Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Kovács Mónika, a forráskúti mindenes

Huszonnégy évesen került a forráskúti Jerney János Művelődési Ház élére Kovács Mónika, aki már tíz éve vezeti az intézményt. A fiatal nő az egész település kulturális életét viszi a hátán, hét éve a község önkormányzati képviselőjének is megválasztották. Irodája a második otthona, amelyet ennek megfelelően rendezett be. Családja Forráskút alapítói közé tartozik. Szinte mindennap késő este ér haza. „Nehéz megtalálni azt a fiút, aki elfogadja az életvitelemet" – mondja.
– Ha valakit megkérdeznénk Forráskúton, hogy kicsoda Kovács Mónika, és hol találjuk, lenne olyan, aki ne tudná a választ?

– Szerintem mindenki tudná, hogy a művelődési házban keressetek. Tíz éve vagyok igazgató, és a település kulturális életéhez kapcsolódó szinte összes munkát én végzem. Kezdetben szinte csak a nyugdíjasklub működött itt, nagy kitüntetés volt, hogy huszonnégy évesen elfogadtak. Egy évben több nagyobb rendezvényünk van, amelyek megszervezése a pénzügyi tervezéstől a kivitelezésig az én feladatom. Ilyen a farsangi tuskóhúzás, a falunap, a szüreti mulatság és a falukarácsony. Ezenkívül számos dologban benne vagyok: a helyi újság készítésében, a mozi működtetésében, a baba-mama klubban, a gyermekjátszóházban, az idősek számítógépes oktatásában és a civilszervezetekkel való kapcsolattartásban.

Önálló intézménynek számít a falu életében. Fotók: Frank Yvette
Önálló intézménynek számít a falu életében. Fotók: Frank Yvette

Sör, alternatív rock, Agatha Christie

Kovács Mónika 1978. január 11-én született Szegeden. – Csak technikailag születtem ott, a közösségi oldalamon Forráskutat adtam meg születési helyemként, hiszen ezer szállal kötődöm a településhez – mondta. Általános iskolába Forráskútra járt, érettségit a szegedi Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskolában tett. – Francia női szabó szakmát szereztem, amely akkor indult kísérleti képzésként. Persze hogy szerettem volna divattervező lenni, de ezt csak Budapesten lehetett volna elvégezni sok pénzért, amit nem engedhettem meg magamnak. Az iskolai versenyeken és különböző pályázatokon több első helyet is szereztem, a stílusom a tanáraim szerint egyedi volt. A szabástól nem szakadtam el teljesen: a helyi színjátszóknak varrom a jelmezeit, és a farsangi maskarákat is én készítem el – mesélte. Mónika kedvenc országa Magyarország és Lengyelország, kedvenc városa Krakkó. Szegedhez nagyon kötődik, és szereti Erdélyt. Szeret utazni és megkóstolni a különböző országok sörkülönlegességeit. – Sörszakértőnek még nem mondanám magam, de azért már elég jól ismerem ezt a nedűt. A kedvenceim a barna sörök. Az ételek közül mindent szeretek, ami nem pacal, pedig ez a falunapunk egyik fő étele. Zenében az alternatív rockzenét szeretem. Kedvenc íróm Agatha Christie, és szeretem a szépirodalmat.

– Mindenkit ismer a településen?

– A családom tősgyökeres forráskúti: a Lapéta Kovács család a falu alapítói közé tartozik. A Lapéta név idővel elmaradt a családnevünkből, amelynek a jelentése lapályos, vizes terület, ez jellemző erre a környékre. Zsombó zsámbékos rész, Forráskút lapályos. Történelem szakos főiskolásként végeztem egy kis családfakutatást: már az 1790-es évek anyakönyvi kivonataiban szerepelnek a Lapéták. A mai napig, ha keresnek minket az utcánkban, és Kovácsék felől érdeklődnek, azt mondják nekik, hogy itt nem laknak Kovácsék, csak Lapétáék. Bár én már Kovács Mónika mint intézmény vagyok jelen Forráskút életében.

– Művelődésszervező–történelem szakos tanárként végzett a főiskolán. Az volt az álma, hogy Forráskúton dolgozzon művelődésiház-igazgatóként?

– A főiskola után minden terv megfordul az ember fejében. Úgy végeztem el a tanulmányaimat, hogy tanár szerettem volna lenni. Próbáltam pedagógus és művelődésszervező állást keresni Szegeden, de nem találtam. A végzésem évében lett új polgármestere Forráskútnak, aki kiírt egy pályázatot a falu kulturális életének beindítására. Ez passzolt a végzettségemhez, így pályáztam a művelődési ház vezetésére. Örültem, hogy megkaptam a lehetőséget, nagy kihívás volt ez a tíz év, de úgy érzem, jó döntés volt belevágni. Pozitívak a visszajelzések a munkámról, többen már azt mondják, hogy innen megyek majd nyugdíjba, de ezt még nem tudnám egyértelműen kijelenteni. Fiatal vagyok, ráadásul nem látok bele a jövőbe, hogy mennyi pénz jut majd a kistelepülések kulturális programjaira.

– Mit szeret a legjobban Forráskúton?

– Hogy mindenki ismer mindenkit, amitől családias a hangulat. Rendezett és nyugodt a település, nyitottak az emberek, fogékonyak az újdonságokra, az új szakkörökre és rendezvényekre. A tűzzománc szakkörömet például öten-nyolcan is látogatják, ami egy ekkora településen jó eredmény. Én Szegeden jártam ilyen foglalkozásra, és tíz embert alig tudtak rá összeszedni.

– 2006 óta tagja a helyi képviselő-testületnek. Mi vonzotta a politikához?

– Nem a politika vonzott, hanem hogy helyi szinten próbáljuk minél jobban megoldani a dolgokat. Intézményvezetőként sokan kerestek meg kisebb-nagyobb problémáikkal a képviselőségem előtt – ezért vágtam bele az egészbe. Mércének is állítottam magam elé a jelöltséget: ha máshol nem, itt le tudom mérni, hogy a helyiek hogyan fogadták el az igazgatói munkámat – mondtam magamnak. Már a második ciklusomat töltöm képviselőként, és terveim szerint a jövő évi választásokon is indulok. Jó dolog, hogy nálunk nincsenek belpolitikai csatározások.

Pozitívak a visszajelzések a munkámról, többen már azt mondják, hogy innen megyek majd nyugdíjba...
„Pozitívak a visszajelzések a munkámról, többen már azt mondják, hogy innen megyek majd nyugdíjba..."

– Nem lehet sok szabadideje. Azt mivel tölti?

A hét embere

Sorozatunkban olyan közismert vagy épp ismeretlen embereket mutatunk be, akik köztünk élnek, és sokat tesznek környezetükért, életükkel, történetükkel példát mutatnak a közösségnek. Olvasóink segítségét is várjuk ehhez: arra kérjük önöket, javasoljanak szerkesztőségünknek interjúalanyt – a szomszédból, a másik faluból –, ha úgy látják, az illető megfelel ezeknek a kritériumoknak. Javaslataikat e-mailben a szerkesztoseg@delmagyar.hu címre, postai úton a Délmagyarország Kiadó, 6729 Szeged, Szabadkai út 20. címre várjuk.

– Hivatalosan nyolc órát dolgozom a művelődési házban, de sokszor este tízig bent vagyok. Az irodámat is úgy rendeztem be, mint egy második kis otthont: virágokkal, tűzzomácokkal, sok kiegészítővel. Ettől az is jobban érzi magát, aki bejön hozzám valamilyen problémájával. A tűzzománc szakkört, ahogy említettem, én indítottam el a faluban, amit nem munkának, hanem szórakozásnak tekintek. Szegeden tanultam ki a mesterséget 2005-ben, azóta nagyjából negyven képet készítettem, bár eléggé aprólékos vagyok; egy kép tíz-tizenkét óra alatt készül el. Ez nyugtat meg, ez kapcsol ki. Nemrégiben egy fotós tanfolyamot is elvégeztem: imádok másokról képet készíteni, de még nagyon az elején vagyok ennek a mesterségnek. Jelenleg újra tanulok angolul, és imádok olvasni: nagy Agatha Christie-rajongó vagyok, legalább hatvan krimijét olvastam már. Szeretek a barátaimmal lenni, néha bemegyünk Szegedre valamelyik zenés szórakozóhelyre, bár nem vagyok az a kifejezetten bulizós típus. Forráskúton csak kocsmaszerű helyek vannak, ahová be tudunk ülni beszélgetni vagy pizzázni.

– Hogyan látja Forráskút jövőjét? Mit szeretne elérni az életben?

– Azért dolgozom, hogy Forráskút élhető település legyen; ezért próbálok olyan szakköröket indítani, amelyek színesítik az itteni életet. Örülök, hogy a helyi újság anyakönyvi híreiben mindig be tudunk számolni születésekről. Ez azt mutatja, hogy maradnak azért fiataljaink, és itt alapítanak családot. A művelődési ház élén a folyamatos megújulásra akarok törekedni. Amíg tíz éve az aerobikra volt igény, mára a zumbára; az oktatókat én keresem meg. A saját jövőmet most Forráskúton képzelem el. Mivel még egyedülálló vagyok, praktikus okokból a szüleimmel lakom. Természetesen szeretnék majd családot és egy saját házat a faluban. Nehéz megtalálni azt a fiút, aki elfogadja az életvitelemet. Tapasztalatból mondom, kevesen tudják tolerálni, hogy késő estig dolgozom. A háziasszonyi teendőket azért össze tudom egyeztetni a munkámmal. Főzni például jól tudok, de ez ezen a településen nem meglepő. Már kislánykoromban főztem a szüleimnek, akik a mezőgazdaságban dolgoztak. Választhattam, hogy a nyári szünetben vagy kimegyek velük hajnalban a földekre, vagy főzök nekik. Az utóbbit választottam. Anyukám kezdetben kis cetlire írta fel, hogyan kell elkészíteni a napi ebédet: volt, hogy nem egészen a recept szerint készült el, de az évek során ráéreztem a főzésre. A hagyományos magyar konyhát jól kitanultam, ma már kísérletezem is: mostanában a szaftos, szószos húsok a kedvenceim.

* * *

Korábbi portréink A hét embere-sorozatunkban

˝Illemtant is belecsempésztem a táncba˝
Sebet akart kötözni, ápoló lett
Tóth Margit: Csak a tánc maradt ki az életemből
Tíz éve járja a tanyavilágot Zsuzsanna
Fél évszázad a vasút bűvöletében
Marton János, a juhnyírás Guinness-rekordere
Bánffi család: 106 év a szóda bűvöletében
Sindely Pál: Képzeletben örökre tanár maradok!
Jógázik, táncol és focizik a 70 éves órásmester
A szike és a csavar mögött van egy ember
Marta Dorin, Vásárhely császára
Akit Jimi Hendrix juttatott rendőrkézre
Keserves gyönyörűség a sebészet

A hét embere: Ribizsár Péter, az autószerelő lovag
Bojtos Ferenc a természet szerelmese
Lelkes, a vásárhelyi polihisztor
Aki mindig színesben látja a világot
Harminc év a törvény szolgálatában
Aki az aszfalton éli mindennapjait
Az örök érdekvédő és a józan paraszti ész
Élet a rács másik oldalán
Egy régi vágású kocsmáros a Diófa árnyéka alatt

Olvasóink írták

  • 14. boszi84 2013. október 28. 23:01
    „Nagyon nehéz egy sikeres nőnek hozzá illő párt találni, és igenis vágyik arra, hogy családja legyen, tudom, mert ismerem nagyon jól. Főleg így még nagyobb rajta a nyomás, hogy még itt is emlegetik a "női kötelességet", mintha meg kellene felelnie másoknak Ez egy jól megírt történet egy szuper csajról,aki az életét a község érdekeinek szentelte eddig. Ez a lényeg.”
  • 13. queenmargareth1 2013. október 28. 16:38
    „Remélem, megtalálja hozzáillő párját:)nincs még elkésve, örökbe is fogadhatnak, ha úgy alakul.Először legyen meg a szerelem, az amúgy is mindent szebbé tesz.:)

    ezek az emberi elemzések...:) nevetségesek.Mit, hogyan kell tenni, azt itt "megaszondják" keményen!Azt mondja boldogtalan?Nem.Azt mondja nehéz olyan párt találni aki tolerál igen sok mindent, igen, nehéz, de meg lesz:)”
  • 12. Zotya100 2013. október 28. 15:13
    „8. -- Nálad a pont, -- sajnos.”
  • 11. vári 2013. október 28. 14:42
    „marigold
    Ha férfi volna, senki nem hozta volna fel, hogy mikor csinál már gyereket.”
  • 10. Minibusz 2013. október 28. 13:26
    „Nekem éppenséggel tetszik a leányzó!
    Csak nem mozgunk egy körben.....”
  • 9. vári 2013. október 28. 12:53
    „Teréz anyán is számonkértétek volna, hogy miért nem szült inkább?
    A társadalom javára válni nem pusztán gyerekszüléssel lehet, hanem - ahogy ez a nő is teszi - úgy is, hogy mások életét tesszük jobbá.”
  • 8. marigold 2013. október 28. 12:52
    „Félelmetes, hogy egy sikeres, értelmes, értéket teremtő nő portréját egyetlen képaláírással és néhány kommenttel sikerült termékenységi riporttá silányítani.”
  • 7. vári 2013. október 28. 12:20
    „eternette
    "Nem szép, hogy a gyermekszülést az állatok szaporodásához hasonlítod."
    Nem a gyerekszülést hasonlítja hozzá, hanem az előre gondolkodás, tervezés nélküli ösztönállat-jellegű szaporodást, tudod, amivel a "C típusú" állampolgárokat szokás vádolni.
    Aki olyanokat mond, hogy mindenkinek szaporodnia KELL, az teszi egy szintre a gyerekvállalást az állatok szaporodásával.”
  • 6. vári 2013. október 28. 12:17
    „szegedifiú
    "Mindenkinek utódokat kell(ene) a világra hozni!"
    Már miért kellene mindenkinek? Istennel beszélgettél erről?
    Mert ha tudományos szempontból nézzük: egy faj és/vagy populáció fennmaradásának NEM szükséges feltétele, hogy minden egyede szaporodjon. Az állatvilágban sem szaporodik "mindenki", korántsem.
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Altruizmus”
  • 5. eternette 2013. október 27. 22:30
    „Lehet, hogy K.M. is azt szeretné, amit én korábban leírtam. De a faluban nem talál facér fiút. Ma már sokan interneten ismerkednek, nincs is azzal semmi baj.
    4. szegedifiú--igazad van...
    3. mackópajtás---és ha megöregedtek, kiknek a gyerekeitől várjátok el, hogy a szolgáltatásokat biztosítsák nektek is? Nem szép, hogy a gyermekszülést az állatok szaporodásához hasonlítod. A szüleidnek is ezt mondod?”
  • 4. szegedifiú 2013. október 27. 22:07
    „3.
    " ... ha valaki nem akar gyereket ..."
    Ez nem az élet rendje! Mindenkinek utódokat kell(ene) a világra hozni! Nem normális gyerek(ek) nélkül meghalni. Persze ha valaki nem képes rá, az más dolog!
    Ez a "munka az életen" egy nagyon szörnyű felfogás.”
  • 3. mackópajtás 2013. október 27. 18:46
    „2. saispas 2013.10.27. 17:52
    "mehetnek el bulizni, s ezen kívül is tök haszontalan és céltalan hülyeségekre nyomják el az életüket"

    És ezt ki dönti el mi haszontalan? Az élet akkor szép ha élvezzük, és ha valaki nem akar gyereket azért mért nem kell rá morcosan nézni, nem álltok vagyunk, hogy ösztönösen szüljünk”
  • 2. saispas 2013. október 27. 17:52
    „1. eternette 2013.10.27. 17:10 - gratulálok, sikerült megragadni a lényeget.
    Lehet, hogy jobb volna esetleg a hasonlókat azokhoz címezni, akik 34 évesen még azért várnak a családalapítással és gyermekvállalással, mert akkor péntek este nem mehetnek el bulizni, s ezen kívül is tök haszontalan és céltalan hülyeségekre nyomják el az életüket, nem pedig egy falut próbálnak emelni.”
  • 1. eternette 2013. október 27. 17:10
    „Azt a fiút pedig időszerű lenne megtalálni, mert ketyeg a biológiai óra. Nagyon kitolják a mai fiatalok a családalapítást.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kortárs Balett és vattacukor

Látványszalonok, koncertek, Kortárs Balett és vattacukor. Egynapos ingyenes fesztivállal népszerűsítette legújabb programjait szombaton a REÖK. Tovább olvasom