Szeged - delmagyar.hu

– Két hónappal Szandri 2007. februári halála után kezdtem el írni a könyvet. Ez volt az utolsó kívánságainak egyike. A legfájóbb a halála előtti utolsó küzdelem megírása volt, sokat sírtam közben. Volt, hogy 3 mondatot leírtam, aztán 2 napig ültem fölötte, és csak sírtam – mesélt elhomályosult tekintettel Gergelyné Tóth Éva, a 17 éves korában egy ritka betegségben, Ewing-szarkómában elhunyt Gergely Alexandra édesanyja.

A Baján háziorvosként dolgozó anyuka egy meghívásra jött Szegedre a napokban: tavasszal megjelent, és ősszel a nagy érdeklődés miatt újra kiadott, Szasz, Ewing-kór a young korban című könyve ugyanis ajánlott olvasmány lett a szegedi orvostanhallgatóknak azon a kurzuson, amelyet a haldokló betegekkel való kommunikációról tartanak. De a könyv sokkal szélesebb kört szólít meg.

Gergelyné Tóth Éva könyvét újra kellett nyomni a nagy érdeklődés miatt. Fotó: Karnok Csaba

Szandriról 2005 augusztusában derült ki, hogy Ewing-szarkómás. Ez a betegség szinte csak fiataloknál alakul ki: olyan csontdaganat, ami rendkívül gyorsan terjed, és az anyuka szerint rosszindulatúbb, mint a tüdőrák. Évente 6-8 új esetet fedeznek fel belőle itthon. Szandri az ország számos kórházában megfordult: Szegeden nagyjából egy éven át kapott kemo- és sugárterápiát, Miskolcon pedig őssejtbeültetésen esett át. Bár egy ideig tünetmentes volt, betegsége később kiújult. Nem tudták meggyógyítani.

A tinilány – aki betegségében felnőtté érett – 2005 októberében édesanyjától kapott egy laptopot, akkor kezdett blogot, azaz internetes naplót írni. Eleinte sorstársaival kereste csak a kapcsolatot, bejegyzéseit is csak barátok, rokonok olvasták. Idővel azonban több tízezresre nőtt az olvasótábora. Önsajnálat helyett ugyanis – fájdalmai és szenvedései ellenére – a napi események leírása mögött olyan példaértékű erőt, a végsőkig való küzdeni tudást és élni akarást sugárzott, amelyből nemcsak maga, de minden olvasója reményt és erőt tudott meríteni. Ahogy édesanyja fogalmazott, olvasói egy nagy családot alkottak: ha Szandri egy ideig nem írt, mindenki pánikba esett, és igyekezett érdeklődni felőle. A könyv alapja a blog – tehát szinte közösen írták az édesanyával, akinek ez a tragédia feldolgozásában is sokat segített.

– Anyaként írtam a könyvet, de orvosilag is hiteles. Nemcsak az volt a cél, hogy kiírjak magamból egy tragikus és szeretettel teli történetet, hanem az is, hogy bemutassam ezt az alig ismert betegséget, és – pozitívumai mellett, bántó szándék nélkül – bemutassam a magyar egészségügy hiányosságait is – felelte Éva arra, hogy miben segíthet könyve az orvosnak készülő fiataloknak. A szakmai kritikusok úgy fogalmaznak: könyve kapaszkodót nyújt az élet vége felé közeledő betegek humánusabb, méltóságteljesebb ellátásához.

Hamvak és alapítvány

Szandri másik kívánsága az volt, hogy hamvait a festői szépségű Maldív-szigeteken – ahová mindig vágyott, de sosem jutott el – szórja az óceánba édesanyja, édesapja, akkor 9 éves öccse, Csongor és 15 éves húga, Dominika. Kívánsága teljesült. Édesanyja utána hozta létre a Gergely Alexandra Emlékdíj Alapítványt, amely minden évben Szandri április 20-i születésnapja környékén díjat ad át egy arra méltó személynek, és a könyv bevételeiből is támogatja anyagilag a rászoruló Ewing-szarkómás gyerekeket. Az alapítványról és a könyvről – amely a Líra könyvesboltokban kapható – bővebben a www.gergelyalexandra.hu oldalon olvashatnak.