Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

A szóvívő, aki vörösiszapot lapátol és zsákot pakol

Szentes - A válság dacára sok ember hajlandó segíteni a még nála is rosszabb helyzetben lévők problémáinak megoldására, mondta a Magyar Református Szeretszolgálat kommunikációs kapcsolattartójaként dolgozó, szentesi lelkészcsaládból származó Gilicze Réka. A szóvívő életszemléletét nagyban formálta a nélkülözők megsegítéséért végzett munka.
– Két éves koromban költöztek Szentesre lelkész szüleim, akik Tunyogmatolcson szolgáltak – mesélte a nyíregyházi születésű Réka. – Még óvodás voltam, amikor beindították a cserkészmozgalmat, s bár alatta voltam a korosztálynak, mégis engedték, hogy csatlakozzam.
Az a nevelés, amit ott kapott, kihat egész életére. ­ Az 5-6 évesen tett fogadalomtételhez tartom magam ma is, pedig már nem járok cserkészórákra, az őrsbe, azonban az egyenruhám itt van velem Budapesten is – mondta Réka.

Gilicze Réka jó ügyhöz adja a nevét.
Gilicze Réka jó ügyhöz adja a nevét.

A cserésztáboroknak, a portugáliai világtalálkozónak, az aktív közösségi életnek köszönhetően vezetett útja a kommunikációs pálya felé. Előbb azonban a debreceni református tanítóképző főiskola tanító-kommunikáció szakán végzett lány helyettesítő tanárként tanított egy ideig régi iskolájában, a Szent Erzsébetben. A Boros szakközépiskolában arra biztatták tanárai, hogy kommunikációs irányban folytassa tanulmányait, de egy holland együttesnek köszönheti, hogy végül a szeretetszolgálatnál helyezkedett el. Egy jótékonysági turnéjukon tolmácsolt ugyanis az angolul jól beszélő lány, amikor találkozott a református szeretetszolgálat vezetőjével, akitől megtudta, éppen sajtóst keresnek. Bár több állásajánlata is volt, beadta az önéletrajzát, s öt éve már, hogy ott dolgozik.

A munkájáról megtudtuk, korántsem csak abból áll – bár bevallása szerint ezt a részét kedveli a legjobban – hogy bemegy a tévébe, kisminkelik, beszél 1-2 percet, és kész. Ennél sokkal szerteágazóbb a tevékenysége. Réka, mint egyedüli sajtós, szinte mindenben részt vesz: kommunikációs stratégiák tervezésében, honlapok készítésében, de szervezik az egész országban az önkéntes mozgalmat, intézményi keretek között 30 ezer ellátottnak segítenek. Réka a gyakorlati munkából is igazán kiveszi a részét: ott van az ételosztásoknál, beszáll ő is zsákot pakolni, de lapátolt vörösiszapot is pár nappal a devecseri tragédia bekövetkezte után. Telefonját soha nem kapcsolja ki, előfordul, hogy hajnali 5-kor keresik. Zsúfolt napjai ellenére másoddiplomás szóvívő-kommunikációs vezető képzésre kezdett járni levelező tagozaton, mondván, az állandó tanulást édesapjától örökölhette, akinek még nyugdíjba vonulásakor is érvényes volt a diákigazolványa.

– Ha segíthetünk, nem számít, hogy sok a túlóra, mert látom a munkánk eredményét. Az adományosztásnál a családfő szemében megcsillanó könny segít átlendülni a nehézségeken, az adományok többletenergiát adnak, s olyankor érezzük, van értelme a szolgálatnak. Ha az emberek azt látják, valaki még náluk is nagyobb bajban van, inkább kispórolják, de szívesen adnak. Cégektől, gyülekezetektől is érkeznek adományok, s a szeretetszolgálat is buzdítja a helyi református közösségeket, hogy kutassák fel a településükön élő rászorulókat.

Mivel Szentesen hajléktalanokkal nemigen találkozni közterületen, Réka számára ismeretlen volt az ő világuk. Ezért a pesti ételosztásokon időt szánt arra, hogy megismerje őket, s mélyen megváltoztatták korábbi szemléletét. Látta a pozitív példákat, hogyan próbálnak kitörni.

Természetesen beszélgetésünk során a szentesi református gyülekezet is szóba került, s Réka elmondta, a tagok aktívan kiveszik részüket a segítő tevékenységből, minden hónapban főznek a hajléktalanszálló lakóinak, de konkrét példát is említett. Egy válása után krízishelyzetbe került férfin segítettek, befogadták, munkát adtak neki, évek elteltével pedig már ő segít másokon, hozta példának Réka arra, hogy a sikert nem csak számokban lehet mérni.

Bár évek óta a fővárosban él, Réka még mindig szentesinek vallja magát. – A városba érkezve, ha megpillantom a templomtornyot, egyfajta nyugalom száll meg, itt biztonságban érzem magam – fogalmaz Réka. – Mivel sokat sportoltam, s nagy a mozgásigényem, jó időben anyukám mindig lenyírt fűvel fogad, hogy kedvemre cigánykerekezhessek a kertben. Hétvégenként jó otthon lenni, szeretem a szentesi gyülekezetet, és én is érzem a szeretetüket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Alakformáló torna Derekegyházán

Szombaton 16 órától többféle alakformáló és zsírégető edzésfajtát próbálhatnak ki az érdeklődők. Tovább olvasom