Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

Tényleges életfogytiglanra ítélték a gyálaréti hármas gyilkost

Szeged - Tényleges életfogytig tartó fegyház bűntetést kapott a szeged-gyálaréti M. Viktor Gábor, miután a Szegedi Ítélőtábla helybenhagyta az első fokú ítéletet csütörtök délelőtt.
Mindössze 15 percig tartott a vád- és a védőbeszéd M. Viktor Gábor ügyében csütörtök délelőtt a Szegedi Ítélőtáblán. A férfi először nagymamáját, majd feleségét és gyermekét ölte meg.

Orosz János kirendelt védő elmondta, nem az első fokú bíróság tényállását vitatják, azt szeretnék, hogy az első fokú ítélettel szemben mellőznék a különös kegyetlenséggel elkövetett minősítést.

Hozzátette, a vádlot beismerő vallomása komoly utalás arra, hogy megbánta a tettét. Azt kérte, hogy a vádlott ne életfogytig tartó fegyház bűntetést kapjon, legyen esélye visszatérni valamikor a társadalomba.

Az ügyész nem tartotta alaposnak a fellebbezést, szerinte mindenben jól járt el az első fokú bíróság. Azt kérte, a másodfokú bíróság hagyja jóvá a korábbi ítéletet.

A táblabíróság az első fokú bíróság által kiszabott bűntetés mértékét helybenhagyta, ugyanakkor a vádlott tettét nem minősítette különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésnek. Tehát M. Viktor Gábor tényleges életfogytig tartó fegyház bűntetést kapott.

Korábban írtuk:

Előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több ember, közöttük egy 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a Csongrád Megyei Bíróság 2010. január 21-én M. Viktor Gábor (1986 – szegedi lakos) vádlottat. Ezért őt a bíróság életfogytig tartó fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva: a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítélet ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.

A szakközépiskolában érettségizett, büntetlen előéletű, letartóztatásakor autóbuszvezetőként dolgozó vádlott gyakran segített özvegy, 74 éves nagymamájának, P. Gábornénak a ház körüli munkákban. 2005. áprilisában elhatározta, hogy pénzszerzési szándékkal megöli az idős asszonyt. Április 23-án a délelőtti órákban szüleivel együtt dolgozott a sértettnél, majd közösen meg is ebédeltek. Ezután a vádlott szülei eltávoztak, míg a férfi a nagyanyjánál maradt. A vádlott ekkor határozta el, hogy végrehajtja tettét. Úgy tervelte ki, hogy azt rablógyilkosságnak álcázza, olyan ismeretlen személyre terelve a gyanút, aki így szerzi meg nagyanyjának néhány 10 ezer forintját.

A vádlott délután hazament, majd találkozót beszélt meg barátaival azért, hogy szórakozni menjenek. A vádlott tisztában volt azzal, hogy a találkozó helyszínére a gyálaréti lakóhelyétől félóránként induló busszal tud eljutni. Azért, hogy a tervét végrehajtva a találkozóra oda tudjon érni, és így részére a barátai alibit tudjanak biztosítani, este 19 óra 30 perc és 20 óra között indult el otthonról. Magához vett egy kb. 50 centi hosszú vascsövet és egy sportcipőt.

A vádlott a cselekménye leplezése érdekében nagymamája házát nem a szokásos útvonalon, hanem a falu határa, a szántóföldek felől közelítette meg. Amikor odaért a nagymamája ingatlanához, a rajta levő cipőt a magával vitt használt tornacipőre cserélte, és kezében a vascsővel átmászott a kerítésen. A házba belépve köszönt a televíziót néző asszonynak, majd a kérdésére, mit keres ott, azt válaszolta, hogy beszélgetni jött. A sértett ezt tudomásul vette, visszafordult a tévé felé. Ekkor a vádlott elővette a kabátja alá rejtett vascsövet, és azzal legalább háromszor fejen ütötte a széken neki háttal ülő nagyanyját.
A sértett az ütések hatására a székről a földre esett. A vádlott ekkor még legalább négy alkalommal, a vascsővel fejen ütötte a földön fekvő sértettet. Amikor látta, hogy nagyanyja már nem mozog, és nem lélegzik, a vádlott elkezdte az általa remélt néhány 10 ezer forint keresését, tudva, hogy az idős asszony hol tartja a pénzét. A vádlott a kutatás során a reméltnél kevesebb, 3-4.000 forint közötti, pontosabban nem meghatározható összeget talált a sértett másik szobájában lévő tárcájában. A vádlott a kutatás közben azért, hogy a korábbi tervének megfelelően az általa elkövetett cselekményt a sértett számára ismeretlen személy által elkövetettnek álcázza, a keresgélés közben, amit csak lehetett kihúzott, szétrángatott, valamint szétpakolt. Ezzel azt a látszatot akarta kelteni, hogy a támadó semmilyen helyismerettel nem rendelkezett.

A vádlott ezt követően az ingatlant ismét a kerítésen átmászva hagyta el, a bent használt cipőt visszacserélte, majd azt a vascsővel együtt egy nejlonszatyorba rejtve magával vitte. A buszmegállóhoz ment, a 20 óra 35 perces járattal beutazott Szegedre, és a Mérey utcában a sportcipőt a vascsővel együtt egy kukába dobta. Ezt követően 9 óra tájban találkozott barátaival, velük szórakozott, majd az utolsó busszal visszament Gyálarétre.

Másnap - a szüleivel történt megbeszélés szerint - elment nagymamájához, hogy elhozza az ebédet. Ő volt az, aki rátalált a sértettre, mentőt hívott, és értesítette a szüleit, valamint a szomszédokat. A mentősök és a rendőrség kiérkezése után eljátszotta, mennyire megrendült a történtektől, valamint ő volt az, aki hatósági tanúként részt vett a helyszíni szemlén.

P. Gáborné halálát a fejet ért legalább négy nagy erejű ütéssel okozott koponyatörés, agyzúzódás, agyroncsolódás okozta, életét nagy valószínűséggel azonnali, szakszerű orvosi beavatkozás esetén sem lehetett volna megmenteni.

A vádlott tervének megfelelően a nyomozás kezdeti szakában más személy gyanúsítottkénti felelősségre vonására és előzetes letartóztatására került sor, azonban ezt a nyomozást a Csongrád Megyei Főügyészség 2006. július 3-án megszüntette. A fent leírt cselekménnyel kapcsolatos nyomozás tovább folytatásának elrendelésére a következő tényállási pontban leírt cselekménnyel összefüggésben került sor 2008 végén.

A vádlott még a középiskolában ismerkedett meg V. Katalin sértettel, akivel nagymamája megölése után létesített élettársi kapcsolatot. 2008. februárjában megszületett gyermekük, M. Tamás.

2008. januárjától a vádlott és a sértett között rendszeres viták voltak, de tettlegességre nem került sor. Az év októberétől a vádlottnak - az élettársa által nem tudott - szerelmi viszonya lett egy fiatalkorú lánnyal, T. Évával.

2008. november 11-én a vádlott szabadságon volt, és este fél 8 körül azzal az indokkal, hogy elfogyott a cigarettája, elment otthonról. Ezt követően T. Évával több SMS üzenetet váltott, és szokásától eltérően betért egy gyálaréti italboltba, ahol megivott egy üveg sört és 4-5 fél deciliteres Jagermaistert, így italosan tért haza 9 óra körül a sértettel közös ingatlanukba. A sértett látva, hogy a vádlott italboltban volt, vitát kezdeményezett, ami elől a vádlott úgy tért ki, hogy az ingatlan kertjében található fészerhez ment dohányozni. A sértett ide is követte, és tovább veszekedett a vádlottal. Ekkor a vádlott felkapott egy baltát, és egyszer fejen ütötte az élettársát, aki az ütéstől a földre került. A vádlott a földön fekvő nőt még legalább ötször nagy erővel fejen ütötte a baltával.

Ezt követően bement a házba, ahol látta, hogy 9 hónapos kisfia sír. A gyerekágyhoz lépett, és megfojtotta a gyereket, majd egy kézzel a nyakánál fogva a kert hátsó végébe vitte a holttestet, oda, ahol élettársa életét kioltotta. Majd magához vettre élettársa táskáját, személyi iratait, az élettársának, illetve a gyerekének egy-egy pár cipőjét, a gyerek kedvenc plüss játékát, valamint a gyerek ruházatának bizonyos darabjait, és azt szintén kivitte a holtestekhez. Egy 30 centi mély árkot ásott, amelybe mindkét holttestet elhelyezte, melléjük rakta a felsorolt holmikat, és a földet visszalapátolta rájuk.

A vizsgálat során megállapították, hogy mind V. Katalin sértett, mind kisgyereke a helyszínen azonnal életét vesztette, sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy az életük megmentésére orvosi lehetőség nem volt.

Másnap a vádlott a sértett mobiltelefonjáról üzeneteket küldött saját szüleinek, a sértett testvéreinek és szüleinek, illetve a baráti társaságukba tartozó személyeknek azzal a céllal, hogy azt a látszatot keltse: V. Katalin közös gyermekükkel együtt elhagyta őt, és máshol próbál meg új életet kezdeni. Aznap délután a vádlott élettársa telefonját Szeged belvárosában egy kukába dobta, ahol a vizsgálat során megtalálta a rendőrség.

Másnap reggel a vádlott a sértett édesapjával együtt bement a rendőrségre, ahol bejelentést tett élettársa és kisfia eltűnéséről. A bejelentést követően lefolytatott közigazgatási eljárás adatai alapján bűncselekményre utaló körülmények merültek fel, és így került sor mindhárom emberölés felderítésére.

A vádlott a terhére rótt cselekmények elkövetését az eljárás során következetesen elismerte, azokkal kapcsolatban túlnyomórészt feltáró jellegű, bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett – áll az I. fokon eljáró bíróság ítéletében.

Olvasóink írták

66 hozzászólás
  • 66. lala1967 2010. október 15. 10:30
    „Töki8 ha tudsz irj kérlek egy mailt, sajnos nincs meg a Te mail cimed, s telom nincsen..köszi”
  • 65. emoni88 2010. október 15. 10:12
    „Végre a mai Délmagyarban megjelent, hogy nem az élettársa biztosította az alibijét annak idején, amikor a nagymamáját megölte. Aki közeli ismerős ezt eddig is tudta, hiszen Viktorka a barátaival (akik később az alibijét biztosították) ment szórakozni, mint ahogyan a cikkben is szerepel, a későbbi élettársa nem volt velük...
    Remélem mostmár befejeződnek a találgatások, amik erre a témára utaltak.”
  • 64. Némabob 2010. október 15. 10:00
    „Még most is végig fut a hátamon a hideg ha belegondolok hogy mellettem ült 2 évig a Szakközépben.(Mellettem levő sorban közvetlen szomszédom volt).Ott pityergett mikor előző nap kinyírta a nagymamit....”
  • 63. varadipal 2010. október 15. 08:55
    „Egész életében fizethetem a zabálását, meg a szállását. Egy 4 méteres kötéldarab olcsóbb lett volna.”
  • 62. web 2010. október 15. 08:53
    „ennek lógni kellene, rohadék!
    ÉS MÉG MI TARTSUK AZ ADÓNKBÓL!!!!!!!!
    A BŰNÖS FELELJEN A VAGYONÁVAL, KOBOZZÁK EL TŐLE, FORDÍTSÁK KÁRTÉRÍTÉSRE, ÉS A BÖRTÖNBEN VALÓ TARTÁSÁRA.
    DE MÉG HOL VAN AZ EDDIGI GYANÚSÍTOTT BECSÜLETE??? ERRŐL IS NYILATKOZNI KELLENE.

    ÍGY LENNE HELYES AZ ÍTÉLET.”
  • 61. flexsnake 2010. október 15. 08:05
    „60. elavult ez a törvénykezés. Halálért halál jár.”
  • 60. jozko 2010. október 15. 07:59
    „53. 58.

    Tartsátok szerencsélnek, hogy elképzelnetek sem kell, milyen a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság.
    Elméletben jól körül lehet írni.
    Gyakorlatban szembesülni vele...az egészen más.

    Főleg, ha tudod, hogy a különös kegyetlenséget túlnyomó részben tiszta elméjű, logikusan gondolkodó gyilkoló gépek gyakorolják!”
  • 59. avarua 2010. október 15. 07:34
    „Ezt a fickót nagy kár élete végéig az állampolgárok pénzén eltartani:selejt mocsok,akasztófán lenne a helye!”
  • 58. lila 2010. október 15. 06:47
    „Nem különös kegyetlenséggel?!Akkor hogyan? <moderálva>”
  • 57. Kasza 2010. október 14. 23:58
    „Ezek után mit írjak,végre pont került a végére,de tudom,hogy lehet bármilyen ítélet megnyugvást nem fog hozni a család életében...
    Mindig ott lesz a MIÉRT!
    -Miért kellett ennek így történnie.
    -Miért nem látta senki ezt előre.
    -Miért nem engedte a jó Isten,hogy a nagy szülők lássák felnőni unokájukat aki immáron lassan három éves lenne
    -MIÉRT MIÉRT MIÉRT az a sok miért amire már nem kap válasz soha senki.
    Két csillagfénye hunyt ki akkor éjjel,de miért.
    Az én gyermekem 2006 született,sétáltatása közben,többször láttam őket sétáltatták a kicsit.
    Katica arcán a boldogság csillant miközben tolta az élete értemét,Viktoron már akkor látszódott valami,olyan negatív érzés fogott el amikor elmentünk egymás mellett ami meg magyarázhatatlan volt,de végül kiderült a titok.”
  • 56. Kasza 2010. október 14. 23:43
    „Akik fegyházban fognak meghalni
    Kutatás az életfogytosok között
    2009. május 25. | hétfő

    * Címkék:
    * Bűnügy

    Nem kispályás bűnözők. Intelligensebbek, műveltebbek, mint a többi.. Az évek múltával már csak a szülők tartják velük a kapcsolatot. A tizenhárom tényleges életfogytiglanra ítélt közül ketten lettek öngyilkosok. Az Országos Kriminológiai Intézet az életfogytosok között végzett különleges kutatást, melynek vezetője, dr. Nagy László Tibor beszélt a vizsgálat néhány érdekes eredményéről.
    - Miért gondoltak arra, hogy kutatás szereplőivé avassák az életfogytiglanra ítélteket?
    - Az életfogytig tartó szabadságvesztés vizsgálatát a Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére végeztük. Minden bizonnyal az lehet a felkérés mögött, hogy miután 1990-ben az Alkotmánybíróság megszüntette a halálbüntetést, az életfogytig tartó szabadságvesztés vált a legsúlyosabb büntetéssé, A bíróság meghatározza azt az időtartamot, melynek letöltése előtt az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra, de 1993-tól azonban már tényleges életfogytig tartó büntetést is kiszabhatnak. Gondolom, ennek a gyakorlatát kívánják feltérképezni és kielemezni a kutatási eredmények megismerésével.

    - Úgy kell elképzelnünk, hogy minden egyes életfogytossal elbeszélgettek, miként élik napjaikat, és reménykednek-e még valamiben?
    - Az ország különböző büntetés-végrehajtási intézeteiben fogvatartott 231 életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kétharmadával, 149 személlyel - köztük kilenc tényleges életfogytiglanra ítélttel - kérdőíves interjút készítettünk. Emellett információkat gyűjtöttünk a parancsnokok és a büntetés-végrehajtási személyzet más tagjai - nevelők, pszichológusok, lelkészek - körében, valamint megismertük az elítéltek elhelyezési körleteit, körülményeit.

    - Akit nem nyertek meg az ügynek, az miért volt elutasító?
    - A részvétel önkéntes volt. Akik nem vállalták, azok egy része mentálisan alkalmatlannak bizonyult, mivel gvógyintézeti kezelés alatt álltak, mások pedig közölték, hogy inkább dolgoznának, nem érdekelte őket ez az egész.

    - Idézne néhány kérdést a kérdőívről?Mire voltak kíváncsiak?
    - Igyekeztünk feltárni, hogy az életfogytiglani szabadságvesztés milyen hatást gyakorol a fogvatartottakra, miként alkalmazkodnak a börtönkörnyezethez, milyen mentalitás- és magatartásbeli tünetek észlelhetők, miként alakul igazságérzetük és perspektívájuk a jövőre nézve. Néhány kérdés a nyolcvannégy közül: Milyennek tartja a nevelővel való kapcsolatát? Mennyiért ,,spejzolt" (vásárolt) a múlt hónapban? Hány alkalommal fogadott látogatót az elmúlt évben? Fontosnak tartja-e az egyházak működését a börtönben? Milyen gyakran gondol a börtönbe kerülés előtti életére? Milyen mértékben érzi magát bűnösnek? Mi a véleménye a jogerős ítéletről? Kire és milyen mértékben neheztel azért, hogy börtönbe került? Véleménye szerint az ítéletben meghatározott legkorábbi időpontban szabadon fogják-e bocsátani? Mi alapján választaná meg zárkatársát? Mit gondol tettéről: elkövetné-e újra?

    - Csoportosíthatók-e valamilyen szempontból a tényleges életfogytosok?
    - Négy típusuk van. Az elsőbe tartozók feladják, és reménytelenül élik napjaikat, adandó alkalommal öngyilkosságot követnek el. A másodikat alkotók bíznak a jogszabályok megváltozásában. A harmadik típust az életösztön viszi előre, dolgozik, elutasítja az öngyilkosságot - mert azt mondja, az a bátor, aki nem lesz öngyilkos -, esetleg a szökésben reménykedik. A negyedikbe sorolhatókat semmi nem érdekli, tudatuk beszűkült, csak a vegetatív funkcióikat működtetik. Ami valamennyiükben közös: nem kispályás bűnözők. Másrészt az életfogytosok között sokan meglepően intelligensek, műveltebbek, mint más bűnözői csoportok.

    - Említette az öngyilkosságot. Gyakran megkísérlik?
    - Tizenhárom jogerősen tényleges életfogytiglanra ítélt fogva tartott van Magyarországon - tizenöten lennének, de ketten öngyilkosok lettek. Akik évtizedeket töltöttek már a rács mögött, azok egynegyede kísérelt meg öngyilkosságot. A tényleges életfogytosok gyűjtőhelye elsősorban a szegedi Csillag, ahol meg is mondták nekünk: ez az egyetlen dolog, amiben az elítéltek maguktól dönthetnek. Szinte lehetetlen megakadályozni, s emberi jogi szempontból sem lehet éjjel-nappal figyelni őket.

    - Hol helyezkednek el az elítéltek hierarchiájában a tényleges életfogytosok?
    - Negyvenkét százalékuk úgy látja, hogy társaik nem tesznek különbséget ítéletük hossza miatt. Tíz százalékuk úgy vélekedik, hogy a többiek felnéznek rájuk, tíz százalékuk viszont éppen ellenkezőleg, úgy érzi, hogy lenézik őket. Akik úgy tartják, hogy a többiek felnéznek rájuk, azok büszkék arra, hogy képesek a hosszú büntetést végigcsinálni, amit egy kiképzésnek igyekeznek felfogni, s így könnyebb elviselniük a fegyházbeli életet, mint társaiknak.

    - A vizsgálat egyik - nem meglepő - eredménye, hogy a fogva tartottak mentálhigiénés állapota a körülmények hatására folyamatosan romlik. Ezen a külső kapcsolattartás sem segít?
    - A kapcsolattartás az évek során először az ismerősökkel, barátokkal, távolabbi rokonokkal, majd a testvérekkel, házas- vagy élettárssal szűnik meg, csak a szülők tartanak ki a végsőkig. Sokan az ítéletük pillanatától áldozatoknak érzik magukat, s a börtönben töltött évek alatt ez az áldozati szerep megmarad.

    - A kutatók viszont amellett tartanak ki, hogy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés szembefordul az alkotmányos elvekkel és a modern európai civilizált kriminálpolitika szemléletével. Elmagyarázná, mi a bajuk vele?
    - Kizárja a személyiségváltozás lehetőségét, elveszi az elítélt összes reményét, a bíróság az ítélettel kijelenti, hogy az elkövető személyisége nem változhat meg. Találkoztunk olyanokkal, akik már gyakorlatilag sohasem szabadulnak a kiszabott büntetés hosszúsága miatt, mégis az ember életösztöne másként viszonyul egy határozott büntetési időtartamhoz, mint ahhoz, hogy elvileg a börtönben kell befejeznie az életét. Mi nem azt mondjuk, engedjék ki, akiket tényleges életfogytiglanra ítéltek, hanem hogy bizonyos idő elteltével legyen elvi lehetőség a felülvizsgálatra.

    - A halálbüntetést visszaállítani kívánó magyar közhangulatban ezzel a javaslattal előjönni...
    - Illúzió, hogy a halálbüntetés visszaállítása pozitív hatással járna. Ha még lenne nálunk halálbüntetés, a móri gyilkosságok miatt elsőként elítélt Kaiser Ede - akiről később kiderült, hogy mégsem ő volt az elkövető - már nem élne. 1980-ban még érvényben volt nálunk a halálbüntetés, s 390 emberölés történt. 2008-ban 292. Ezért is illúzió azt hinni, hogy a halálbüntetés önmagában visszatartó erő. A magyar büntetési rendszer egyébként még mindig jóval szigorúbb, mint a nyugat-európai. Tévedés azt gondolni, hogy e kutatás nyomán az enyhítést javasoljuk, hiszen akit például emberölés miatt életfogytiglanra ítéltek, húsz-harminc év után, ha jó magaviseletű volt a fegyházban, szabadon engedik. Mi úgy véljük, hogy ez nem jó, mert olyanok is kikerülhetnek, akiknek nem kellene. Viszont lehetséges, hogy a tényleges életfogytiglanra ítéltek közül is feltételes szabadságra lehetne bocsátani néhányukat harminc év múlva. A velük foglalkozó, egyébként szigorú nevelőtiszt is megjegyezte, hogy a tizenháromból nyolcról el tudja képzelni, hogy évtizedek múltán esetleg szabadon bocsátható. Ilyenkor szakértői bizottságra lenne szükség, amelynek nem azt kellene elsődlegesen vizsgálnia, hogyan viselkedtek a börtönben, hanem azt, hogy képesek lennének-e visszailleszkedni a társadalomba.

    - Leírták, hogy meg kellene értetni a közvéleménnyel: a tényleges életfogytiglan eltörlése nem egyenértékű azzal, hogy gyilkológépek jelennének meg az utcákon. Nehéz lesz...
    - Akiknek a társadalomtól történő izolációja évtizedek múltán is szükséges, azok továbbra is a rácsok mögött maradnának. Egyébként pedig több ország alkotmánybírósága kimondta, hogy embertelen, ha elvesszük a reményt az elítéltektől, s ésszerű időn belül lehetőséget kell adni a felülvizsgálatra.”
  • 55. flexsnake 2010. október 14. 22:56
    „halálbüntetést neki!”
  • 54. 620829 2010. október 14. 22:34
    „az összes szutyka bünözőt....a 95%-nyi kisebbséget is kenyéren -vízen lánccal dolgoztatni...<moderálva>....ez a jó megoldás!”
  • 53. zongorista 2010. október 14. 20:25
    „-akkor milyen a "különös kegyetlenséggel elkövetett"???!!!!!!!!!
    Szégyen gyalázat, hogy kivették ezt a "minősítést".!”
  • 52. Töki8 2010. október 14. 19:55
    „lala1967 az akit teljesen megértek, mert ő az egyetlen, aki valóban tudja, hogy mi is a helyzet. Gondolom senki nem kért bocsánatot attól a jóembertől, akire a gyanú terelődött és akivel szemben az eljárást megszüntették 2006-ban. lala1967 Te tudod....”
  • 51. szilléri 2010. október 14. 19:51
    „Talán el kéne gondolkodni a halálbüntetés visszaállításán !

    Napi 8-10 ezer forintunkba kerül ennek a ,,genetikai" selejtnek az életben tartása !”
  • 50. zero 2010. október 14. 19:02
    „Rohadj meg bent”
  • 49. kisand 2010. október 14. 18:56
    „Ha ez nem volt különös kegyetlenség, akkor mit kellett volna ehhez csinálni? Megerőszakolni a nagymamát vagy az apró gyereket? Vagy felnégyelni az élettársat?
    Örök életére ólombánya, fel sem engedném a napra. TETŰ és nem ember!!!!!!!!!!”
  • 48. emoni88 2010. október 14. 18:14
    „Ezt nem tárgyalják újra. Az első fokú ítéletben is szerepelt, hogy: "életében szabadlábra NEMhelyezhető"”
  • 47. pöszméte 2010. október 14. 17:25
    „25 év múlva újra tárgyalják a feltételes szabadlábra helyezését”
66 hozzászólás

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gálaest a vörösiszap károsultjaiért

Szirtes Edina Mókus és Czutor Zoltán is fellép október 24-én a Belvárosi moziban rendezett gálaesten, amelynek teljes bevételét a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére ajánlják fel. Tovább olvasom