Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Prima Primissima-díjat kapott a szentesi Csete György

Prima Primissima-díjat kapott az építész kategóriában a szentesi születésű Csete György, aki a magyar organikus építészeti törekvések egyik elindítója. A Kossuth-díjas építész egyik legkedvesebb alkotása az ópusztaszeri emlékparkban lévő épületegyüttes.
Fotó: Vidovics Ferenc
Iskolateremtő építészeti munkásságáért és életműve elismeréseként Prima Primissima-díjat vett át a napokban a Szentesen született Csete György. A magyar organikus építészet egyik meghatározó alakja, az úgynevezett napházak megálmodója nem gondolt arra, hogy neki ítélik meg a rangos kitüntetést. Azért nem reménykedett ebben, mert – mint fogalmazott – két kiváló építésszel, Kerényi Józseffel és a fiatal Zoboki Gáborral volt versenyben. – Nem hittem, hogy hármunk közül engem választanak a legmagasabb díjra – vallotta be Csete. – Ha Kerényi Jóska kapta volna ezt a díjat, amivel engem tiszteltek meg, egyáltalán nem idegesített volna. Ugyanúgy örültem volna, mint a sajátomnak, mert az ember a barátjától nem irigyli az elismerést – tette hozzá. A díjátadási ceremóniáról azt mesélte: amikor a színpadon felbontották a borítékot, csak akkor szembesült azzal, hogy ő nyerte a Prima Primissima-díjat. Annyi telefonhívást és gratulációt még a Kossuth-díj átvételekor sem kapott, mint most, amikor számára kedves emberek, köztük néhány szentesi is köszöntötte őt.

Szakmai szempontból a Kossuth-díj a legnagyobb elismerés az építész számára, de szerinte a Prima Primissima is számottevő kitüntetés lesz az évek múlásával. Azért gondolja így Csete György, mert „amikor a kultúra nem első számú támogatottja a magyar kormányzatnak, akkor az ország milliárdos vagyonú személyiségei, akik megalapították ezt a díjat, feljebb próbálják emelni a magyar kultúra színvonalát".

A mesterek mestere, Kós Károly mit szólna Csete elismeréséhez? Azt mesélte a kitüntetett, hogy Nagy Gáspár költő írt neki egy gratuláló levelet, amelyet azzal zárt: a díjnak még Nagy László költő is nyilván örült volna. Amikor Csete megépítette a paksi házait, és utána kirobbant a tulipános vita, Nagy László védte meg az építészt a szakmai ellenfeleivel szemben. – Nagy Gazsi úgy véli, ha élne Nagy László, akkor elismerését fejezné ki. Ezért valószínűsítem, Kós Károly is örvendezett volna, hogy van egy ismerőse, a Csete Gyurka, aki ilyen hírnevet szerzett – mondta a kitüntetett.

A magyar organikus építészeti irányzatot ketten indították el. Csete György nem említi a pályatársa nevét, mert nem tisztelte őt meg azzal, hogy gratuláljon neki. Szóba hozza ellenben a pár éve elhunyt Dulánszky Jenőt, akivel sok épületet együtt tervezett. A műemlékké nyilvánított orfűi Forrásház is közösen készült Dulánszkyval, s ugyancsak az ő segítségével jött létre Csete legutolsó munkája, a debreceni templom. Hogy melyik épületére a legbüszkébb? Azt mondta erre: „Amelyiket a legjobban szeretem, az az önök közelében van: az ópusztaszeri, a nép által jurtafalunak nevezett épületcsoport." S azokat az embereket kedveli a legjobban, akik Szent István ünnepén körülveszik azt az épületet.
Sok keserűség érte Csete Györgyöt az utóbbi években, ám ez a díj kárpótolja valamelyest. Mégis úgy van vele, hogy e mostani elismerést utólag kell megszolgálnia. Nem azoknak, akiktől a kitüntetést kapta, hanem a magyar nemzetnek tartozik a szolgálattal. Szentesen pedig igenis megépíti a kápolnát az áldozatok emlékére, annál is inkább, mert szülővárosában egyetlen épülete sincs.


Névjegy

Csete György építészmérnök (1937) a diploma megszerzése után az országos Érc- és Ásványbányák Vállalat építésze 1969-ig, majd 1970–1977 között a pécsi ifjúsági iroda szellemi vezetője, 1978-tól tíz évig az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal munkatársa, 1989-től a szarvasi Arbocoop építésze. Közben oktatott a fővárosi műszaki egyetem lakóépület-tervezési tanszékén, és 1989-től az innsbrucki egyetem vendégprofesszora. A Közakarat Egyesületnek 1992 óta elnöke, és alapító tagja a Lechner Ödön Társaságnak. Munkásságát a Magyar művészetért elnevezésű díjjal (1990), Ybl Miklós- (1992) és Kossuth-díjjal (1997) ismerték el. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mégsem jön a befektető

Mégsem jön Szentesre az az amerikai befektető, aki az egykori úttörőházban korszerű szállodát akart… Tovább olvasom