Szeged - delmagyar.hu

Teljesen fals hozzáállás az amikor egy társadalmi,foglalkozási csoport elkezdi piszkálni a másikat, hogy miért arról jelent meg cikk, miért amaz kap fizetésemelést,melegjegyet, előnyöket stb.
A szakszervezeti ténykedésben is ugyanezt lehet megfigyelni-ha a vasutas sztrájkol-szidja az egészségügyi, ha az egészségügyi dumál szidja a postás, stb.
Így lassan körbeutál mindenki mindenkit ebben az országban.
Egy út van-örülni a másik sikerének-hátha legközelebb nekem is sikerül valami, oszt rólam lesz cikk,én kapok jegyet,előnyt,fizuemelést.
A mentősök is szuperek, a tűzoltók is, a rend őrei is azok.
Attól még ez az egyébként nagyon helyesen megírt cikk igenis a helyén van, több ilyet kérünk.
Utálkozásra nem lehet építeni.

70.
Szerintem épp ez a különbség a valódi és a bulvár újságírás között.
Miért is érdekes, hogy korábban papként tevékenykedett?
Ettől talán rosszabbul látja el most a munkáját?
Vagy csak lehet rajta témázni, hogy volt egy nem mindennapos út/kitérő/vargabetű az életében?
Vagy csak kell, hogy nevesítsük, hogy kellőképpen be tudja kapcsolni az agyunkban a megfelelő előítélet-regisztereket (népszerűsíti magát..., szégyellje magát..., hűtlen kutya..., biztos így burkoltabban tud téríteni..., nem bírt magával..., elcsábították... stb.) - szóval ezekre gondolok.
Érdekel valakit, hogy Einstein vagy Edison hol végezte az általános iskolát?

Azért a mentősökről sem kellene megfeledkezni, mert amit ők csinálnak az még ennél is nehezebb. Erről meg annyit, hogy a kedves cikk író oda írhatta volna, hogy pap volt vagy talán szégyelli?

Ismertem Dénest abból az időszakból, amikor még "Dénes atya" volt. Nagyszerű, karizmatikus egyéniség volt, a gyerekek is nagyon szerették, élmény volt a miséit hallgatni.
Ha jól sejtem, nem csupán a jezsuita rendtől vált meg, de az egyház hivatásos tagjai közül is kilépett, éppúgy, ahgy az elmúlt években mások is a rendtársai közül.
Csodálatos hivatást választott, csak tisztelni tudom érte. És ha valaki, akkor ő tökéletesen rátermett erre a nehéz feladatra.

Isten elhívja az ő emberét, és odaállítja, ahol a legjobban tudja az ajándékait használni...nem a veleszületett, szerzett képességeket, hanem amit Istentől kapott...ez az ember a legjobb helyen szolgál... kapta ezt a hivatást Istentől...nem csak reverendában lehet valaki Isten embere. Hivatás = elhívás...még a szó is jelzi...gyönyörű a magyar nyelv...

RAB ZSUZSA: Vaspántok

Ha így szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
- Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dícsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját -
Ha így szólnék -
ugye... bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a bottal kopogó
nyugdíjas bácsihoz a boltban,
mikor épp forintjait guberálja,
végül levágat tíz dekát
a "kicsit-hosszabb-lett" kenyérből:
- Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
Nem számítottam rá. Fölösleges. -
Ugye, bolondnak tartanának?

(...)

Ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
- Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék padon sütkérező,
újságpapírból eddegélő nénikéhez:
- Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet,
a menyasszonykorát,
azt a… Tovább olvasom »

RAB ZSUZSA: Vaspántok

Ha így szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
- Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dícsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját -
Ha így szólnék -
ugye... bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a bottal kopogó
nyugdíjas bácsihoz a boltban,
mikor épp forintjait guberálja,
végül levágat tíz dekát
a "kicsit-hosszabb-lett" kenyérből:
- Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
Nem számítottam rá. Fölösleges. -
Ugye, bolondnak tartanának?

(...)

Ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
- Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék padon sütkérező,
újságpapírból eddegélő nénikéhez:
- Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet,
a menyasszonykorát,
azt a szülést, a császármetszést is,
és szegény jó ura szivszélhüdését,
és hogy mivel ültette be a sírját,
azt is, milyen a szomszédasszony,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
meg hogy mit írt föl, és mire az orvos.
Mindent apróra elbeszélhet.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
De éjjel egyszer - maga úgyis sokszor
fölébred -
keljen fel, takarjon be engem,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat...
Ha így szólnék -
ugye, bolondnak tartanának?

Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szorítják lüktető
eleven húsig lenyúzott szivünket.

Nagyon örülök és köszönöm, hogy a cikk szerzője azon kívül, hogy időt fordított rá, hogy cikket kerekítsen a témából, a fórumban is igyekszik korrigálni a félreértett dolgokat.
Dénes jezsuita szerzetes volt és papként tevékenykedett évekig. Azt hiszem, már akkor is leginkább a lelkigondozás, lelkibeszélgetés és betegek, gyászolók kísérése állt legközelebb a habitusához.
Időközben a Jézus Társaságát elhagyta és családos emberként éli az életét.
Ez lehet, hogy sokakat megbotránkoztat, de akik ismerik egy kicsit jobban, tudják, hogy 100 %-osan a helyén van és pótolhatatlan az a munka, amit végez. Főleg azok tudják, akik nem kívülállóként okoskodnak a fórumban, hanem az életük úgy alakult, hogy akár csak egy kis ideig is komolyan számolniuk kellett azzal, hogy a gyermeküket elveszíthetik.
Azon kívül: lehet arról vitatkozni, hogy ki a pap és ki nem az, és hogy a szentelés érvénye meddig hat, de sokan vannak, akik valamilyen oknál fogva elhagyják a papi pályát, és az is elég gyakori, hogy… Tovább olvasom »

Nagyon örülök és köszönöm, hogy a cikk szerzője azon kívül, hogy időt fordított rá, hogy cikket kerekítsen a témából, a fórumban is igyekszik korrigálni a félreértett dolgokat.
Dénes jezsuita szerzetes volt és papként tevékenykedett évekig. Azt hiszem, már akkor is leginkább a lelkigondozás, lelkibeszélgetés és betegek, gyászolók kísérése állt legközelebb a habitusához.
Időközben a Jézus Társaságát elhagyta és családos emberként éli az életét.
Ez lehet, hogy sokakat megbotránkoztat, de akik ismerik egy kicsit jobban, tudják, hogy 100 %-osan a helyén van és pótolhatatlan az a munka, amit végez. Főleg azok tudják, akik nem kívülállóként okoskodnak a fórumban, hanem az életük úgy alakult, hogy akár csak egy kis ideig is komolyan számolniuk kellett azzal, hogy a gyermeküket elveszíthetik.
Azon kívül: lehet arról vitatkozni, hogy ki a pap és ki nem az, és hogy a szentelés érvénye meddig hat, de sokan vannak, akik valamilyen oknál fogva elhagyják a papi pályát, és az is elég gyakori, hogy sokuk a különféle segítő foglalkozásokban helyezkedik el. Ez inkább csak azt igazolja, hogy az ember pályát módosíthat, de a habitusát alapvetően nem nagyon tudja föladni, elhagyni. Persze, Dénes biztosan lehetne géplakatos is, de kérdés, hogy azzal is ennyire előrébb menne-e a világ, ha naphosszat zártszelvényeket hegesztget össze.
De ha már itt tartunk, kb. 40 hozzászólás óta próbáljuk meggyőzni flexit, hogy Dénes nem orvos.
A klinikai szakpszichológus a pszichológus egyik "alesete", és igen, ahogy nyelvészetből, irodalomból vagy matematikából, ebből is lehet doktorálni, de ez nem az orvosi doktorátust jelenti. De ezt már sokkal szabatosabban kifejtette alább (l: 48. hozzászólás) úgyhogy nem gondolom, hogy az eggyel többször elmondás épp meggyőzi majd őt, aki - úgy tűnik - makacsul nem akarja (vagy nem tudja?) a fejébe gyömöszölni ezt a néhány egyszerű tényt.
A többi viszonylatában pedig csak azt az apró kognitív disszonanciát szeretném kiemelni, miszerint a DM- "ha van rajta sapka, az a baj, ha meg nincs, az a baj"... Amikor celebekről ír a DM, hogy hol szellentettek egyet, akkor "jaj istenem, mi közünk nekünk ehhez a sok hülyéhez", ha meg egy közöttünk élő és a munkáját jól végző emberről ír, akkor az a baj, hogy miért akarja ő ezzel magát népszerűsíteni, vagy hogy minek kell kiemelni külön azt, amikor valaki csak a munkáját végzi... Ez a baj! - Szerintem.

Kedves matata!

Kovács Dénes senkit nem használt fel a saját népszerűsítésére, ha mégis ez tűnt ki a cikkből, az az én hibám. Tavaly év végén jártam a klinikán, ahol az onkológiai osztály vezetőjével beszélgettem. Elmondta, hogy munkájukat milyen szakemberek segítik. Akkor említette a tanatológust is, én pedig rákérdeztem, mert nem tudtam, hogy mit jelent. Kovács Dénest én hívtam fel, hogy meséljen a munkájáról, ő pedig volt olyan kedves, hogy megosztotta velem gondolatait.
Üdvözlettel: Bereczky Diána

Érdekes, én nem tudtam, hogy Dénes ilyen végzettséggel rendelkezik. Én úgy tudtam, hogy .... pap. Szégyen, hogy a beteg gyerekeket és szülit a saját népszerűsítésére használja fel.

62.
Tévedsz.