Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Nagyzenekarral muzsikálna kisgyerekeknek

Növelni szeretné a szegedi szimfonikusok gyerekeknek szóló koncertjeinek számát Lukácsházi Győző, a zenekar új igazgatója, aki fontosnak tartja az olajozott együttműködést a színházzal, a szabadtérivel és a zeneművészeti karral is.
– Ha szegedinek még nem is nevezném magam, azt elmondhatom: megszerettem a várost. A minap, amikor csokornyakkendőben, öltönyben kempingbiciklin tekertem egy koncertre, többen megnéztek. Lehet, hogy emblematikus figurája leszek a városnak – mondja Lukácsházi Győző, akit július 1-jétől 5 évre neveztek ki a szimfonikusok igazgatójává. – A zenekar a legérzékenyebb hangszer, mert sok érzékeny emberből áll. Játszottam én is zenekarban, tudom, milyen szempontoknak kell megfelelnie egy igazgatónak. Az egyik legfontosabb: kapcsolatot kell teremtenie a muzsikusokkal, tájékoztatnia kell minden őket érintő információról. Őszinte beszéddel jó hangulat kialakítására törekszem, szeretném megnyerni mind a 99 zenekari tagot.

Lukácsházi Győző úgy fogalmaz: ami bevált Szegeden, azon nem kíván változtatni.

Lukácsházi Győző, a zenekar új igazgatója. Fotó: Frank Yvette
Lukácsházi Győző, a zenekar új igazgatója.
Fotó: Frank Yvette

Szabadkán, Temesvárott, Déván is muzsikálnak

– Okosan lehet elosztani a rendelkezésünkre álló forrásokat. Az önkormányzati támogatásból ki tudjuk fizetni a dolgozók bérét, járulékait. A minisztériumi támogatásból fizetjük a hangszereket, a programjainkat. A nemzeti zenekar kategóriájába sorolásnak köszönhetően kaptunk 55 millió forintos támogatást, amit produkciók létrehozására, vendégművészek gázsijára, útiköltségre fordíthatunk. Kötelességünk a magyarlakta határon túli területeken is koncertezni. November 11-én Szabadkán Mozart Requiemjét játsszuk, Zentán, Temesvárott is szeretnénk fellépni. Böjte Csaba testvér dévai árvái javára is tervezünk jótékonysági koncertet tavasszal Budapesten, Szegeden és Déván – mondja az igazgató.

– Növelni szeretném a gyerekeknek szóló koncertjeink számát. Stabil közönsége van a bérleteinknek, az opera-előadásoknak, de a publikum átlagéletkora magas. Ez nem azt jelenti, hogy az idősebbek nem fontosak, inkább azt: az utánpótlást, a jövőbeli közönségünket nekünk kell kinevelnünk. Azért is pályáztam a szegedi szimfonikusok élére, mert nagyzenekarral szeretnék kisgyerekeknek muzsikálni. Prokofjevtől Brittenen át Ránki Györgyig sokan komponáltak nagyzenekarra olyan darabokat, amelyek alkalmasak arra, hogy gyerekeknek játsszuk. Régi barátommal, Balogh Sándorral kidolgoztunk olyan darabokat, amelyek a zenei profizmus nyelvén humorral szólnak a gyerekekhez, és akár már négyéves kortól élvezhetők. A szegedi zenekar alkalmas arra, hogy vidámságot csempésszen a gyerekek életébe. Ráadásul a fenntartó és a minisztérium is azt várja el tőlünk, hogy neveljük az ifjúságot – hangsúlyozza a direktor, aki szeretné elérni, hogy intézményesüljenek a közönségnevelő gyermekkoncertek. A csupán 126 főt befogadó Korzó Zeneházat már használják erre a célra, de ennél nagyobb termeket keresnek, és bérleti rendszer kialakítását tervezik a legkisebbek számára is.

– A koncertévad alapkoncepcióján nem változtatnék, csak a minőséget szeretném emelni. Kapcsolatrendszeremet a zenekar szolgálatába állítva olyan karmestereket, szólistákat szeretnék felkérni, akikkel elégedett lehet a közönség és az együttes is. Ezután is Gyüdi Sándorral, a zenekar művészeti vezetőjével és a Filharmóniával közösen állítjuk össze az évad műsorát. A zenekar tagjaiból létrehozok egy művészeti bizottságot, amely javaslatot tehet arra, kiket hívjunk meg. Medveczky Ádámtól Kovács Jánoson át Kocsis Zoltánig – a fiatalabbak közül Meskó Ilonáig – sok karmesterrel szeretnék dolgozni, de említhetném Vajda János zeneszerzőt is. A zenekar hangulata attól is függ, miként zajlik egy próba, milyen instrukciókat kapnak, milyen lélekkel muzsikálnak.

Előkerült a régi tuba

– Fantasztikus meglepetés ért Szegeden: előkerült az a tuba, amelyet még 35 évvel ezelőtt, végzős hallgatóként kaptam a Zeneakadémián. Előtte négy és fél éven át egy „locsolócsövön" játszottam, katasztrofális hangszer volt, ráadásul ketten voltunk rá. 1978 elején érkezett két csodálatos Alexander-tuba, az egyiket megkaptam februárban, majd a diploma után, júniusban le kellett adnom. Ez volt az egyetlen „nulla kilométeres" hangszerem, később is mindig kölcsöntubákkal játszottam. Nagy Zsolt, a zenekarunk tubása azzal fogadott Szegeden: itt a régi hangszered, amin te játszottál először a Zeneakadémián. Előkerestem a régi fúvókámat, és elhatároztam, hogy naponta gyakorolok kicsit rajta, felhozom magam arra a szintre, hogy bele tudjak a tükörbe nézni – fogalmaz Lukácsházi Győző, aki hozzáteszi: nem tervezi, hogy muzsikusként is beül a zenekarba.

Olvasóink írták

  • 1. JoGabor 2013. október 01. 12:44
    „Tóbiás Matinét Szegednek is!
    Hajrá, Győző!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

István, a tapírcsikó

A Szegedi Vadasparkban élő tapírpár, Sámson és Jenny 2002 óta 9 kilenc utódnak adott életet - fotóval. Tovább olvasom