Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Bakelitritkaságok Arató Mátyás gyűjteményéből

Letűnt korszak szép emlékeit gyűjti a szentesi Arató Mátyás, aki szerint egy ritkaságnak számító bakelitlemezért elkérnek százezer forintot is. A CD világában már muzeális tárgyaknak számítanak ezek a korongok, ám külföldön jelenleg is kiadnak ilyen hanganyagokat. Betiltott lemezborítók is láthatók a múzeumi kiállításon, a gyűjtőnek köszönhetően.
A kisujjában van a rockzene története a szentesi Arató Mátyásnak, aki közel harminc éve gyűjti a bakelitlemezeket. A CD-s világban szocializálódott fiatalok legtöbbje talán még nem is látott ilyen albumokat, azt meg főleg nem tudja, hogy a rendszerváltozás előtt bizony hadakozniuk kellett – stílszerűen mondva – a bandáknak a hatalmasságokkal a dalaik megjelenéséért. Arató Mátyás az első bakelitlemezét 1978-ban vette. Azóta sem válik meg az Omega együttes Csillagok útján című albumától. A gyűjteménye 1000-1200 darabból áll, ennek a fele magyar zenekaroké. Ő az Omegán nevelkedett, ez az együttes mindmáig közel áll hozzá, a másik kedvence meg a Vágtázó Halottkémek.

A bakeliteknek szerinte most is nagy a keletjük, darabjukért elkérnek úgy 10-15 ezer forintot is. Ám a ritkaságnak számító albumokért még 100 ezer forintot is megadnak a gyűjtők. Ilyen például Szörényi Utazás című albuma. A lemezbörzéken igazi csemegékre lelhetnek a beat, a rock és a punk kedvelői, a szentesi gyűjtő mindenesetre folyamatosan bővíti ilyen alkalmakkor az állományát. Jelennek meg bakelitek manapság is, köztük magyar zenekaroké, csakhogy azokat külföldön adják ki.

Vannak betiltott albumai is Arató Mátyásnak. Ilyen sorsra jutott az átkosban Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című lemeze. Az igazi kor- és kultúrtörténeti malőr azonban az Omegával esett meg. A Kádár-érában Aczél György nevéhez fűződött a híres-hírhedt három „T", vagyis a Tűrt, Támogatott, Tiltott kategória. Az utóbbiba tartozott az 1970-es évek elején az Omega. A hanglemezkiadó akkori rettegett ura, Erdős Péter nem akarta megjelentetni az együttes újabb lemezét. Mindez azonban nem fogott ki a „régi csibészeken", felvették ők, maguk az Élő Omega című albumuk hanganyagát. Ám még akkor is betartottak nekik, arra hivatkozva, hogy papírhiány miatt nem tudják kinyomtatni a bakelitlemez borítóját.

E sorok írójának erről jut eszébe a helyi történet, miszerint ugyancsak a '70-es évek első felében tiltották be a város lapját, a Szentesi Életet. A hivatalos indoklás megegyezett Kóbor Jánosék lesöprésével: nincs papír. Az Omega azonban túljárt a kultúrpolitikusok eszén, mert találtak egy mezőgazdasági üzemet, ahol alumíniumból elkészítették a lemezborítót. Ennek a híre persze eljutott Erdős Péterhez is, akinek már nem volt más választása, mint engedélyezni az album papírtokjának a kiadását. Mind az alumínium-, mind a papírborító is megvan Arató Mátyásnak. Erről meggyőződhetnek mindazok, akik a Koszta József Múzeumban felkeresik A magyar rockzene története bakelitlemez-borítókon című időszaki kiállítást, amelyet Mód László néprajzkutató rendezett.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A fehér autótól tartanak Mészárosék

A múlt héten felgyújtott szentesi Munkás utcai ház lakói félnek: ablakuk alatt rendszeresen… Tovább olvasom