Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Müller Péter: Mindig degenerált világ volt

Szeged - A népszerű író úgy véli: egy beteg kor beteg gyermekei vagyunk. Müller Pétert Szegeden, teltházas IH-beli estje előtt faggattuk kapcsolatokról, képmutatásról, szükséges hazugságokról.
- Műveiben az egyén, önmagunk lényegére segít rámutatni. Azonban a magyar társadalomra mint kollektívára is ráférne a kibeszélés, a katartikus önmegismerés. Nem tervez egy ilyen, a közösség számára tükröt tartó, „kibeszélő" könyvet is?
- Az én meggyőződésem az, hogy az egyetlen termékeny irány mindig az egyénből vezet a közösség felé. Ha én önmagamat nem tudom harmóniába hozni, ha saját sorsfeladatomat nem tudom megoldani, akkor alkalmatlan vagyok arra, hogy bármilyen közösségi ügyben megszólaljak. Hatástalan lesz, hazug lesz, hamis. Közösség alatt a családot is értem. Ha én nem vagyok egy harmonikus, rendezett személyiség, ha nem tudom, hogy hol rejlik az életem üdve, akkor nem tudok harmonikus családot kiépíteni, de még élni sem tudok benne, mert én magam rendezetlen személyiség vagyok.

- Milyen körülmények vezették erre a felismerésre?
- Én abban a világban nőttem fel, amit a marxizmus mint vallás uralt, és annak az alapszemlélete az volt, hogy ahhoz, hogy az egyén megváltozzon, a társadalmat kell megváltoztatni. És ez nem működik. A társadalmat olyan emberek akarják megváltoztatni, akik maguk is pszichológiai, pszichiátria kezelésre szorulnának. Én tudom, hogy beteg helyzetben van a társadalmunk, mégpedig azért, mert önmagunkkal kezdeni nem tudó emberek vagyunk, és elrontjuk az életünket. Csak belülről kifelé lehet a dolgokat megoldani. Egy növény sem azért növekszik, mert sok táptalajt kap, hanem azért, mert erős magva van, a külső dolog már csak segíti őt.

Müller Péter: Ez mindig egy degenerált világ volt. Fotó: Schmidt Andrea
Müller Péter: Ez mindig egy degenerált világ volt.
Fotó: Schmidt Andrea

- Mit tud kezdeni az önt, minket körülvevő képmutatással?
- Nagyon nagy feladat nekem, hogy hogyan tudok gyerekkoromtól fogva egy ilyen omlatag, hazug, veszedelmes világban létezni. Ez mindig egy degenerált világ volt. Ebben meg kellett találnom saját magamat, ami sok esetben azt jelentette, hogy a körülöttem lévő világot föl kellett ismernem, meg kellett értenem, és el kellett utasítanom. Ez egy szüntelen dráma minden ember számára. Ezt a harcot jól-rosszul, de minden ember vívja.

- Valóban nem tartható fenn a mostani világ „elhallgatások, csendek és hazugságok" nélkül?
- Van az a páli mondat, hogy „Az igazság szabadokká tesz benneteket", ez egy nagyon veszélyes út. És nagyon végső út. De nem biztos, hogy a hosszú élet titka. A beteg világhoz való alkalmazkodás és annak a megtanítása minden mesternek a feladatkörébe tartozik. Jézus azt mondja, hogy legyetek ravaszak, mint a kígyó, és szelídek, mint a galambok. Nem azt mondta, hogy legyetek csak szelídek. Azt tanította, hogy „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené", nem azt, hogy ne fizessetek adót. Megtanította az embereket ebben a kétéltű helyzetben mozogni, amelynek mind a két részére szükség van.

- Mi lehet az oka annak, hogy gyakran barátaink között is idegennek érezzük magunkat?
- Pontosan azért, mert a mai ember lelki helyzetét csak úgy lehet nevezni, hogy beteg helyzet. Egy beteg kor beteg gyermekei vagyunk. Ha kicsit durvábban akarnám megfogalmazni, akkor azt mondhatnám, hogy őrültek, akik természetesen normálisnak tartják magukat, mint minden őrült. Ebben az állapotban az ember nagyon szeretetképtelen. És a szeretetképtelenség azt jelenti, hogy önmagával rossz viszonyban van. Nehéz kapcsolatba lépnie, a kapcsolataiban nagyon nehéz megtalálnia a másikat, nehéz szeretni. Ritka az, amikor szeret, és az is ritka, amikor őt szeretik, ezek a mai világban kegyelmi állapotok. Ezért van az, hogy még a legmeghittebb kapcsolatunkban is érezzük az idegenséget. Párkapcsolatban is érezzük, házasságban is. Az igazi barátságban nem lenne szabad, de még ott is nagyon gyakran.

Müller Péter a szegedi IH Rendezvényközpont színpadán. Fotó: Schmidt Andrea
Müller Péter a szegedi IH Rendezvényközpont színpadán.
Fotó: Schmidt Andrea

- Egyszer azt nyilatkozta saját apaszerepével kapcsolatban, hogy sajnálja, hogy nem erélyes ember. Miért?
- Túl megengedő voltam és vagyok, túl sokszor mondok igent, és ritkán nemet. Hiányzott a magam felé vezető úton is a keménység, a határozottság, a jang. Egész biztos vagyok benne, hogy ha létezik az életemnek tanulsága és talán egy következő életemnek sorsfeladata, akkor ennek a jangnak a megerősítése lesz majd. Ez most kimaradt.

- Ön mindig hű saját iránymutatásaihoz?
- Én egy kereső ember vagyok: mintha az ember lemerülne egy kútba, és minél mélyebbre megy, annál tisztább vízhez jut. Korántsem vagyok a kútnak a fenekén. Ha én egy tágabb, bővebb igazságot találok, akkor a régi igazságokat fel kell áldoznom érte. Nem lehet a kinőtt ruhákban megmaradni. Az emberi élet folyamatos alakulás. Hűségesnek csak az irányhoz szabad maradni.

- Könnyebb dolga lett volna önnek fiatalkorában, ha talált volna az önéhez hasonló - mondjuk úgy, a filozófusok, pszichológusok műveinél könnyebben olvasható – könyveket?
- Írtak, hála Istennek, nem olyanokat, mint én, hanem sokkal értékesebbeket, sokkal jobbakat. Sok nevet tudnék mondani a magyar irodalomból, akiktől tanultam, de Hamvas Bélától és Szepes Máriától kifejezetten sokat. Ők voltak a példaképeim és irodalmi mestereim. Ha most kivonnánk a szavaimból az ő tudásukat, akkor én összeomlanék.

Olvasóink írták

  • 6. allegro 2009. február 07. 15:13
    „Jóskönyve éveken át segítőtársam volt. Én is Szepes Máriát olvastam előbb.
    Minden gondolatot azonosítani tudtam saját életem történéseivel. Naplószerűen írtam és tettem fel a kérdéseket, s érkezett mindig az adott kérdésre pontosan a válasz. MÁr szinte kívülről ismerem ezeket a válaszokat. Az évek során magamévá tettem, ma már nincs szükségem rá, de út volt, amelyen tovább jutottam, hasznos útjelzőkkel, tanácsokkal, meglátásokkal. Bölcsebbé is váltam általa.

    Előttem szóló az álomvilágot emlegette - lehet, annak tartani, de aki szembe mer nézni önmagával, arra én ezt nem mondanám. Sokkal inkább, aki ezt nem teszi meg, az él álomszerű vlágában, anélkül, pedig nincs ébredés, hogy le nem ástunk volna saját mozgatórugóinkhoz. Az is benne van a könyvben és én magam is saját bőrömön is tapasztaltam még az érés időszakában, hogy a kisszerű tömeg félelemből itélkezik, és le akarják rángatni azt, aki érzik, tudják, fölöttük áll emberileg. Merthogy tükröt tart, hol is kellene tartaniuk emberi fejlettségükben, hogy azért tenni is kellene, nemcsak külső eseményeket hajhászni.”
  • 5. Csizmás 2009. február 07. 13:12
    „Sziasztok!Én akit ismertem és ennek az embernek a könyveit olvasta az mind becsavarodott! Álom világban élnek!!! Sajna ez van!”
  • 4. igazságkereső 2009. február 06. 21:42
    „A világ olyan, amilyenné teszik azok, akiknek hatalom van a kezében.Sajnos az nem mindig párosul
    intelligenciával és kulturáltsággal. A pénz pedig meghülyíti azokat az embereket is, akiknek éppen
    a világ formálása lenne a feladatuk.Sajnos szándékosan teszik ilyenné a világot, a szűkebb környe-
    zetet és az abban élő embereket. Az emberek pedig amilyen bugyuták még hagyják is,hogy ez így
    legyen,ez pedig azért lehetséges,mert sok az alul képzett primitív ember társadalmunkban, velük
    pedig sajnos nem lehet világot, szűkebb környezetet formálni.Mivel ők vannak nagyon sokan,sajnos
    el is nyomják azokat, akik tenni szeretnének a jobbért.Buta,képzetlen emberekkel - kik nem képesek
    saját jól felfogott érdekeiket képviselni -nem lehet összefogni,így sajnos remény sincs arra, hogy
    belátható időn belül változzék környezetünk, világunk,mert ez az állapot újra termelődik.
    Sajnos "kivonták szavainkból az ő tudásukat,s így a világ össze is omlott" reménytelenül.”
  • 3. Mátrix 2009. február 06. 17:22
    „Szvsz : Popper Péterrel együtt nem a világ valóságába illeszkedő a belső világtól független viselkedési modellt írnak le, hanem a belső (álom)világukból kiindulva adnak egy felfogási, viselkedési modellt. Nem a külső valós világot próbálja teljes egészében leírni, meggértetni, és modellt írni rá hanem a belső világát valamiképp egyezteteni a külsővel. Ennek oka hogy a belső világát ismeri és szereti, a külsőt meg nem. :-)”
  • 2. achilleus 2009. február 06. 14:09
    „1. hozzászólás No.6-Sy 2009.02.06. 13:36
    Csatlakozom. További termékeny éveket kívánok.”
  • 1. No.6-Sy 2009. február 06. 13:36
    „Örülök, hogy beteg korunkban is vannak ilyen tiszta szemű, tiszta lelkű, alázattal teli, Igaz emberek.
    Ha csak a Ji-King-et írta volna meg, már akkor is a legnagyobb Alkotók sorában jegyeznék a nevét.

    Köszönöm, kedves Müller Péter! És kívánom Önnek a legjobbakat!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Őrizetbe vették a sándorfalvi baleset feltételezett okozóját

Sándorfalva - Őrizetbe vette a szegedi rendőrség azt a 37 éves férfit, aki a megalapozott gyanú… Tovább olvasom