Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Vadas Zsuzsa nem kerüli a gyűrődést

Prima Primissima-díjra jelölték sajtó kategóriában Vadas Zsuzsa újságírót – Al Ghaoui Hesna és Kepes András a versenytársa. Ötven éves pályafutását könyvben is megörökítette – bár csípőprotézissel, egy jó riportért ma is átmegy hegyen-völgyön.

– Idén Prima Primissima-díjra jelölték sajtó kategóriában. Ötven éve dolgozik a pályán. Hány éves volt, amikor elkezdte a szakmát?

– Tizennégy éves voltam, amikor megírtam az első cikkemet – egy celldömölki úttörő-találkozóról és a gyerekekkel „zakatoló" Rákosi „pajtásról" –, amely rákerült a Vas népe első oldalára. Én attól számítom a pályakezdést, mert utána a Vas népe már kért tőlem cikkeket. A Magyar Újságírók Országos Szövetségétől soha nem kaptam kitüntetést, születésnapi gratulációt is csak majdnem. Egy időben a MÚOSZ lapjában gratuláltak a születésnapos újságíróknak. Akkor betelefonáltam: meg ne próbálják, hogy az én születésnapomon kiírják, hány éves vagyok, és gratulálnak! Ha valaki például kilencven éves, elég ha ő tudja. Elég büntetés az neki.

Vadas Zsuzsa: A tisztességes, igényes sajtó elveszti a befolyását – azért is, mert sokszor drága a bulvárhoz képest. Fotó:DM/DV
Vadas Zsuzsa: A tisztességes, igényes sajtó elveszti a befolyását – azért is, mert sokszor drága a bulvárhoz képest. Fotó:DM/DV


– Évekkel ezelőtt műtötték a csípőjét, protézist ültettek be, mégis, említette: egy jó riportért „hegyen-völgyön átmegy". Mi az a téma, amiért megteszi?

– Engem minden érdekel, és szeretek találkozni az olvasókkal is. Nem vagyok olyan ember, újságíró, aki kerüli a gyűrődéseket. Mondjuk, ha el lehetne menni Szíriába... Már jártam ott, és úgy váltam el az országtól: viszontlátásra, visszajövök, de Isten tudja, mikor lesz ott újra nyugalom és rend. Még sok dolgot szerettem volna megnézni. Nagyon érdekesek a világnak bizonyos helyei, ahol nem véletlenül sűrűsödnek össze az események. Szíriában, Ugaritban találták meg például az első, a maihoz hasonló ábécét.

– Van a világnak olyan szeglete, ahol még nem járt? Szinte minden területhez kötődik sztorija...

Névjegy

Vadas Zsuzsa újságíró, szerkesztő, főmunkatárs vidéki lapoknál kezdte a szakmát. Dolgozott a Magyar Rádió hírszerkesztőségénél, ezután a Petőfi Népe – Bács-Kiskun megye napilapja – budapesti tudósítója lett. Később az Ifjúsági Magazin olvasószerkesztőjeként, a Képes Hét magazinrovatának szerkesztőjeként, a Képes Vasárnap főmunkatársaként is dolgozott. Rendszeresen jelentek meg cikkei a Magyar Ifjúság, a Képes Újság, a Népszava, a Rádióújság, a Taps színházi magazin és az Elite hasábjain. A Nők Lapja egyik meghatározó szerzője 20 éve, a La Femme magazin főmunkatársa. Két könyve jelent meg: az Úti dilik – 40 év a világ körül, és a Tuti dilik: 50 év a sajtó körül.

– Ausztrália például még kimaradt, egy kicsit messze van. Sokba kerül, de ha valaki azt mondaná, menjek, mennék. Dél-Afrikával is úgy voltam, amikor a rendszerváltás után nem sokkal bementem egy utazási irodába, és láttam a falon egy dél-afrikai turisztikai plakátot Fokvárossal, a táblaheggyel, a tengerrel: drága az út, nekem ez soha az életben nem fog összejönni. Két év múlva egy cég szervezett oda egy újságírótúrát – akkor ment a nagy beetetés a rendszerváltás után, keresték a sajtó kedvét, hogy jókat, szépeket írjunk.

– Ma mennyire tudja befolyásolni egy újságíró, egy cikk a társadalmat, emberek sorsát?

– Nagyon vagy sehogy. Amit nagyon reklámoznak – a bulvársajtó –, be van járatva az agyakban, megveszik. Ezzel tudják befolyásolni emberek sorsát, de ez tömeghülyítés, elmondhatatlan veszély rejlik benne. A bulvár legnagyobb kára az, hogy olyan mértékben rombolja le a közízlést, mintha elhitetnék a moslékról, hogy finom csemege – és akkor már kívánod és falod. Kártékony a léleknek. Azért a világon a legszebbek a népmesék, mert tudták, hogy szépséget kell csepegtetni a kicsi gyerekbe – miért a legvadabb, legközönségesebb rajzfilmeket hozzák be? Olyasfajta vadítás folyik már a gyerekeknél is, mintha kis vadembereket akarnának kinevelni. A tisztességes, igényes sajtó elveszti a befolyását – azért is, mert sokszor drága a bulvárhoz képest. A nagyközönségnek a gagyit a legkönnyebb eladni. Arról akarják leszoktatni a népeket, hogy felismerjék, mi a rossz és mi a jó. Az legyen a jó, amit éppen kínálnak.

– Ez a hivatás nem éppen kiszámítható. A család, a férje – Radó Gyula televíziós és filmrendező – részéről mekkora toleranciát igényel?

– Nekünk nincsen gyerekünk, az én drága uram részéről igényelne türelmet, de ő mindent megtesz. Amíg a szüleink éltek, őket segítettük, és ez nem is esett nehezünkre – bár élnének még és itt lehetnének velünk! Miután a férjem is szakmabeli, nagyon rendes, amit csak lehet, elintéz. Az egész életünk, házasságunk arról szólt, hogy hol neki ment egy kicsit jobban anyagilag, hol nekem, és mindig az segítette a másikat, aki éppen jobban állt. Szakmailag is nagyon sokat tudtuk segíteni egymást, ahogy az utazásokban is – ha vele utazom, az nagyon kényelmes, mert van egy tolmácsom... És teljesen közös mindenről a véleményünk.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Baleset Szőregnél, félpályás útlezárás

A régi 43-ason három autó ütközött Szőregnél. Tovább olvasom