Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 15°C Még több cikk.

Szandri halálában is támasz

Szeged - Tananyag lett a szegedi orvoskaron annak a bajai, háziorvosként dolgozó anyukának a könyve, amelyet a 17 éves korában, egy ritka, daganatos betegségben elvesztett lányáról írt. Szandri ereje, kitartása, bizakodása másoknak is erőt adott, története példaértékű.
– Két hónappal Szandri 2007. februári halála után kezdtem el írni a könyvet. Ez volt az utolsó kívánságainak egyike. A legfájóbb a halála előtti utolsó küzdelem megírása volt, sokat sírtam közben. Volt, hogy 3 mondatot leírtam, aztán 2 napig ültem fölötte, és csak sírtam – mesélt elhomályosult tekintettel Gergelyné Tóth Éva, a 17 éves korában egy ritka betegségben, Ewing-szarkómában elhunyt Gergely Alexandra édesanyja.

A Baján háziorvosként dolgozó anyuka egy meghívásra jött Szegedre a napokban: tavasszal megjelent, és ősszel a nagy érdeklődés miatt újra kiadott, Szasz, Ewing-kór a young korban című könyve ugyanis ajánlott olvasmány lett a szegedi orvostanhallgatóknak azon a kurzuson, amelyet a haldokló betegekkel való kommunikációról tartanak. De a könyv sokkal szélesebb kört szólít meg.

Gergelyné Tóth Éva könyvét újra kellett nyomni a nagy érdeklődés miatt. Fotó: Karnok Csaba
Gergelyné Tóth Éva könyvét újra kellett nyomni a nagy
érdeklődés miatt. Fotó: Karnok Csaba

Szandriról 2005 augusztusában derült ki, hogy Ewing-szarkómás. Ez a betegség szinte csak fiataloknál alakul ki: olyan csontdaganat, ami rendkívül gyorsan terjed, és az anyuka szerint rosszindulatúbb, mint a tüdőrák. Évente 6-8 új esetet fedeznek fel belőle itthon. Szandri az ország számos kórházában megfordult: Szegeden nagyjából egy éven át kapott kemo- és sugárterápiát, Miskolcon pedig őssejtbeültetésen esett át. Bár egy ideig tünetmentes volt, betegsége később kiújult. Nem tudták meggyógyítani.

A tinilány – aki betegségében felnőtté érett – 2005 októberében édesanyjától kapott egy laptopot, akkor kezdett blogot, azaz internetes naplót írni. Eleinte sorstársaival kereste csak a kapcsolatot, bejegyzéseit is csak barátok, rokonok olvasták. Idővel azonban több tízezresre nőtt az olvasótábora. Önsajnálat helyett ugyanis – fájdalmai és szenvedései ellenére – a napi események leírása mögött olyan példaértékű erőt, a végsőkig való küzdeni tudást és élni akarást sugárzott, amelyből nemcsak maga, de minden olvasója reményt és erőt tudott meríteni. Ahogy édesanyja fogalmazott, olvasói egy nagy családot alkottak: ha Szandri egy ideig nem írt, mindenki pánikba esett, és igyekezett érdeklődni felőle. A könyv alapja a blog – tehát szinte közösen írták az édesanyával, akinek ez a tragédia feldolgozásában is sokat segített.

– Anyaként írtam a könyvet, de orvosilag is hiteles. Nemcsak az volt a cél, hogy kiírjak magamból egy tragikus és szeretettel teli történetet, hanem az is, hogy bemutassam ezt az alig ismert betegséget, és – pozitívumai mellett, bántó szándék nélkül – bemutassam a magyar egészségügy hiányosságait is – felelte Éva arra, hogy miben segíthet könyve az orvosnak készülő fiataloknak. A szakmai kritikusok úgy fogalmaznak: könyve kapaszkodót nyújt az élet vége felé közeledő betegek humánusabb, méltóságteljesebb ellátásához.

Hamvak és alapítvány

Szandri másik kívánsága az volt, hogy hamvait a festői szépségű Maldív-szigeteken – ahová mindig vágyott, de sosem jutott el – szórja az óceánba édesanyja, édesapja, akkor 9 éves öccse, Csongor és 15 éves húga, Dominika. Kívánsága teljesült. Édesanyja utána hozta létre a Gergely Alexandra Emlékdíj Alapítványt, amely minden évben Szandri április 20-i születésnapja környékén díjat ad át egy arra méltó személynek, és a könyv bevételeiből is támogatja anyagilag a rászoruló Ewing-szarkómás gyerekeket. Az alapítványról és a könyvről – amely a Líra könyvesboltokban kapható – bővebben a www.gergelyalexandra.hu oldalon olvashatnak.

Olvasóink írták

  • 10. bratyesz 2009. november 18. 12:24
    „Búcsúzásul kicsi leány!" Meghalni könnyebb,mint örökre búcsút venni attól,akit igazán szeretsz! A halál egy csendes álom,a válás egy szívtépő fájdalom!!!!" NYUGODJ BÉKÉBEN DRÁGA”
  • 9. bretman 2009. november 18. 03:57
    „"Sajnos nem vagyok jól, a héten Baján újra vért kaptam és mivel nagyon fulladtam mellkas RTG-m is volt és kiderült,hogy tüdőgyulladásom van... Most itthon vagyok,antibiotikumot szedek és oxigén palackom is van,hogy csökkentsük a fulladásomat. Nagyon gyenge vagyok,az evés sem megy és éjszaka sem tudok pihenni a fájdalmaimtól.
    Hihetetlenül félek..."

    "Nyugodj békében Drága Pici Lány!!!
    Soha nem felejtelek el! Sokat tanultam tőled és édesanyádtól!"

    Soha nem felejtem el ezt a két üzenetet. Az első Szasz utolsó bejegyzése a blogon, egy februári péntek este. A másik egy komment a bejegyzéshez, több száz aggódó, szurkoló hozzászólás után, négy és fél nap múlva, szerda reggel kilenckor. A hír, hogy elment. Előtte már volt több rémhír, de ezt Dóra nővér írta, ebből mindenki tudta, hogy vége.
    Férfi létemre napokig sírtam, pedig személyesen nem ismertem.

    Tényleg nagyon tanulságos a blog.”
  • 8. Vega 2009. november 17. 21:15
    „énis olvastam a blogot, így többek között azt is megtudtam hogy a szegedi gyermekklinikán olyanok is dolgoznak, akiknek (szépen mondva) hozzáállásukból fakadóan nem ezt a hivatást kellett volna választaniuk. helyettük szégyelltem magamat.
    egyébként most fut egy hasonló blog, amely szintén egy személyes tragédiát hivatott bemutatni, ellenben sokszor teret kapnak olvasói levelek is:
    http://vizit.blog.hu/”
  • 7. Adrien21 2009. november 17. 20:59
    „Folyamatosan olvastam a blogját, szinte az első pillanattól kezdve. Példaértékű volt az akaratereje, a küzdeni tudása, a kedvessége, embersége és az egész élete mindenki számára...”
  • 6. igazságkereső 2009. november 17. 18:53
    „Nincs annál borzasztóbb,mint a mikor Anya temeti gyermekét!”
  • 5. atomboy 2009. november 17. 14:16
    „Emlekszem a lany blogjara, halala elott ket hettel mutatta meg egy ismerosom. Nagyon drukkoltam, es szomoruan olvastam a sorait.”
  • 4. Hmmm... 2009. november 17. 11:20
    „A Leany es az Edesanya kozos kuzdelmet e szornyu betegseggel szemben teljes mertekben aterzem. Nem konnyu egy halalos betegseggel sznvedo kozeli hozzatartozo napjait, majd haldoklasat latni es atelni. A kiszolgaltatottnak lenni, a korlatozott lehetosegeket tudomasulvenni s a remytelenseget remenyekkel atszoni, nem konnyu.
    A fiatal es tapasztalatlan hallgatok szamara mindenkeppen hasznos a konyv olvasasa, mert lehetoseguk adodik mindket fel / beteg es gyogyito/ erzelmi es fizikai nehezsegeinek atelesere.
    Velemenyem szerint sok, mar evek ota gyakorlo orvos is tanulhat a tortenetbol!
    Javasolnam a konyv idegennyelvre valo forditasat, de valoszinuleg nem az en agyamban szuletett meg eloszor ez a gondolat.”
  • 3. 19701230 2009. november 17. 09:01
    „HŐS!!!!!!”
  • 2. Ányez 2009. november 17. 08:55
    „Én is olvasgattam a blogját, sajnos már csak a halála után...
    Tényleg fantasztikus kislány volt.”
  • 1. Roxy08 2009. november 17. 08:33
    „Érdemes elolvasni a blogját. Fantasztikus kislány volt, hihetetlen élni akarással.
    Példa értékű küzdelme sokaknak segített a saját problémája feldolgozásában.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem láttak még ekkora verekedést Mórahalmon

Sosem volt még balhé abban a mórahalmi vigadóban, ahol szombat este westernfilmbe illő tömegverekedés tört ki. Tovább olvasom