Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Október 23.: Elszállt a parasztok panasza

Szeged - A vidék forradalmáról még mindig hiányos a kép. Bár majdnem minden megye – Vas kivételével – elkészítette 1956-os összefoglalóját. A Csongrádban történtek leltárát Farkas Csaba főlevéltáros állította össze. Most 1956 közös jellemzőiről és a különbségekről kérdezzük.
– Miért éppen Szegeden kezdődik az 1956-os forradalom és szabadságharc? – kérdez vissza a főlevéltáros Farkas Csaba, a Csongrád Megye Levéltár csoportvezetője. – Mert a diákok október eleji mozgolódása idején Szegeden érik meg arra a helyzet, hogy a párt ifjúsági mozgalmáról, a DISZ-ről leválhat az egyetemisták szövetsége, a MEFESZ, amit a párt helyi szervezete nem képes megakadályozni. Az egyetemisták független szervezete szegedi megalakulásában egyébként nagy a szerepe egy 1956. augusztusi építőtábornak is, ahol megismerkedtek egymással azok a különböző egyetemekre járó fiatalok, akik októberben leveleznek, kapcsolatban állnak egymással. DISZ-ellenes körök alakulnak például Győrben, Kaposvárott is. De a politikai helyzet elviselhetetlenségét Szegeden a diákság nyomora is fokozza. Lakhatási körülményeiket jól jellemzi, hogy amíg Szegeden 1900–1944 között évente 219 lakás épült, 1945 után évente 21 – az is magánerőből, ráadásul a házak 45 százalékának alapanyaga vályog, az egy lakószobára eső lakossűrűség pedig 2,33 személy.

Torz dokumentumokat igazít ki az egykori résztvevők visszaemlékezése – hangsúlyozza a főlevéltáros Farkas Csaba. Fotó: Karnok Csaba
Torz dokumentumokat igazít ki az egykori résztvevők visszaemlékezése – hangsúlyozza a főlevéltáros Farkas Csaba.
Fotó: Karnok Csaba

Szétspriccelt a diákság

Radikálisabb lett október második felére a MEFESZ-nél a József Attila Kör, amelyen keresztül fölizzott a társadalom többi, az egyetemistákon kívüli csoportja – véli Farkas Csaba. Annak ellenére, hogy az egyeduralmú Magyar Dolgozók Pártja indította a szegedi József Attila Kört, október 18-i ülésén a munkásság, az értelmiség is megjelent: például fölszólalt Kováts József is. Ennek ellenére a forradalom bölcsőjének tekinthető Tisza-parti városban október 24. után megtorpantak az események, mert a MEFESZ vezetői, a diákság szétspriccelt az ország különböző egyetemi városaiba. Ráadásul itt október 26-áig nincs új vezető erő, akkor veszik át az egyetemistáktól a vállalatok, intézmények delegáltjai a kezdeményező szerepet.

Kutatói nehézségek

Az egyik legnehezebb kutatói feladatnak tartja az 1956-os eseménysor és összefüggéseinek feltárását Farkas Csaba. Levéltárosként mindennapos tapasztalata, hogy a forradalom idején kevés irat keletkezik, ráadásul e dokumentumok egy részét vagy maguk a forradalmárok, vagy a hatalomba visszakerülő párt semmisíti meg. Így aztán kevés a korabeli irat. A megtorlás idején születő vallomások és egyéb papírok csak erős forráskritikával használhatók, hiszen a vádlottak elemi érdeke a ferdítés, saját szerepük jelentőségének kisebbítése. Ugyanakkor olyan ritkaság menekült meg, mint a MEFESZ-nagygyűlésről a Magyar Rádiónak készült hangfelvétel. A visszaemlékezések szerepe a levéltáros szerint is rendkívüli, mert szakszerű kérdésekre adott válaszok alapján korrigálható a dokumentumok torzítása.

– Atomjaira szakad az ország, nincs egységes trend 1956-ban a hatalomátadásra. A kommunista vezetők egy idő után hajlandók a kompromisszumra, de ennek az az ára, hogy befolyásolják, kinek a kezébe kerül a hatalom. Szegeden Halász Gyula, a katonai közigazgatás parancsnoka megbízottakat küld ki az intézményekbe, vállalatokhoz, hogy munkatársaikat tartsák bent, nehogy az utcára menjenek – adja vissza a hangulatot a levéltáros. – A katonai hatalomátvétel után ezekre a kapcsolatokra támaszkodva alakul meg Szegeden a városi forradalmi néptanács. Vezetőként pedig azért épp Perbíró Józsefre esik a választás, mert jogvégzett emberként köztiszteletnek örvend.

Testület pártdelegáltakból

Más megoldás született Hódmezővásárhelyen, ahol pártdelegáltakból állt össze a helyi forradalmi testület. Ennek oka az, hogy az ottani népfront vezetője, Gyáni Imre lett a közvetítő, aki saját kapcsolatrendszerét, vagyis a volt koalíciós pártokbeli ismerőseit mozgósította. Ellenben például Csongrádon nem tárgyaltak: a hatalom korábbi birtokosait azonnal elzavarták.

– Regionális törekvések a forradalom második időszakát jellemzik. Létrejön a dunántúli, az észak-magyarországi nemzeti tanács. Ez utóbbihoz akarnak csatlakozni a szegediek, de nem ér célba a delegáció. Ám október 30-án Budapesten kiadnak egy memorandumot az ott összefutó küldöttségek – érzékelteti Farkas Csaba, miként fejlődik a szervezettség. A társadalmi csoportok között is kialakul véd- és dacszövetség annak ellenére, hogy például a forradalom első független szervezete, a MEFESZ megmarad az egyetemistáknak, nem vállalja föl más rétegek képviseletét.

A középiskolások körében Szegeden nem, Hódmezővásárhelyen kialakult mozgolódás. Sőt: a vásárhelyi diákparlament politikai követeléseket is megfogalmazott. Szentesen az értelmiség jeleskedett a szervezkedésben. A tüntetések időszakában pedig találkoztak a különböző rétegek. Ám a mezőgazdaság kimaradt a forradalomból, a parasztok panasza visszhangtalan.

Apolitikus vezetők

– A kistelepülések forradalma a legizgalmasabb, mert mindenhol köztiszteletben álló – esetenként apolitikus – személyiségeket választanak az élre – fogalmaz a kutató. Példaként említi a kisteleki fociedzőt, aki a forradalmi bizottság vezetői szerepkörébe csöppen. Máshol is tanárok, orvosok, gyógyszerészek kerülnek e testületbe. Ám intézményesített kapcsolat nem alakul ki a hirtelen forradalmi szereplővé lett személyek, illetve a települések között sem. Az első ilyen akció november 2-án a Szeged Városi Forradalmi Bizottsághoz kötődik: fiatalokat küldenek a községekbe, hogy segítsenek megszervezni a helyi közigazgatást.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

1956. október 23-án délután melyik budapesti szobornál kezdődtek a tüntetések?

Ötvenöt éve... Akkor még nem sikerült, akkor még „csak" megmutattuk, velünk nem lehet. Hol kezdődtek a fővárosi megmozdulások? Tovább olvasom