Délmagyar logó

2017. 05. 27. szombat - Hella 14°C | 24°C Még több cikk.

Trogmayer Ottó: osztriga biztosan volt Mátyás asztalán

Magyarország - Három nap alatt el lehetett hozni a tenger gyümölcseit az Adriától Budáig Mátyás korában. Az ópusztaszeri panoptikum korhűségéről szóló vitához hozzászólva Trogmayer Ottó régész arra emlékeztet: a budai várban tartott ásatások alkalmával osztrigahéjak kerültek elő.
Éles vitát váltott ki a november 13-án megjelent, Hogy kerül homár Mátyás asztalára? című cikk honlapunkon. Az írás arról szól, hogy egy olvasónk kételkedett az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark híres panoptikumának korhűségében. A park szakértője szerint igenis ehetett homárt a király, egy séf azt mondta, ha állandó hőmérsékletet tudtak tartani a homárnak, jégben, szalmában elvileg elhozhatták a tengertől Budáig. Egy történész szerint viszont egyáltalán nem életszerű a homár szerepeltetése azon az asztalon.

– Nem láttam még a panoptikumot, azt az asztalt, de bárki véleményt alkothat róla, csak el kell olvasni Galeotto Marzio és Antonio Bonfini aprólékos leírásait Mátyás udvaráról, az akkori szokásokról. Például tányért nem használtak, cipóval mártogatták a közös tálban felszolgált húsok erősen fűszeres, sáfrányos szaftját. Azt nem tudom, hogy homárt ettek-e, de osztrigát biztosan – mondja Trogmayer Ottó régész, Széchenyi-díjas muzeológus, a Móra Ferenc Múzeum korábbi igazgatója.

– Egykori tanárom, Bökönyi Sándor zoológus professzor, a modern archeozoológia egyik alapítója lelkesen mesélte nekünk, hogy a budavári ásatásokon osztrigahéjakat találtak a kútban és a latrinában. A trágya megőrizte a többi beledobált hulladékkal, állatcsontokkal, a Corvinák maradványaival együtt. Beszéltem Bökönyi Sándor utódjával, Vörös István archeozoológussal, aki azt mondja, ilyen héjak már a római korból is kerültek elő.

Mátyás király lakomája Ópusztaszeren. Fotó: Segesvári Csaba
Mátyás király lakomája Ópusztaszeren.
Fotó: Segesvári Csaba

Hogyan jutott el a tenger gyümölcse Aquincumig, illetve később Budáig a korabeli utakon?

Trogmayer Ottó arra emlékeztet, hogy Augustus császár korától a Római Birodalom limese, határvonala jó darabon a Duna volt, mellette húzódott a köves út, amelyen postajárat járt.

– A mai egyes autópálya nagyrészt azon a vonalon megy. Létezett még a Balti-tengertől Itália felé vezető még régebbi borostyánút, nyomai Sopron, Velem mellett láthatók. Ezek az utak sokáig megmaradtak használható állapotban. Vezetett még jó út a mai Budapestről Székesfehérváron és a Bakonyon át egészen Ljubljanáig, onnan tovább Itáliába, a tengerig. Az osztrigát már a rómaiak tenyésztették, Pompejiben ennek nyomai vannak.

Kialakult a romlandó áruk tárolásának, szállításának kultúrája is. Jégvermek voltak sokfelé, nálunk is, a nemrég elbontott fonyódi jégveremhez hasonlók a legtöbb tó mellett épültek. Ha a tenger gyümölcseit kocsival hozták a postaútvonalon, tavasszal és ősszel, amikor nem volt nagy meleg, a postaállomásokon a jégvermekből lehetett pótolni azt, ami elolvadt. Az osztriga, utánanéztem, mihelyt leszedik a helyéről, légmentesen becsukódik, és három napig kibírja, csak azután nyílik ki, és pusztul el víz híján. Budához 600 kilométerre van a tenger. Ezt a távolságot váltott lovakkal simán meg lehetett járni 3 nap alatt, és ehhez a lónak nem kellett vágtatnia, csak poroszkálnia.

Olvasóink írták

  • 6. tol 2012. december 01. 08:53
    „az erdélyi fejedelmi udvarokban az újbort részesítették elönyben. Erdélyhez valami köze lehet Mátyás királyunknak, hiszen az apukáját von Haus aus Szibiny?nyi Janknak hívták.”
  • 5. tol 2012. december 01. 08:50
    „az erdélyi fejedelmi udvarokban az”
  • 4. bakosandras 2012. november 30. 09:23
    „Köszi a hozzászólásokat!”
  • 3. achilleus 2012. november 29. 18:30
    „Ami pedig az italt illeti:
    "A király meghívására helyet foglalt a király asztalánál, a melynél a pécsi püspök, az esztergomi érsek, - mindkettőnek János volt a neve - továbbá még egy másik püspök, Thúz János és Galeotto ült. A lakoma királyi fényűzéssel folyt, mert a magyarok ételnek-italnak túlságosan bővében vannak, a boruk is sokféle; s a magyaroknak az a szokása, mint a történelem szerint Galienus római császáré, hogy a fényesebb lakomák alkalmával többféle bort szoktak feladni." - http://mek.oszk.hu/06200/06210/06210.htm#28 - Szóval van olyan érzésem, hogy az asztal némiképp átrendezésre szorul, feltéve, ha a történeti hűség az elsődleges szempont.”
  • 2. achilleus 2012. november 29. 18:06
    „1. macs 2012.11.29. 17:08 Jó ötlet:
    "Galeotto Marcio a következőket írta le a királyi udvarról. Magyarországon az a szokás, hogy négyszögletű asztalnál étkeznek, amely szokás még a régi rómaiaktól származik, továbbá, hogy mindent lében adnak fel és a mártások az ételek minősége szerint különbözőek. A libát, a kacsát, a kappant, a fácánt, foglyot, seregélyt, ami itt mind nagy számban található, továbbá a marhát, a bárányt, a sertést és vaddisznóhúst, más és más lében készítik, részben kirántják, részben párolják. Szokásuk továbbá, hogy nem úgy, mint nálunk, hogy mindenki külön-külön, hanem valamennyien egy tálból esznek. A falatok kiszedésénél és a hús evése közben nem használnak villát, ami Itáliában minden napos szokás. Mindenki egy szelet kenyeret tart a kezében, s arról eszi a közös tálban lévő kedvére való falatokat. Darabokra szedi ujjaival és a szájához emeli. Nem osztják szét előre az ételt, ezért van azután, hogy a magyarok esetében alig találkozhatunk valakivel, aki a rendkívül gazdagon terített asztal mellett kezét vagy ruháját a bepiszkolástól meg tudná őrizni, mert a sáfrányos lé lecsepeg és tisztátalanná teszi az embert. Sáfrányt, szegfűszeget, fahajat, borsot, gyömbért és másféle fűszereket igen nagymértékben használnak. A mártástól és sáfrányos létől sáfrányossá lesznek az emberek ujjai, amelyekkel az ételhez nyúlnak. Mátyás király, aki szintén kézzel nyúlt mindenhez, soha nem piszkolta be magát bármennyire is a társalgásra is esett figyelme. Nála étkezés közben mindig vita folyik, vagy valamilyen komoly, esetleg tréfás dologról társalognak, költeményt énekelnek. Itt az asztalnál sokan vannak az énekesek és lantosok, akik a hazai nyelven lant kíséretében a hősökről énekelnek. Szerelmes verset ritkán énekelnek a király asztalánál, legtöbb esetben a török elleni harcról van szó. 1547-nél állunk meg egy pillanatra. A nádor húsvéti asztalára a következő menüsor került. Az ételsorokat Vitézlő Zoltán Imre sáfármester írta össze. Húsvét napján, nagyszombat éjszakáján borjúhús zúzával, paréjsaláta orlyaborjúval, vadhús és tejes étel. Vacsorára szentelt sült, paréj, vadhús, csirke. Húsvét vasárnap ebédre szentelt paréj szalonnával, vadhús tejes étel, fehérhús kappan spináttal, azaz spenóttal. Ugyanaz nap vacsorára sült tejfeles galamb, paréj tejfellel, nyúlhús, tejes étel. Húsvét hétfő ebédre, leves, kövér lúdfi, leánysarjával, paréj hússzalonnával, hajas borsó fehér hús. Vacsorára hal, komposzt narancs, azaz narancs kompót, spékelt borjú, tejes étel. Elég bőséges volt. Mindenképpen meg szeretném említeni, hogy a magyar táplálkozáskultúrában, étkezési kultúrában is az állapítható meg, hogy az évszázadok folyamán a magyar konyha olyan volt, mint maga az ország. Mindig befogadta azokat a külső hatásokat, amelyek érték."”
  • 1. macs 2012. november 29. 17:08
    „Ajánlom Galeotto Marzio beszámolóit! :-)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rosta Mária aggódik a jövő évi István, a király előadásért

Az előadási jogaival rendelkező ügynökség vezetője nem érti, miért akarják meneszteni Bátyai Edinát, a szabadtéri igazgatóját. Tovább olvasom