Délmagyar logó

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 36°C Még több cikk.

Lucifer tragédiája

Szeged - Heroikus vállalkozás volt a Szegedi Szabadtéri Játékoktól Az ember tragédiája műsorra tűzése. Az eső miatt zaklatott próbaidőszak ellenére Vidnyánszky Attila rendezésében izgalmas, látványos előadás született, méltó a Dóm tér hagyományaihoz.
A helyhez és a műhöz is méltatlan előadás volt a legutóbbi, amikor 2000 nyarán játszották a Tragédiát a szabadtérin. Az akkori direktor produkciójával kapcsolatban később vizsgálódtak is a gyámság alá helyezett mamutintézményben a revizorok. Talán az akkori botrány és sikertelenség is közrejátszott abban, hogy Madách műve hiába volt évtizedeken át a fesztivál alaprepertoárjának egyik legbiztosabb pillére, 11 éven át nem tűzték újra műsorra. A színháztól azóta különvált szabadtéri alapításának 80 éves jubileuma jó alkalmat adott az új produkcióra. Vidnyánszky Attilát kérték fel rendezőnek, aki beregszászi társulatával két produkcióval is bizonyította már: nem középfokon tudja a darabot.

A Kossuth-díjas debreceni színidirektor monumentális produkcióban gondolkodott, jelezte ezt már a színpadkép is. Állandó alkotótársa, Alexander Belozub díszlet- és jelmeztervező 15 méter magasba nyúló fehér pergamentekercset álmodott a dómszínpad közepére, amely az emberiség történetének hordozójaként felidézi a különböző színeket. A közepébe vágott hatalmas körből tűnnek elő a forgószínpadra épített helyszínek, biztosítva a gyors, már-már filmszerű váltásokat. Antik arénák nézőterét idéző lépcsős félkör öleli körül a földdel és a különböző korokból hordalékszerűen egymásra rakódó maradványokkal betöltött porondjátékteret.

Trill Zsolt Lucifer szerepében – hallal a szájában tombol a római színben. A szerző felvétele
Trill Zsolt Lucifer szerepében – hallal a szájában tombol a római színben.
A szerző felvétele

Meghökkentő a kezdés: nem az angyalok kara és az Úr indítja a játékot, hanem az első emberpár overallban földet lapátol. Ádámtól halljuk a kiindulópontnak is tekinthető kulcsmondatot: „Óh, e zűr között / Hová lett énem zárt egyénisége..." Éva felel rá: „Úgy-é, úgy-é, hasonlót érzek én is/ Nem így volt ám ez egykor, szebb időben." A harmadik színből származó két idézet után következik csak az Úr nevezetes első mondata. Vidnyánszky Attila nem egyszerűen csak felére húzta a drámai költemény 4117 sorát, hanem koncepciójának megfelelően alakított is az eredeti textuson. Az okos „belenyúlásnak" köszönhetően úgy lett rövidebb, pergőbb a szöveg, hogy nincs hiányérzete a nézőnek, a történelmi színekben a tézis-antitézis-szintézis triadikus ritmusa, még inkább az individualizmus-kollektivizmus váltakozása, a szabadságeszme torzulása jól felismerhetően megmarad.

Ennek az előadásnak Lucifer az abszolút főszereplője. A kopaszra borotvált fejjel színpadra lépő Trill Zsolt virtuóz akrobatikussággal, az egész színpadot betöltő örökmozgó játékkal teljesen másmilyen Lucifert ad, mint amit a „klasszikusoktól", mondjuk a filozofáló, visszafogott figurát játszó Mensáros Lászlótól láthattunk egykor. Ez egy szinte rokonszenvesen pimasz, szemtelen, őrült, egzaltált Lucifer, aki almával dobja meg a magasban trónoló Urat, hallal a szájában tombol a római színben. Trill páratlan mozgáskultúrája parádés szövegmondással is párosul: suttogástól az üvöltésig hangjával széles dinamikai skálán játszik; nála az is mindegy, hogy teli szájjal vagy kifulladva beszél, mert mindig pontosan értelmezve átjön, amit el akar mondani.

Ádám és Éva, Rátóti Zoltán és Ónodi Eszter. A szerző felvétele
Ádám és Éva, Rátóti Zoltán és Ónodi Eszter.
A szerző felvétele

A rendező gyengítette Ádám és Éva figuráját azzal, hogy több színben is osztozniuk kell a szerepükön másokkal. Rátóti Zoltánt kellemes orgánuma predesztinálja Ádám szerepére, de csak a szombati előadás végén éreztem, hogy teljesen át tudta adni magát a játéknak. Ónodi Eszter kissé jellegtelen, fakó Éva, és szövegmondását sem mindig érteni. Csak a prágai és a párizsi színben tudta néhány felvillanás erejéig megmutatni, hogy több is van benne. Ádám alteregójaként királyi Fáraó Egyiptomban Tóth László, Gáspár Sándor méltóságteljes Miltiádész Athénban, Cserhalmi György mindenen túl lévő, kiábrándult, alkoholista Kepler Prágában.

Az előadás egyik legerősebb jelenetévé avatja Péter apostol felbukkanását a római színben Blaskó Péter: olyan átszellemült, szent dörgedelemmel adja elő szózatát a hitetlen, „korcsúlt nemzedékhez", hogy talán nincs is fagyoskodó néző, aki ne szégyellné el magát menten. Az Éva alakváltozataiban, továbbá a római színben Hippiaként, Konstantinápolyban Heléneként színre lépő Szűcs Nelli olyan zamatosan, természetesen tud megszólalni, humorral játszani, hogy már-már ő válik az előadás női főszereplőjévé. Hobo kintornás énekesként tűnik fel a londoni színben. Az Úr nem zengő hangú basszus, hanem szinte hétköznapi figura. Varga József a pergamen tetején kezdi, a végére lejut a földre, és glóriáját lerakva, fehér palástjából kibújva egy munkásember áll előttünk. Ádám mondja el helyette a zárómondatot: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!" Az Agnus Dei hangjaira megismétli ezt Éva, az Úr, majd végül a tömeg is. Lucifer magába roskad. A rendező mintha a valamiféle reményt adó, sajátos mégismorál mellett tenné le a voksot.

Olvasóink írták

  • 19. szgy 2011. július 07. 01:49
    „Semmi "fizetett hirdetés", teljesen téves helyzetfelismerés esete forog fenn.

    Nem néztem meg minden előadást az elmúlt 30 évben, de azért az elmúlt 25-ben évente 1-2-3-at igen, és volt, amit 2x, 3x. Kőszínház, dettó. Ezzel együtt nem szívesen nyilatkoznék a mélypontokról, mert az előadások nagyobbik felét nem láttam, és nem is én vagyok erre illetékes. Amit Hollósi ír a cikkben - bizonyos mélypontokra célozgatva - az megítélésem szerint például abszolút helytálló. Ezzel együtt tudnék még sorolni mélypontokat, de az nekem tuskósan áll, és hadd ne legyek má tuskó.

    Nem ez az előadás volt a mélypont. Szóba se kerül! Értem a logikát, ami szerint igen, de az a logika idegen a színháztól, és a színház - jó esetben - messze áll attól a logikától. Mert akkor színház.

    Namost, ez a darab színház volt, sőt nagyon jó színház.”
  • 18. Zsanetta 2011. július 05. 21:59
    „Az utolsó 30 év leggyengébb előadása volt ez a Tragédia. A legjobb az egészben, hogy csak 2 előadást tartottak belőle!”
  • 17. Zsanetta 2011. július 05. 17:02
    „16.
    Kedves szgy!
    Ezzel a hózzászólással az a bajom, hiányzik a végéről az (x), vagyis: fizetett hirdetés! Gondolom a Szabadtéri Irodából kapta a megbízást ezen kritika megjelenítéséért. Még a vak is látja, ez nem síma, olvasói hozzászólás, hanem próbálják a <moderálva> sikerült előadásokat utólag magyarázni!
    Sajnálom Önt...
    Az a sok homok akkor felesleges és gusztustalan volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!”
  • 16. szgy 2011. július 05. 11:49
    „Vártam már ezt a kritikát, nagyon jó lett; a kommenteket is vártam, és az az összkép, amire számítottam.

    Az előadás talán Vámos László Otellója mellett a legjobb volt, amit a Szabadtérin láttam! Pontosan végiggondolt, összefogott, teljesen "anyagszerű" - az atmoszféra és az előadás összhangját tekintve is. Nincs polgárpukkasztás, nincs polgárkényeztetés, nincs egyénieskedő kiszólás/beszólás (milyen csábító démonok!), de mégis (vagy talán pont ezért) világosan látszik a rendező és a színészek profilja, viszonya, párbeszéde a színdarabbal. Egyszerűen: élő előadás. Végig pontosan érzékelhető, hogy mit akartak ezzel a darabbal, hogy mi közük van hozzá, hogy miért kerültünk most össze, nézők és előadók. Ez nagyon fontos számomra, és az átlag előadások 70-80%-ban legalább részben hiányolom ezt a személyes és letisztult vonalvezetést.

    A Tragédia - mint színdarab - szélsőségesen kétarcú. Egyrészt színdarabnak (vagy akár irodalomnak!) totális félreértés, rossz és egyénieskedő bölcselkedés egy letűnt kor zavaros filozófiai hordalékaival, eklektikus társadalomfilozófiával, a mai férfi számára is irritáló férfisovinizmussal, tűrhetetlenül rossz teológiával. És: mégis! Ez a darab mégis Az ember tragédiája! A rendezőnek, ha tudja, hogy mit akar, szinte az elképzelhető legjobb anyag. Mindenki ismeri, olvasta, kihúzta érettségin, nem kell magyarázni. El sem kell mondani az egészet, szerencsére. Szét lehet szedni, szabad a harmadára meghúzni, szabad egyszerre mondani szövegeket, szabad "felfordulást" (komplex színpadi faktúrát?) teremteni, amelyben elvesznek a szereplők, utána lehet hozni megint egy felnagyított mikroszínházat vagy egy performanszot. Szabad egyben kihagyni az űberkínos részeket, mint a falanszter múzeuma. Mindent szabad, aminek medre van, és ha a néző tudja követni - ezt pedig tudja követni. Mert ez olyan!

    A homok nekem nagyon tetszett, ezer jelentésben mutatkozott meg, mint a sár, amelyből az ember lett (l. az Anthaeus-utalás az űr-színben!), a munka - és akár az embertelen(?), értelmetlen(?) munka jele, amelyben - mint a munka anyagában - mégis Istennel osztozik az ember - megint másrészt mint az idő, a romlás jele, amely mindent lerombol. A pénteki előadáson az egyiptomi színben épp akkor kavarta a homokot fel a szél, amikor Lucifer mondta az idevágó szöveget, lám még a véletlen is tökéletes időzítéssel segítette a rendezőt. Nekem talán ez a véletlen és szívbemarkoló mozzanat volt a legemlékezetesebb.

    Ónodi Eszter számomra hozta Évából, ami ebből kihozható, az állandóan csak reflektáló másodhegedűs szerep: az ilyen. Meggyőződésem, hogy ez Madách miatt szürke. Van kísértés - épp ezért - hogy túljátsszák, ami akkor is Éva, de az már valaki más Évája, nem Madáché. De a londoni szín vége, egyetlen villanás, ahol Éva csak a kabátját dobja a tömegsírba, majd lassan, megrendülten távozik a színről - az az egy jelenet mindenért kárpótol. Én úgy éreztem, Ónodi Eszter ezért a gödörbe dobott kabátért jött el Szegedre, és megérte. (És megint a homok, amit Hobo és Lucifer lapátolnak át a sírgödör szélére a "haláltánc" kezdete előtt...)

    Pár apróságot képzeltem volna el kicsit másként. Leginkább a zárókórust, a játszott Agnus Dei sem rossz választás, de Bozay Attila operájának zárókorálja (Az utolsó öt szín) lett volna a tökéletes. Magasztos zene, a halál küszöbén, a Tragédia elszemélyesedett élethelyzetében fogant "Libera me" felhangú, monumentális kórus, talán a legszebb, amit az utóbbi pár évtizedben magyar zeneszerző leírt. A jeltolmács helyett/mellett pedig valóban szívesen láttam volna közelképeket (vagy élőben vagy előre felvett anyagot lehetett volna vetíteni a pergamenre időnként, hangsúlyos helyeken).”
  • 15. Mammy70 2011. július 05. 10:50
    „Szerintem is egy meglepően korrekt kritika... az előadás pedig szenzációs volt! Ez ugyan az én véleményem, de alátámasztja, hogy 12 és 14 éves gyerekeim a hideg és a hátsó sor ellenére is meglepő figyelemmel igyekeztek követni az eseményeket!
    Hátul ülve valóban zavaró lehetett, hogy nehéz volt beazonosítani a karaktereket, illetve követni, hogy ki beszél éppen (szerencsések vagyunk, mert a társulat többségét hangról és mozgásról is felismerjük - nekünk ez segített). Jó lett volna, ha a fénytechnika segít az aktuális szereplő kiemelésében és talán a két, hatalmas jeltolmácsolásra szolgáló monitor helyett az egyiken esetleg mutathatták volna a kamerák élőképét... És igen, lehetett volna 10-15 fokkal több - de én annak is örültem, hogy a fekete felhők más irányt vettek és nem mosták el az előadást!
    Én örülök, hogy ott lehettem!”
  • 14. totitata 2011. július 05. 09:48
    „Hát ez van. Kinek a pap, kinek a lánya. Ez a színház varázsa. Ízlések sokasága.
    Nórikám!
    A pénteki előadás kicsit más lehetett, hisz ott volt a Nemzet tragédiája is SP. (bocsi az énekesért rajongóktól)”
  • 13. kiszy 2011. július 05. 00:57
    „Kedves Zsanetta!
    Divatbemutatóra mentél vagy színházba? Ha egy filmben, mondjuk krimiben lelőnek valakit és "véres" lesz a csini rucija, akkor is háborogsz? Láttam vagy 5 tragédiát az elmúlt 10 évben. Ha hiszed, ha nem, ez volt a legjobb!”
  • 12. cat49 2011. július 04. 23:05
    „Gratulálok Hollósi Zsoltnak! Végre, végre, végre egy rendes recenziót olvashatunk az előadásról! Köszönöm! Remélem a DM máskor is így áll a Szegeden zajló kulturális eseményekhez: ír(at) róla kritikát, véleményt. Jó tolla van Hollósinak, a Gregor könyve is tetszett nekem.”
  • 11. Zsanetta 2011. július 04. 22:28
    „OK, kedves Lányok, Fiúk: kezdjük előlről!
    8.
    B. Edina nagy bűne, (amit már írtam), hogy 52 nap alatt 4 darabot adnak elő a Dóm téren! Nézzétek vissza az utolsó pár ÉVTIZEDET, ennyire kevés bemutató még - itt és nem Újszegeden - még nem volt! Régen július 20-tól augusztus 20-ig tartott a szezon. Egy hónap alatt is megcsináltak - legalább - 4 bemutatót.
    9.
    Ha az első - esetleg 2. - szín után eltűnik a - szerintem felesleges - homokos "zsák", akkor semmit sem szólok. DE!
    Amint jöttek a különböző helyszínek és egyre szebb ruhát adtak Évára (is) és abban fetrengett a homokban, na ettől felfordult a gyomrom! Szegény Madách...
    Az első felvonás dög unalom volt! Nem én írtam - más - hogy inkább a tornyok között a repülőket nézegette! Na ez mindent elmond.
    A hideg engem nem zavart, felkészültem rá, sok ruhát vittem.
    Na mindegy, ez így sikerült - rosszul. Remélhetőleg a következő (operett, az kell a népnek, én utálom a műfajt!!) darab élvezhetőbbre sikeredik, már csak a szereposztás miatt is!
    A Carment alig várom, ahogy a magyar musicalt is!”
  • 10. cselac 2011. július 04. 19:11
    „Kedves Zsanetta: meg lehet kérdezni, mit volt idegesítő a homokban? Az bizony ott a színpad közepén, vagy néha eltüntetve onnan: jelkép volt. Valóban voltak gyengébb színek, de összességében egy nagyon jól sikerült interpretációja volt a Tragédiának. Nem a mennyiség, a minőség a lényeg. Az, hogy egy előadást valaki nem tud befogadni -a Tragédia amúgy sem egy könnyen befogadható mű-, nem jelenti azt, hogy az rossz lenne -ahogy nem is lehet ezt elmondani az előadásról. Lucifer szerepe valóban hangsúlyos volt, hangsúlyosabb, mint Ádámé, vagy Éváé, de Trill Zsolt igenis nagyot alakított, mind prózában, mind színpadi mozgásban, Ónodi Eszter valóban halványabb volt, de pont Gáspár Sándor nem emelném ki, egy korrekt színészi alakítás volt, Blaskó valóban betöltötte a színpadot, ahogy Cserhalmi is. Hobo pedig jó, hogy itt volt, illet a szerepbe és a képbe. Úgy gondolom, hogy az, hogy hideg van és ettől kényelmetlenül érzi magát valaki, azt nem kell az előadásra fogni. Lehet Bátyai Edinát szeretni és nem szeretni -egyébként én sem- de attól még a hideg és az ízlésbeli különbség nem az ő hibája. Nagyon jól felépített előadás volt, abszolút nem unalmas, hanem befogadható. Némileg pedig emberi intelligencia kérdése is, hogy különbséget tudjunk tenni a nekem nem tetsző és az abszolút rossz és hibás között.”
  • 9. Nórikám 2011. július 04. 18:46
    „Ez érdekes! A pénteki előadásról csak dicséreteket olvastam!”
  • 8. embör 2011. július 04. 17:56
    „Kedves Zsanetta. Az,hogy a rendező milyenné formál egy előadást és a szereplők játékának minősége egy cseppet sem,de fikarcnyit sem múlik Bátyai Edinán. Az,hogy ő szerződtette az ország vezető színészeit becsülni való, Vidnyánszky az egyik legelismertebb,jelenlegi rendező. Az hogy milyen lábbal kelt fel és mit rakott össze ,ismét nem Bátyain múlik. Ha már több évtizede jár előadásokat nézni ,ezeket biztosan tudnia kell”
  • 7. Zsanetta 2011. július 04. 16:53
    „Több évtizede járok a Szegedi Szabadtérire. Minden évben láttam - idáig - 1-2 előadást. De az összes közül ez a Tragédia volt a legrosszabb! Tényleg tragédia volt - a nézőknek.
    Az a sok homok egy idő után nagyon idegesített. Ráadásul a szél is fújta rá a nézőkre.
    A szereplők igen gyengék. Talán a Blaskó játéka tetszett, Gáspár S. is és Cserhalmi is elment. A többi: NULLA!
    Szünetben a nézők fele eltűnt. A második felvonás alatt is fokozatosan szállingóztak haza a nézők.
    52 nap alatt (jlúlius 1-től augusztus 21-ig) 4 bemutatót tartani, kedves B. Edina: SZÉGYEN!”
  • 6. diringo 2011. július 04. 15:36
    „Nagyon korrekt a fenti kritika. Nekünk az előadás nem tetszett, alig lehetett tudni, ki beszél a színpadon, a főszereplők alakja hangsúlytalanra sikerült, Luciferben sem érződött az irányító szándék. A sok tömegjelenet elvonta az ember figyelmét az egyébként is nehezen érthető szövegről. Cserhalmi előadása volt számomra emlékezetesen érzékeny .”
  • 5. kaktuszkom 2011. július 04. 13:03
    „Nagyon nehezen indult az előadás, az legutolsó sorok egyikéből nem lehetett érteni a szöveget. Szünetig a repülőket számolgattam a Dóm tornyai között... Viszont szünet után felpörögtek az események, összességében monumentális, jól szervezett darab volt. A didergő hidegről meg nem tehet senki, sínadrágot kellett volna elővennem :)”
  • 4. totitata 2011. július 04. 12:03
    „Nekem is a hanggal volt bajom. Először azt hittem, hogy a súgógép visszhangját hallom. Később észrevettem, hogy a szöveget ketten is mondják egyszerre. Nagyon zavart, néha érthetetlen volt. Én többet vártam az előadástól, a főszereplők nem voltak elég karakteresek. Néha kimondottan unatkoztam. Blaskó Péter és Szűcs Nelli alakítása az ami igazán megmaradt bennem.”
  • 3. mazsolaszolo 2011. július 04. 11:58
    „Az előadásról nem tudok véleményt mondani, mert sajna nem lehettem ott. (A 2000-est láttam, az szörnyű volt.) Pontosan mikor ment ez az előadás, mert az nekem nem jött le? Szombaton vagy vasárnap este?”
  • 2. stewenson 2011. július 04. 11:02
    „Nohát! Meglepő, hogy ilyen igényességgel megírt kritikát is lehet olvasni ezen az oldalon! Tettszett!”
  • 1. Beemre 2011. július 04. 09:22
    „Nagyon hideg volt. Ez rányomta a bélyegét az előadásra sajnos.
    Többször zavart, hogy nem lehetett érteni amit mondanak a színészek.
    Gyakorlatilag nem élveztem az előadást :(”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kuvik a kéményben

Egy béketelepi család kaparászást hallott a minap a konyhában, a kémény felől. Akkor lepődtek meg igazán, amikor nem egeret találtak a kürtőben, hanem egy megszeppent kuvikot. Tovább olvasom