jelmezen, ezért nem „látványrendezőre", inkább felkészült, kreatív színházcsináló szakemberre volt most szükség. Olyanra, aki a kevésből is képes valamit teremteni. Rokonszenves jellemzője az előadásnak, hogy a színpadon többfrontos szélmalomharc zajlik: az alkotóké a láthatóan szűkös lehetőségekkel – meg persze az eredeti, a darabbeli szélmalomharc: Cervantesé és Don Quijotéé.

Rácz Tibor Don Quijote és Gömöri Krisztián Sancho Panza szerepében. Fotó: Segesvári Csaba
Rácz Tibor Don Quijote és Gömöri Krisztián Sancho Panza szerepében.
Fotó: Segesvári Csaba

Fodor Viola kortalan díszletének fő elemei két lángoló olajos hordó a szinte üres színpad két szélén, az inkvizíció börtönébe függőhídszerűen leereszkedő, nagy vaslépcső és egy multifunkciós, nyitható-csukható kazettákból álló mobil háttérfal, amelyet ötletesen forgatnak meg vagy tolnak előre-hátra. Nem túl sok, még sincs hiányérzetünk, mert mindent kitaláltak. A színpad alól rácson szűrődik át a fény, jelezve, hogy ott is tömlöcök vannak; az inkvizíció kapitánya pedig – Szívós László játssza a 16. század végi Spanyolországot idéző, fehér, fodros malomkerék-gallérban – a színpad hátsó falának magasából szólítja az ítélőszék elé a címszereplőt. Keresztes Attila ügyesen játszik a fényeffektusokkal is, például hatásos templomi tablóképet kreál sok gyertyával és egy bedöntött, nagy kereszttel. Bianca Imelda Jeremias jelmezei is majdnem annyira jelzésszerűen egyszerűek, mint a díszlet: a játék színház a színházban jellegét is erősítik.

A kettős címszerepet alakító Rácz Tibor méltatlanul kevés lehetőséget kapott az utóbbi időben, most viszont Cervantes és Don Quijote egybegyúrt, mély fájdalmat és életbölcsességet tükröző, poétikusan anakronisztikus figuráját életre keltve megmutatja, mekkora értéke lehet a társulatnak egy szakmáról mindent tudó, felkészült, tapasztalt színész. Katartikusan énekli – Blum Tamás mára klasszikussá lett magyar dalszövegeivel – Mitch Leigh örökzöld slágereit, a Dulcineát és a Búsképű Lovag lovagi himnuszának tekinthető „Az álom, mit nem láttak még..." kezdetűt. Szilágyi Annamária a megszokottnál is közönségesebbre, nyersebbre hangolt, bővérű Aldonzája végül megrendítő, finom Dulcineává nemesül. Gömöri Krisztiántelitalálatos Sancho Panza. Jók a többiek is, különösen Pálfi Zoltán (Kormányzó/Fogadós), Rédei Roland (Herceg/Dr. Carrasco) és Gitárosként Taletovics Milán. Elsősorban énekhangjával tűnt ki Csorba Kata(Antonia) és Vajda Júlia (Házvezetőnő).

Keresztes Attila mesterien bánik a hatásszünetekkel, csöndekkel, egyszerre érvényesül a produkcióban a groteszk humor és a költészet. A vezénylő Koczka Ferenc feszes tempót diktált a premieren a Szegedi Szimfonikus Zenekarnak, amely temperamentumosan és az igényes hangszerelés spanyolos, mediterrán színeit felerősítve, élményszerűen muzsikált.

Olvasóink írták

  • 10. .suhym. 2013. január 05. 14:22
    „Tegnap láttam a darabot, Don Quijote-t Jakab Tamás játszotta.
    Szilágyi Annamária fergeteges volt Gömöri Krisztiánnal együtt, mondjuk én mind a kettőjüket nagyon szeretem.)
    A hangosítás sajnos tegnap sem volt teljesen tökéletes, de összességében nekünk tetszett az előadás.
    Nagyon jól szórakoztunk, köszönet érte!:))”
  • 9. plútó 2012. november 25. 12:14
    „A zenekar valóban hangos, de ez nem mindig van így. Néha már ordít is. Van itt egy igényes hangmérnök? A darab amúgy tetszett.”
  • 8. barack55 2012. november 25. 07:06
    „Köszönet a darab minden szereplőjének, akik külön-külön is csodásak voltak, de kiválóak csapatmunkában is.
    A november huszonnegyedikén látott előadás szép volt.
    Szívvel játszottak.”
  • 7. chollo 2012. november 23. 23:17
    „1. Enyhén szólva a zeneszerző nem erőltette meg magát változatos dallamok kitalálásával.
    2. Rácz Tibornak örvendtem, de most időnként túlságosan halk volt, miközben a zenekar nagyon hangos. Nyilván ez a hangosítás hibája is, de úgy gondolom, hogy nem csak. Márpedig az nem túl szerencsés, ha időnként nem lehet hallani, hogy a főhős mit énekel.
    3. Azt mindenki tudja, hogy Vajda Júliának szép hangja van, de jó lenne, ha musicalben érthetőbben énekelne.
    4. Úgy gondolom, hogy a darab nem volt annyira hatásos, amennyire lehetett volna. Egyetértek azzal, hogy ilyen szempontból Szilágyi Annamária mentette meg a darabot.
    Egyébként a színészek jól alakítottak, külön kiemelném a tánckart is.
    Ami még fontos lehet: én a november 23-i előadást láttam, a fentiek arra vonatkoznak.”
  • 6. szabo555 2012. november 22. 15:59
    „Hollósinak meg ez a kritika adta fel a leckét...”
  • 5. barack55 2012. november 20. 16:12
    „Izgatottan várom ezek után a szombati előadást!
    Bízom benne nagyon jó lesz. Szeretném, ha szívvel játszanának a színészek.”
  • 4. úgyistudod 2012. november 20. 08:30
    „Most akkor végül is kinek adta fel a leckét az énekelni való? Erre nem találtam választ a cikkben! És sajnos én nem voltam ennyire felhőtlen. A koreográfiák rosszak, a hangosítás csapnivaló....és sajnos az előadás lelkét egyedül Szilágyi Annamária teremti meg . Tényleg nem a díszlet számít...szerintem azzal nem is volt baj.....De La Manchát játszani nem lehet szív nélkül.”
  • 3. bgea 2012. november 19. 21:29
    „Köszönet a nagyszerű produkcióért! Szerintem is a színészi játék a legfontosabb, és az élmény volt. A zenekar, a tánckar is nagyszerűt alkotott. A technikára, különösen a hangosításra nagyobb gondot kellene fordítani, mert olyan kár, hogy sokszor elvész a hang, nem mindig érthető a szöveg, ezzel elvész a gondolat, csorbul a színészi játék. Gerjed a mikroport? Ezért nem lehet hangerőt ráadni? Nem tudom, mi lehet a gond, de a hangosítással sokszor baj van mind a Szabadtérin, mind a kőszínházban. Néha már azt gondolom, hogy a hangosítók nem azt hallják, amit a közönség...”
  • 2. szabo555 2012. november 19. 17:00
    „Vajon miért nem említi a Tánckart, Énekkart, a koreográfust, a hangosítás nem megfelelő minőségét, Poroszlay Kristófot, Lazók Mátyást, Somló Gábort?”
  • 1. tol 2012. november 19. 16:34
    „nem a cicoma számít, hanem a darab és a színészi játék. Nagy örömömre egész jó kis csapat jött össze Szegeden, nagyon élveztem mostanában több elöadást. Csak így tovább!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Régész és cégvezető a bíróság előtt

Csalással és magánokirat-hamisítással vádolják a 2003-2004-ben zajlott autópálya-ásatás két résztvevőjét, D. Csaba alvállalkozót és L. Gábor régészt. Tovább olvasom