Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 4°C Még több cikk.

Száz évig harangoztak Tápén Kónyáék

Szeged - Harang szól születéskor és halálkor. Imára hív, és veszedelemre figyelmeztet. Nem is olyan régen még félreverték a harangot, amikor tűz ütött ki, vagy ha a hömpölygő folyó kilépett a medréből. A Kónya família felmenői több mint száz éven át kongatták a harangokat Tápén.
Amíg manapság már mechanikus szerkezetek kongatják a templomok harangjait, addig a régi időkben önálló mesterségként tekintettek a harangozóra. A tápéi Ilia Istvánné édesapja, nagyszülei és dédszülei száz évnél is tovább szolgáltak harangozóként.

– Édesapám minden reggel harangozással kezdte a napot. Nyáron négykor, télen ötkor ébresztette a harangszó a falu népét. Mindig jó erőben volt, mert kötéllel kellett húznia a többmázsás öntvényt – mesélte az egykori harangozó lánya, Kónya Mária, aki most 84 éves. – A helybeliek napközben a közeli földeken szántottak, de amíg zengtek a harangok, addig megálltak a munkával, levették a kalapjukat, és elmormoltak egy rövidke imát – tette hozzá az idős asszony.

A kis, nádtetejű tápéi házak gyakran kigyulladtak, ilyenkor harangszó figyelmeztetett a veszedelemre, akárcsak balesetnél, vagy ha a Tisza haragjában elhagyta a medrét. Ha vihar közeledett a község felé, akkor is a harangozót keresték: „Húzzad már a nagy harangot, komoly baj fenyegeti a határt!" – gyűltek össze a templomnál a község lakói, mert azt tartották, hogy a robaj szétoszlatja a felhőket.

Kónya Mária manapság is gyakran jár a tápéi templomba, ahol korábban az édesapja is harangozott. Fotó: Segesvári Csaba

– A harangozók csupán filléreket kaptak fizetségként, emiatt más munkákat is el kellett vállalniuk. Az édesapámék például fákat engedtek le a Tiszán. Nagy nyárfadeszkákat hoztak a tápéi Lippai fatelepre és a Boszorkányszigeten is gyakran kikötöttek – beszélt a harangozók megélhetési nehézségeiről Marika néni.

A tisztségre a templomba járó népek választották ki a megfelelő embert, aki a mise előtti átöltöztetésben is segédkezett az atyának. A vasárnapi nagymisére a nagyharang hívta a gyülekezetet, hétköznapokon viszont csak a kisebb harangok szóltak. – Adventben hajnali ötkor kezdődött a mise. A hívők lámpásokkal felszerelkezve érkeztek. Az apám előbb megkongatta a harangot, majd eltakarította a havat a templom körül. Karácsonykor fél 12-kor volt az első harangszó az éjféli misére, beharangozásra tele lett a templom. Szerencsére ez a hagyomány a mai napig él, igaz, az édesapám helyett manapság már mechanikus szerkezetek kongatják a harangot.

Csöndítő és kereplő

A tápéi római katolikus templom a megye egyik legrégibb műemléke. Egy korábbi templom helyén a XIII–XIV. század fordulóján emelték. Ebből az időből származik régi támpilléres, kora gótikus szentélye és tornyának alsó fele. A toronyban három harang működik: a nagyharang, a nagymásodik és a kisharang. Utóbbit csöndítőként, azaz lélekharangként használják. Korábban egy nagyméretű deszkaládás, hajtókaros kereplő is működött a toronyban, ezzel helyettesítették a harangokat a húsvét előtti nagyhéten.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Meggyújtották a hatalmas adventi koszorú negyedik lángját is

Szeged - 2007 gyertyával köszöntötték tegnap a karácsonyt a szegediek: a Dóm téren fellobbantak a szeretet ünnepének fényei. Tovább olvasom