Szeged - delmagyar.hu

Akiknek ez a véleménye, azokhoz még nem törtek be. Hozzám igen, és elvittek mindent ami fényes volt, és amivel időt lehetett mérni, vagy fényképet készíteni. Magyarul ami egy-két szatyorba belefért. Az ablakon hagyott kéznyom egyértelműen gyereké volt....
Véleményem szerint aki lop, azt büntetni kell, akárhány éves is.

:)

Igen. Nincs mit hozzáfűznöm....

Én is szétszórt vagyok kicsit, kedves Őrgróf, így nekem is utólag jutott eszembe még valamit megemlíteni.
Ezt írtad: "...nekünk, adófizetőknek lesz büntetés, nem az elítéltnek!" Azzal együtt, hogy a személyi szabadság tartós korlátozása, és egy szigorú napirend szerinti élet, meg az alázatos magatartás elég kemény, és nehezen viselhető helyzet a szabadsághoz (és szabadossághoz) szokott lény számára, valamelyest ezzel is egyetértek. De hozzáteszem: megérdemeljük. Mert minden társunk botlását közös kudarcunknak tartom.
Ugye érted ezt, kedves Őrgróf? :)

Igen, ezen, a rendőrségi szabálysértési hatáskör kiterjesztésén érdemes lenne elgondolkodni, de a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a személyi szabadságot tartósan (72 órát meghaladó időtartamban) korlátozó intézkedést hozzon a rendőrség, ezért kell a szabálysértési alakzatú, de immár a személyi szabadság korlátozásával fenyegetett cselekmények kapcsán is a bíróságoknak eljárniuk. A változáshoz elég nagy jogalkotói munkára lenne szükség, de lehet, hogy tényleg érdemes gondolkodni ez irányban. Az ideális mindenesetre az lenne, ha a szabálysértési törvény legutóbbi szigorítása rövid időn belül elveszítené az aktualitását. Mert drasztikusan csökkentek az ilyen jellegű szabálysértések. De szigorítás ide, vagy oda, nem fognak. Mert ez - a törvények szigorítása - önmagában az égvilágon semmit sem old meg. Az imént éppen arról szóltunk néhány szót, hogy miért nem: a gyökerek mélyen (az emberi lelkek mélyén) vannak, a szabálysértési és büntető szankciók pedig csak a felszínt… Tovább olvasom »

Igen, ezen, a rendőrségi szabálysértési hatáskör kiterjesztésén érdemes lenne elgondolkodni, de a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a személyi szabadságot tartósan (72 órát meghaladó időtartamban) korlátozó intézkedést hozzon a rendőrség, ezért kell a szabálysértési alakzatú, de immár a személyi szabadság korlátozásával fenyegetett cselekmények kapcsán is a bíróságoknak eljárniuk. A változáshoz elég nagy jogalkotói munkára lenne szükség, de lehet, hogy tényleg érdemes gondolkodni ez irányban. Az ideális mindenesetre az lenne, ha a szabálysértési törvény legutóbbi szigorítása rövid időn belül elveszítené az aktualitását. Mert drasztikusan csökkentek az ilyen jellegű szabálysértések. De szigorítás ide, vagy oda, nem fognak. Mert ez - a törvények szigorítása - önmagában az égvilágon semmit sem old meg. Az imént éppen arról szóltunk néhány szót, hogy miért nem: a gyökerek mélyen (az emberi lelkek mélyén) vannak, a szabálysértési és büntető szankciók pedig csak a felszínt karcolják meg, de nem érintik a gyökereket, és önmagukban még a megelőzés szempontjából is hatástalanok. Amíg nem oldódik a félelmek szorítása, addig semmilyen észrevehető, érdemi változásra nem kell számítanunk, hacsak arra nem, hogy a fél ország a rácsok mögé kerül. A börtönök már épülnek nekünk, hely tehát lesz bőven. :)
Egy lépést hátra lépve, kicsit "kívülről" szemlélve ezt a randalírozó, össznépi, állami agóniát, azt kell mondanom, hogy hasfájdítóan mulatságos mindaz, amit önmagunkkal teszünk, mi az értelmes, sőt intelligensnek mondott földi állatkák. :D A mosolyom nem gúnyos, igyekszem megértő szeretettel szemlélni mindezt, de bevallom, nem mindig sikerül. :)

Én sem, kedves Őrgróf.
Ami a félelmeimet illeti, nos, lehet, hogy nem volt a legszerencsésebb a szóhasználatom, helyesebb lett volna aggodalomnak nevezni az aktuális érzelmeimet. Viszont az embertársaink többségére nagyon is igaz, amit a félelem hatásairól mondtál, éppen ettől szenved a társadalmunk egyre jobban, hisz épp ez annak az ördögi körnek a lényege.
Szóval aggódom. Lehet, hogy különösen hangzik, de egy sor oknál fogva nem is főként a saját sorsom miatt, hiszen az szerves része a közös sorsnak. mekkora frázis ez, ugye? És mégis nagyon igaz. Kár, hogy az általános szorongássá keményedő félelmek eltakarják a szemünk elől ezeket az alapvető igazságokat.
Azért azt mégis megnyugtató tudni, hogy imitt-amott, egymástól ügyesen elszigetelve, de léteznek még bátor, a szabad, béklyóktól (félelem) mentes gondolkodásra képes és kész emberek. :)

Ja, és ami DV-ben is olvastam erről: sokba kerül a bíróságoknak, több titkár, írnok kell, és ügyvéd is kötelező...
erre írtam: statárium, a rendőrségen rögtön ítélő ( jogi végzettségű ) írnok, vagy bárminek nevezehetjük, és persze, lehet ügyvéd is, akit az elkövetőnek kell megnevezni és fizetni!!!! Az elzárás alatt pedig dolgoznia kell, és a munkája ellenértékéből oldják meg az ellátását ( vill., fűtés, szállás, étkezés) ellenkező esetben ez csak nekünk, adófizetőknek lesz büntetés, nem az elítéltnek!

Ne félj, ez az egy, amit nem szabad! A félelem indulatokat gerjeszt, elveszi a tisztánlátás képességét, és hajlamosít torz irányba vinni az individiumot. ( bocsi: az egyént.) Akarni kell a jót, először csak kis csoportokban ( pl. családban, baráti körben ) kell beszélni erről, majd bővül a kör, összeolvad más hasonlóan gondolkodó csoportokkal, és így tovább...naív vagyok, álmodozó, Lehet. De pillanatnyilag nem látok más utat...

Igen, azt hiszem, értem, mire gondolsz, kedves Őrgróf. De nagyon nehéz ügy ez tíz-millió (vagy már kevesebb), a jövőjétől rettegő, az ellehetetlenülés ellen küzdő, önző és ügyeskedő individuumokra bomlott társadalomban, amelyek persze azért mindeközben ideiglenes és ijesztően plasztikus hatalmi érdekszövetségekben hullámzanak. Bocs az elvont megfogalmazásért, de talán így lehet a legrövidebben leírni a társadalmi állapotaink lényegét. Ebből az is következik, hogy minden, korábban érvényesülő magatartási norma fellazul, sőt szinte teljesen szublimál a (köz)életből is. Például az átkos értékrendje megvetendő, annak minden, egyébként nagyon is progresszív részletével együtt (pl. a szolidaritás és a kisebb-nagyobb közösségek együttműködésének intézményesített formái).
Az egyház előretörése engem inkább félelemmel tölt el, mert azokat az alapvető emberi jogokat kezdem veszélyben látni, amelyek még, úgy ahogy élhető állapotban tartják ezt az (önmaga által) agyongyötört társadalmat. Az… Tovább olvasom »

Igen, azt hiszem, értem, mire gondolsz, kedves Őrgróf. De nagyon nehéz ügy ez tíz-millió (vagy már kevesebb), a jövőjétől rettegő, az ellehetetlenülés ellen küzdő, önző és ügyeskedő individuumokra bomlott társadalomban, amelyek persze azért mindeközben ideiglenes és ijesztően plasztikus hatalmi érdekszövetségekben hullámzanak. Bocs az elvont megfogalmazásért, de talán így lehet a legrövidebben leírni a társadalmi állapotaink lényegét. Ebből az is következik, hogy minden, korábban érvényesülő magatartási norma fellazul, sőt szinte teljesen szublimál a (köz)életből is. Például az átkos értékrendje megvetendő, annak minden, egyébként nagyon is progresszív részletével együtt (pl. a szolidaritás és a kisebb-nagyobb közösségek együttműködésének intézményesített formái).
Az egyház előretörése engem inkább félelemmel tölt el, mert azokat az alapvető emberi jogokat kezdem veszélyben látni, amelyek még, úgy ahogy élhető állapotban tartják ezt az (önmaga által) agyongyötört társadalmat. Az Alkotmány 60. § (3) bekezdés ugyan kimondja, hogy..., de ez már nem számít: az Alkotmányunk teljesen elvérzett az utóbbi két évtized erkölcsromboló csörtetései során. Nem baj, lesz másik... De jó lesz! :)
Szóval amíg a félelmeink rabigáját nyögjük, addig hatékony változásra nincs esélyünk. Ez a lényeg. A félelmek pedig öngerjesztőek, hiszen az eredményei fokozatosan rombolják a maradék értékeinket. ördögi kör ez, kedves Őrgróf, amelyből nem lesz könnyű kiszállni. Szándék nélkül pedig lehetetlen. A szándékot pedig sehol sem látom - egyelőre. Az iménti mondat utolsó szava a tétova, kötelező optimizmusé...
Meglátjuk.
Félek.

novaklaszlo56 , bár legyen igazad! Minden megoldásra fogékony vagyok. Mindenek előtt az igazi erkölcsi nevelést
( nem föltétlen vallási?! ) kellene visszaállítani, és nem csak a családokban, hanem minden téren...tudod, mire gondolok...