Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 19°C | 33°C Még több cikk.

Szívműtét után Dömötör-életműdíj

Szeged - Évtizedekig a szegedi társulat vezető hőstenorja volt Juhász József, a Dömötör-életműdíj idei kitüntetettje. A 78 éves operaénekes nemrég komoly szívműtéten esett át. Szinte a kórházból ment a színházba, ahol többször is meglepték.
– Három évvel ezelőtt katéterezéssel rendbe hozták a szívemet, de most ki kellett cserélni az egyik szívbillentyűt és a koszorúeret, ráadásul előtte egy pacemakert is kaptam. Április végén leállították a szívemet, műtöttek, az elmúlt heteket már a deszki kórházban töltöttem, ahonnan két nappal a Dömötör-gála előtt engedtek ki. Kedves kolléganőimet, Vajda Júliát és Szonda Évát bízták meg, hogy elcsábítsanak a színházba. Nem árulták el, miről van szó, ezért amikor bejelentették, hogy ki kapja az életműdíjat, úgy meglepődtem, először megkérdeztem: „Biztosan rólam van szó?" – meséli már szegedi otthonában Juhász József, aki nem győzi áldani szerinte csodákra képes orvosait: erős mellkasi fájdalmai mára teljesen elmúltak.

– A kilencvenes években volt egy Bajazzók-előadásunk Grazban, ami után rosszul lettem, folyt a vér az orromból. Az ottani orvos figyelmeztetett: vigyázzak, mert ez a probléma a szívemre vezethető vissza. Azt tanácsolta, minél előbb hagyjam abba az éneklést. 1996 májusában Bánk bán szerepével elbúcsúztam a színpadtól, hiába hívtak még Debrecenbe és az Operaházba is. 66 évesen már nem akartam a nagy hősszerelmes szerepeimet, Manricót és Radamest játszani. Jól döntöttem. Énekelhet valaki úgy, mint az isten, de a fiatalság illúzióját már nem tudja megteremteni a színpadon. Csodálatos pályám volt: amilyen rögösen indult az elején, olyan simán ment később. 1967-ben Vaszy Viktor szerződtetett Kaposvárról Szegedre. Sokat köszönhetek neki, az ő irányításával, 36 évesen kezdtem operát énekelni – mondja Juhász József, aki nyugdíjasként sem szakadt el a társulattól: gyakran felbukkan a nézőtéren.

Juhász József kolléganőjével, Vajda Júliával a nagyszínházi díjátadó gálaest után. Fotó: Frank Yvette
Juhász József kolléganőjével, Vajda Júliával a nagyszínházi díjátadó gálaest után.
Fotó: Frank Yvette

– Erre az évadra Gregor-bérletet vettem, jövőre már általános bérletet vásárolok, mert sokat szeretnék még színházba járni. Megnéztem tavaly José Curát Otello szerepében, amit én is sokat énekeltem. Kár, hogy Cura nem akkoriban volt sztár, amikor fiatal voltam, mert akkor megtanulhattam volna tőle, hogyan lehet egy operát hangilag elspórolni úgy, hogy a közönség ne vegye észre. Mesterien játszott, igazi latin macsót alakított roppant hatásosan. Nekem mindig az volt az álláspontom: amit nem feltétlenül fontos, azt ne spóroljuk ki a darabból. A szerzők nem véletlenül írták meg a szerepeket úgy, ahogy. Azokat a csúcshangokat, amiket megkomponáltak, illik megénekelni – én legalábbis mindig felmentem a c-re, amikor a kottában az szerepelt. Nagyon tehetségesnek találom a tavalyi operaverseny győztesét, Adam Diegelt, akit a Toscában hallottam. A pályája elején tart, még sokra viheti!

Nagy találkozás

Az életműdíj mellett egy másik meglepetést is tartogattak Juhász József számára a gálaesten: Vajda Júlia megszervezte, hogy első házasságából származó leánya, Katalin, akit harminc éve látott utoljára, eljöjjön Egerből. A fogadáson történt meg a nagy találkozás: nemcsak a tenorista leánya, hanem két felnőtt unokája is eljött Szegedre. Éjszakába nyúló beszélgetés következett, másnap ebéddel ünnepelték a kibékülést. Megegyeztek: ezentúl tartják a kapcsolatot.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gödörbe csúszott a gyorsétterem-építés

Szeged - A munka hónapok óta áll, a beruházó ugyanis nem fizette ki az építkezést megelőző, többmilliós régészeti feltárást. Tovább olvasom