Délmagyar logó

2016. 06. 25. szombat - Vilmos 21°C | 32°C

Szegediek a nagyvilágban: ˝Jó lenne, ha otthon is többet mosolyognának az emberek˝

Olyan szegedieket kértünk arra, hogy összegezzék az elmúlt évüket, és mondják el, mit várnak a 2016-os esztendőtől, akik külföldön dolgoznak, de nem szakadt meg kapcsolatuk szülőhazájukkal. Éva Nabehan aneszteziológus Madridból, Boncz Ádám színész New Yorkból, egykori kollégánk, Gonda Zsuzsanna Svédországból osztotta meg velünk gondolatait.
– Családunknak 2015 az igazi kihívások éve volt. Öt év után otthagytuk a megszokott, ötezer lakosú Tenerife szigetét, és hirtelen felindulással elköltöztünk a 6 milliós Madridba – meséli Nabehan Éva. A kilencvenes években a SZOTE-n diplomázott aneszteziológus több mint egy évtizeden át a hazai egészségügyben dolgozott, jelenleg a spanyol fővároshoz közeli kórházakban gyógyít. 

Kiváltság a spanyol egészségügyben dolgozni
– Külföldön az ember megtanul alkalmazkodni a helyi körülményekhez, és ha sikerül ötvöznie a saját nemzeti sajátosságaival, akkor sikeresen alakulhatnak a dolgok. Spanyolországban nem szabad aggódni semmi miatt, viszont kitartóan kell küzdeni. A múlt évben sikerült otthont teremtenünk Madridban, a gyerekek iskolába járnak, van munkánk. 2016-ra azt kívánnám mindannyiunknak, hogy a világ egy kicsit legyen lazább. Kevesebb panaszkodást, aggodalmat és nagyobb értéket az embernek! Egy mediterrán országban élve azt élvezem leginkább, hogy mindenkinek van egy kedves szava a másikhoz, a határidők rugalmasak, mégis elkészül minden épp, mire kell. Roppant szimpatikus számomra a végtelen tolerancia is. Lehetsz idegen, más vallású, szegény vagy beteg, ugyanaz a nap süt rád, és ugyanolyan értékes vagy. Az egészségügyben dolgozni itt igazi kiváltság! Jól szervezett, magas színvonalú az ellátás. Kedves, az orvosban megbízó betegekkel találkozom. Semmiféle alá- vagy fölérendeltség nincs, viszont rengeteg köszönetet kapunk. És soha, semmilyen körülmények között sem lehet szó hálapénzről! Jó lenne, ha 2016 is így folytatódna biztonságban, nyugalomban. Jó lenne, ha otthon is többet mosolyognának az emberek, ha Magyarország is egy kicsit „mediterránabb" lenne – sorolja kívánságait Madridból a szegedi doktornő.
 
Boncz Ádám New Yorkban, a 45. utcán, az Imperial Theatre előtt. Fotó: Szebeni Tamás
Boncz Ádám New Yorkban, a 45. utcán, az Imperial Theatre előtt. Fotó: Szebeni Tamás


Magyar irodalom ENSZ-nagyköveteknek 
– Eseménydús volt számomra a 2015-ös év New Yorkban. Amikor hazajöttem karácsonyra, akkor jött ki rajtam az egész éves fáradtság. Drága szüleim a megmondhatói: majdnem egy hétig aludtam – meséli Boncz Ádám. A Szegedről indult színművész már nyolc éve él az amerikai metropoliszban. A Lee Strasberg Színház és Film Intézetben tanult, ma pedig már több lábon állva igyekszik boldogulni. Több produkcióval is sikert aratott az Off Broadway teátrumaiban. A magyar kultúrát is népszerűsíti: a Sorstalanságból készült monodráma angol nyelvű előadásával rangos díjra jelölték. 

– Csodálatos város New York, de ha az ember ott életben akar maradni, akkor egész nap rohangálnia kell, hétvége sem nagyon van. Élvezem ezt a hihetetlen pörgést, csak ilyenkor, amikor hazajövök a szüleimhez, akkor érzem, hogy mennyire igénybe vesz ez szellemileg és fizikailag is. Rengeteg munkám volt 2015-ben, nemcsak játszottam, hanem belekóstoltam a háttérmunkákba is. Próbálom megtanulni, hogyan kell Amerikában a nulláról felépíteni egy komplett színházi produkciót. Színészként az ősbemutatóként színre vitt The Night – Az éjszaka – című előadás volt a legfontosabb munkám. Mondanivalóját és vizuális megjelenítését tekintve is izgalmas produkció volt. Elhoztuk vele a legjobb színházi produkció kategóriában a New York Innovative Theatre Awardsot, ami nagy örömet jelentett a csapatnak. December közepén a New York-i magyar ENSZ-nagykövet, Bogyay Katalin szervezett csodálatos estet, amelyre a Kurtág-műveket is játszó nagyszerű londoni hegedűművész mellett engem is meghívott. Óriási élmény volt számomra, hogy rengeteg ENSZ-nagykövet előtt Radnóti-, Márai- és Kertész Imre-szövegeket olvashattam fel angolul. Utána a fogadáson többen odajöttek, és elmondták: gyönyörűek voltak a szövegek, megérintették őket. Csodálatos érzés volt megtapasztalni, hogy a magyar irodalom a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedő. Bogyay Katalin mintegy mellékesen kultúrdiplomataként, művészeti estek szervezőjeként is sokat tesz az értékes magyar kultúra népszerűsítéséért, a kultúrák közti párbeszédért – hangsúlyozza Boncz Ádám.

– Szerdán repülök vissza New Yorkba, ahol rögtön kezdjük új produkciónk, Az elektronikus város próbáit. Ez egy kortárs német szerző, Falk Richter darabja, március elején tartjuk az amerikai bemutatóját. Ezzel párhuzamosan társproducere vagyok egy musicalnek, amelynek február elején lesz a koncertszerű, felolvasószínházi premierje Manhattanben. Ez egy valós történet, Valery Panovról szól, aki a hidegháború idején a Szovjetunió egyik legsikeresebb balett-táncosa volt. A KGB szép lassan tönkretette, disszidálnia kellett. Érdekessége, hogy a musical zeneszerzője a magyar Zónai Tibor.
 
Gonda Zsuzsanna kisfia, Simon a nyáron kedvenc svédországi tavuk partján - a háttérben indiai asszonyok Fotó: Gonda Zsuzsanna
Gonda Zsuzsanna kisfia, Simon a nyáron kedvenc svédországi tavuk partján - a háttérben indiai asszonyok Fotó: Gonda Zsuzsanna


A kecskét valaki mindig felgyújtja
– Három és fél éve élek Svédországban, egy Stockholmhoz közeli városban. Itt született a kisfiam, az első évek babázással és nyelvtanulással teltek – fogalmaz egykori kollégánk, Gonda Zsuzsanna. – Tavaly viszont már úgy éreztem, hogy ideje munkát keresnem, és szerencsére elég hamar találtam is: egy óvodában. Valószínűleg nem innen fogok nyugdíjba menni, de kezdésnek tökéletes. A gyerekek aranyosak, a kollégák körében az „ingen stress", vagyis stresszmentes hozzáállás működik, de elvárás a pozitív attitűd. Félállás, így folytatom az iskolát is – a nyelvet tanulom, illetve azokat a képzéseket szerzem meg, amelyek ahhoz szükségesek, hogy itt egyetemre járhassak. Közben állandóan új terveket szövök, hogy milyen szakot végezzek el, milyen szakmát tanuljak ki. Svédországban eléggé általános, hogy felnőttként pályát módosítanak az emberek, ehhez hozzájárul, hogy az egyetem ingyenes, és sok a távoktatás. A munka miatt szinte az egész évet itt töltöttük, míg korábban hónapokra hazamentünk. Ennek a hátránya elég nyilvánvalóan az, hogy kevesebbet láttuk a családunk, az előnye viszont, hogy idén többet kirándultunk Svédországban, nyáron tavak mellett, erdőkben pihentünk, nemrég pedig Gävlében voltunk, ahol karácsonykor óriási szalmakecskét állítanak, mert ennek az országrésznek a kecske a jelképe. Ezt a kecskét valaki mindig felgyújtja, ezt minden évben megpróbálják kivédeni, általában nem sok sikerrel. Mára mondhatjuk, hogy a hagyomány része lett a kecske elpusztítása. (Olyannyira, hogy saját Wikipedia-szócikke is van: https://en.wikipedia.org/wiki/Gävle_goat) 

– Ebben az évben eredménynek tekinteném, ha sikerülne elköteleződni valamilyen jövőbeli szakma mellett, és elkezdeném a képzést. És idén mindenképp szeretnék otthon karácsonyozni – kívánja Gonda Zsuzsanna Svédországból.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jégzajlás: hétfőre a Tiszán is megjelentek a jégtáblák

Jégzajlás: hétfőre a Tiszán is megjelentek a jégtáblák
Az időjárás előrejelzés hétfő délutánra ígért havat, de a mínusz 10 fokos reggelnek köszönhetően a… Tovább olvasom