Délmagyar logó

2017. 05. 27. szombat - Hella 14°C | 24°C Még több cikk.

Szécsi Istvánt krémes csábította a műhelybe

Domaszék - Egy domaszéki kovács, Szécsi István műhelyében jártunk. Míg 20-30 éve a megélhetést jelentette egy-egy patkó és kocsikerék elkészítése, ma már inkább hobbiból gyártják ezeket. A legtöbb munkát a gépipar és a mezőgazdaság adja.
– Annak idején a bálban azt mondtam a lányoknak, hogy autószerelő vagyok. Az számított ugyanis jó szakmának. Ma már a fiam biztosan bátran vállalja a gyengébbik nem előtt is, hogy kovács. Olyan kevesen művelik jelenleg ezt a mesterséget, hogy méltán lehet büszke rá – mesélt Szécsi István, patkoló- és kocsikovácsmester. Az 50 éves szakember Csongrád megyében az egyetlen, aki kisiparosként űzi a mesterséget. Domaszéken, 440 négyzetméteren, három csarnokban, 40 gép és 20 alkalmazott segítségével végzik el nap mint nap a forgácsolással, a kovácsolással és a lakatosteendőkkel kapcsolatos munkákat. Megnéztük, hogyan telik egy mai kovács napja.

– 1981-ben nyitottam meg az első műhelyem. Mindössze 16 négyzetméteren dolgoztunk. Akkoriban még kézzel tekerhető „fúrógéppel", ma pedig ezer tonnát ütő géppel lyukasztjuk a vasat. A kisparcellás termelés korszakában rengeteg ekét, kapát, lovas kocsit és természetesen patkót készítettünk. Az utóbbit szeretem a leginkább megcsinálni. Ma már teljesen másra van igény, a technika fejlődésével minden megváltozott. Mezőgazdasági kopóékeket és autóipari alkatrészeket gyártunk 21. századi berendezésekkel – magyarázta István. Szerencsésnek érzi magát: a szakmája a hobbija.

Szécsi István (balról) Csongrád megyében az egyetlen, aki kisiparosként űzi a kovácsmesterséget. Fotó: Karnok Csaba
Szécsi István (balról) Csongrád megyében az egyetlen, aki kisiparosként
űzi a kovácsmesterséget. Fotó: Karnok Csaba

– Most ütheted! – jelzett István, hogy kalapálhatom a hét-nyolcszáz fokon izzó vasat. Megmutatta, hogyan kell patkót készíteni – kalapálhattam egy keveset. Röpke fél perc alatt, a kilencszáz fokon izzó kályhák melletti, közel 30 fokos melegben tudatosult bennem, hogy a mesterség valóban igen kemény férfierőt igényel. Nem véletlen, hogy a kovácsember nem veti meg a kiadós, magyaros kosztot. István elárulta, annak idején mangalicaszalonna és negyed kiló kenyér volt a reggelije.

Piros bársony

Szécsi István szabadidejében fogatokat készít és javít. Most éppen a világbajnok hajtó, Hódi Károly kocsiján dolgozik. Két évvel ezelőtt egy Viktória-kocsit alkotott. A fekete fából készült, gyönyörű négykerekűt piros bársonyhuzattal bélelte.

– Gyerekkoromban szűkösen éltünk. Az egyetlen álmom az volt, hogy egyszer annyi pénzem legyen, hogy krémessel és naranccsal jóllakjak. A nagybátyámmal gyakran kocsikáztunk a faluban, betértünk a kovács műhelyébe. Megfigyeltem, hogy a kliensek milyen szép összegeket nyomnak a kovács kezébe a munkájáért. A pénzt egyszerűen átszámoltam krémesbe. Ez is hatással volt rám, amikor eldöntöttem, kovács leszek – mesélte István.

A kovácsmester a tökéletességre törekszik. Ezt saját házának gyönyörű kovácsoltvas kerítése is bizonyítja. Sokszor késő este ér haza, és számára már reggel hatkor megkezdődik a munka. Kilenc lipicai lovat nevel, velük is sok a munka. Domaszéki családi házánál egy kisebb műhelyben patkolja a lovakat. Elmondta, ma sincs kevesebb ló, mint a hetvenes-nyolcvanas években. Csak éppen más célra használják az állatokat.

Olvasóink írták

  • 2. Zsolo 2008. december 02. 23:57
    „Sose lesz kész mindig el van havazva!”
  • 1. kakoszeged 2008. november 21. 11:03
    „Húú! Nekem tetszik ez a pasas. Ha építek egyszer egy házat, tuti csináltatok valami kovácsolt ezt-azt! Puszi”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Laci úr tökfőzelékéhez illik a francia pezsgő

Szeged - Az új Hungária teremfőnöke volt, s kaukázusi luxusszállodában is dolgozott Szabó László, akit mindig a vendéglátás „szebbik" oldala, a protokoll vonzott. Tovább olvasom