Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 5°C

Házibuli-klasszikusokat is énekel a Kéknefelejcs

Csanytelek - A nótázás és a jó közösség kedvéért járnak össze a csanyteleki asszonyok, de azért is, hogy néhány órára elfelejtsék minden bajukat. A fellépésekre komolyan készülnek, ám a próbák alatt adódik alkalom nevetésre is.
Közel egy évtizede alapították a faluban a Kéknefelejcs Népdalkört. Az a tíz helybeli asszony, aki hetente találkozik az idősek otthonának egyik helyiségében, nemcsak azért jár össze, hogy a hagyományt őrizze: baráti szálak is fűzik egymáshoz őket. Szerdánként mindent megbeszélnek: az unokák sorsát, a világ dolgait. Évente akár tizenöt fellépésre is hívják őket.

– Gyakran szervezünk közös rendezvényeket a közelebbi és távolabbi településekkel – mondta Forgó Jánosné, a csapat vezetője. – Néhány évvel ezelőtt egy summás csokorral váltunk igazán ismertté. A repertoárunkat népszerű, az átlagos hallgató számára is könnyen befogadható dalokból állítjuk össze. Ezzel nemcsak őket nyerjük meg rendszeresen, de a versenyek zsűritagjait is.

A csanyteleki Kéknefelejcs Népdalkör tagjai
A csanyteleki Kéknefelejcs Népdalkör tagjai Ambrus Józsefné, Antal Ferencné, Forgó Jánosné, Koncz Györgyné, Laczkó Ferencné, Papp Mátyásné, Patai Istvánné, Révész Ferencné, Sinkó Pálné és Tóth Lajosné. A szerző felvétele

Az egyik legszebb eredményüknek a 2009-ben szerzett országos arany minősítést tartják, de Ki mit tud?-on is kiválóan szerepeltek már a csanyteleki asszonyok. Azt is megtudtuk, hogy a közös énekelésen túl a csoport – ha nem is tudatosan, hanem a véletlennek köszönhetően – a helyi kulturális kincs megőrzésében is nagy szerepet vállal.

– Rendszeresen arra törekszünk, hogy megújítsuk a dalcsokrot, amellyel a közönség elé lépünk. Nemrégiben nagy feladatba kezdtünk: régi, már majdnem feledésbe merült környékbeli népdalokat kezdtünk gyűjteni. Volt, aki az egyik sorára emlékezett lánykorából, valaki egy másikra. Így állt össze a teljes anyag – mesélte Forgó Jánosné.

– Annak idején a magánházaknál, a padkaporos bálokon énekeltük ezeket. Tulajdonképpen ez volt a házibulik őse – emlékezett vissza Ambrus Józsefné. – A fiatalokat már nem nagyon érdeklik a hagyományok. Talán mi vagyunk az utolsók, akik még emlékeznek a régi dalokra: fontos, hogy megőrizzük az utókornak.

A fellépésekre komolyan, sok munkával készülnek a kör tagjai. Próbájukon tapasztalhattuk: számtalan korrigálás után áll össze az előadás. A szünetekben azért a felhőtlen beszélgetésre és a nevetésre is jut idő – talán a fiatalkorban énekelt dalok és az azokhoz fűződő emlékek csalják vissza ilyenkor a kislányos kacagást. – Ugye nem is gondolta volna, hogy ilyen rendetlenek vagyunk? – kérdezték nevetve. – Szeretjük egymást, itt elfelejtjük bajunkat, bánatunkat – tette hozzá Révész Ferencné.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szentesi kalandpark: újabb nekifutás

Két éve vetődött fel először Szentesen a kalandpark építésének ötlete. A város egy ilyen volumenű beruházást nem bír el, ezért a megvalósítására pályázati forrást és befektetőket keres. Tovább olvasom