Délmagyar logó

2016. 09. 26. hétfő - Jusztina 10°C | 20°C

Kondé Lajos atya: lehet építkezni az elmúlt év hibáiból

Kondé Lajos atya: lehet építkezni az elmúlt év hibáiból
Szeged - Aki nagy dolgokat fogad meg, az általában elbukik, és a kudarcélmény rossz - vallja Kondé Lajos. A dóm plébánosa szerint keresztény alaptétel, hogy a rászorulót, a menekültet segíteni kell. ,,Autóstoppal jöttem be Makóról Szegedre, mert lekéstem a buszt. A sofőr kérdezgetett, hova tartok. Mikor megtudta, hogy pap szeretnék lenni, majd kiesett a kormánykerék a kezéből. Valószínűleg mást várt egy stoppos fiataltól" - mesélt a kezdetekről.
Névjegy

Kondé Lajos 1960. október 10-én született Mezőhegyesen. Pitvaroson járt általános iskolába, a piarista gimnáziumot Kecskeméten, a Hittudományi Főiskolát Szegeden végezte. Alsóvároson, majd a Belvárosban volt öt-öt évig káplán. Újraindította az egyetemi lelkészséget és a Szent Imre Kollégiumot. 2001. augusztus 1-je óta a dóm plébánosa.
– Jövőre leszek tizenöt éve itt. Akkor lenne ez sok idő egy helyen, ha az ember csak magát tolná az előtérbe. Törekszem arra, hogy sok munkatársam legyen, akiknek sok ötletük van. Nem mindig az én akaratom érvényesül, így az embert nem unják meg. A dómban sem én tartom az összes misét, így változatos az igehirdetés – mondta Kondé Lajos. Szereti a halételeket, kedvenc itala a vörösbor, ám miséken a hagyomány szerint fehérbort használnak. Könyvekből a szakmai jellegű tanulmányokat forgatja előszeretettel, de ma már főleg az interneten olvas cikkeket. Nincs Facebook-adatlapja, szerinte a közösségi oldalak sok felesleges információval árasztják el az embert. A televízióban a hírműsorokat nézi meg legszívesebben.
– Milyen megszívlelendő tanácsokat adna az embereknek 2016-ra?

– Én sosem teszek nagy fogadalmakat, és másoknak is ezt ajánlom. Az apró dolgokat azonban mindenki gondolja végig: mi történt a családjában, a munkahelyén és közvetlen környezetében? Hogyan tudná környezetét jobbá, kapcsolatait élőbbé tenni? Hogy tudja az ember hasznosabbá tenni magát egy közösségben? Aki nagy dolgokat fogad meg, az általában elbukik, és a kudarcélmény rossz. Az elmúlt év tapasztalataiból és hibáiból azonban mindig lehet építkezni. Én is így teszek majd, több dolog adja magát: Ferenc pápa ezt az esztendőt az Irgalmasság Évének hirdette meg, ehhez szeretnénk jól megszervezni az előttünk álló liturgikus évet.

Autóstoppal a felvételire

– Mennyire „divatos" ma a vallásosság a fiatalok körében?

– Teljesen természetesen érzik magukat az egyházon belül, nem szégyellik a templomba járást és azokat az értékrendeket sem, amelyek szerint élnek. Ha bemegy az ember egy templomba, azt látja, hogy sokkal több az idős, mint a fiatal. De ez nem azt jelenti, hogy aki nincs ott, az nem tartozik az egyházhoz, vagy hogy az a fiatal, aki más formában gyakorolja a vallását, nem tartozik a közösséghez. Megváltozott az életritmus, de ma is vannak fiataljaink. Ezért az egyháznak is a változó időhöz kell alakítania liturgiáját és annak hangnemét.

– Tudatosan készült a papi pályára?

– Pitvaroson éltünk gyerekkoromban. Itt egy jó egyházközösséghez tartoztam, ahol mindenkinek megvolt a maga feladata. Ez az aktív közösség minden gyerekre erőteljesen hatott. Innen kerültem el a kecskeméti piarista gimnáziumba. Akkor még minden tantárgyat papok tanítottak, nekik ez volt a hivatásuk, és az oktatás mellett neveltek is minket. Ez is mély nyomot hagyott bennem. Érettségi után közvetlenül azonban egy felsőoktatási intézménybe se felvételiztem. Nyáron mégis úgy döntöttem, hogy jelentkezem a Szeged–Csanádi Egyházmegyébe kispapnak. Sok fiatal pap barátom volt, és láttam, hogy milyen pezsgő életet élnek, fiatalokkal foglalkoznak, és sokat kirándulnak. Ezek a pozitív élmények vittek a pálya felé. Autóstoppal jöttem be Makóról Szegedre, mert lekéstem a buszt. A sofőr kérdezgetett, hova tartok, és miután megtudta, hogy felvételizni, rákérdezett, hogy hol akarok tanulni. Amikor megtudta, hogy pap szeretnék lenni, majd kiesett a kormánykerék a kezéből. Valószínűleg mást várt egy stoppos fiataltól. A főiskolát 1979. szeptember 8-án kezdtem el.

Cölibátus és migránsok

– Fiatalemberként nem tántorította el a papi cölibátus?

– Minden hivatásnak megvannak a szabályai. Aki nem tudja, hogy hova lép, és nem ismeri közössége szabályait, az nem is tudja jól gyakorolni azt. Az embernek a belépés előtt van ideje ezen gondolkodni, és még a szemináriumi évek alatt is dönthet az elköteleződésről a felszentelésig. Sok csoporttársam döntött végül úgy, hogy nem vállalja a papi nőtlenséget, ezért búcsút vettek a szemináriumtól. A mi hivatásunknak ez az egyik kihívása. De igaz, amit Jézus mond: százannyit kapunk. Nem érzem veszteségnek a cölibátust: akkor van helyén a lelkipásztor, ha egy dinamikus közösségben szolgál.

– Mit szeretne még elérni hivatásában?

– Hogy egy lelkiismeretében nyugodt lelkipásztor legyek, aki mindig a tökéletességre törekszik. Amíg ezen lelkesedését nem adja fel az ember, addig nincs baj. A probléma ott kezdődik, ha valaki már megszokásból és kedvetlenül csinál valamit. Én ezt a lelkesedésemet szeretném fenntartani, hogy mindent a tőlem telhető legjobban tegyek. Aki nagy pozíciók reményében kezdi meg szolgálatát, az már az első évben elesik
– nem karrierépítő szakma a mienk. Egy közösséget szolgálunk, amelynek felelős vezetője a püspök, akinek ott segítünk, ahova az ő döntése küld minket. Sokan hiszik, hogy könnyű a dóm plébánosának lenni, pedig sokrétűbb a feladatunk, mint egy kisebb plébánián. Karácsonykor például feszített miserend volt a székesegyházban, miközben folyamatosan százakat kellett gyóntatni. A dómban mindennek percre pontosan kell működnie, ami komoly szervezést igényel.
 
Kondé Lajos lelkiismeretében nyugodt lelkipásztor szeretne lenni. Fotó: Kuklis István
Kondé Lajos lelkiismeretében nyugodt lelkipásztor szeretne lenni. Fotó: Kuklis István

– Tavaly egy teljesen új dologgal, a migránsáradattal kellett szembenéznie Európának. A főleg mohamedán vallású migránsok ügyében az egyház is többször felszólalt. Ferenc pápa szerint befogadónak kell lennie az embernek, míg Kiss-Rigó László szeged–csanádi püspök ezt azzal egészítette ki, hogy homogenitás helyett erős nemzetállamokra van szüksége Európának. Ön milyen álláspontot képvisel?

– Keresztény alaptétel, hogy a rászorulót, a menekültet segíteni kell. Ez alól senki nem vonja ki magát. A mi egyházmegyénk közelről érzékelte a problémát, a határnál számos egyházi és nem egyházi segélyszervezet is megjelent. Én is jártam kint, de közelebbről csak egyszer találkoztam határsértőkkel. Egyik vasárnap három határsértő kopogtatott a plébánián. Tusolni akartak, itt voltak egy órán át, majd távoztak. Ennek a nyitottságnak kell meglennie az embereknek a rászorulók iránt. Aki tud segíteni valakinek, tegye meg. A segítés alapja azonban a kölcsönös bizalom. Nem szabad a másikat kijátszani. Néhány generáció alatt nem fog megváltozni az iszlám hitű emberek gondolkodásmódja, de nem hinném, hogy veszélyben lenne a kereszténység. A kereszténység legfontosabb feladata, hogy élő, eleven és hiteles legyen. Ha egy ilyen közösség találkozik egy néha agresszív és néha sajátos identitással, akkor sem veszíti el saját küldetéstudatát.

Sport és szabadidő

– Sokat látni kerékpáron. Ennyire sportos ember?

– Sokkal könnyebb kerékpáron közlekedni a városban, és még a környezetet is kímélem. Biciklin ülve ráadásul sok ismerőssel találkozhat az ember, könnyebb őket köszönteni. Én mindenkinek javasolom a kerékpározást Szegeden.

– Más sportokhoz milyen a viszonya? A foci ügyét szintén szívén viseli a Szeged–Csanádi Egyházmegye. Ha valamire nincs pénz Magyarországon, a közösségi oldalakon kommentelők közül valaki biztosan előhozza, hogy bezzeg stadionépítésre van elég forrás.

– Egy puhány és egészségileg gyenge társadalmat nem lehet továbbépíteni. Ha bármilyen sporttal karbantartjuk magunkat, szellemünk is frissebb. Aki nem mozog, az depressziós lesz. Amire van forrás vagy lehetőség, azt ki kell használni. Ha lesznek stadionok, azok biztosan hasznára válnak majd az embereknek. Egy hasznos sportcentrummal mindenki gazdagodik. Nyugaton a legkisebb falu mellett is áll egy sportközpont uszodával. Az ott élőknek teljesen természetes, hogy egészségesen élnek.

– Mit szeret csinálni szabadidejében?

– Nincs külön hobbim. Az egyházközösségnek van egy tanyája tíz percre Szegedtől egy erdő ölelésében. Oda sokszor megyünk ki, szívesen beszéljük meg ebben a nyugodt környezetben az aktualitásokat. Szeretek ott lenni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Baleset a ruzsai elágazásnál - egy súlyos sérült

Két személyautó ütközött az 55-ös főúton a ruzsai elágazásnál. A balesetnek egy súlyos sérültje van.… Tovább olvasom